Farkasházy: Kádár alatt mindig picit jobb lett, most mindig picit rosszabb

2018. november 13. 18:20

Memoárt írt Farkasházy Tivadar, elmentünk a bemutatóra. A sztárparádénál csak a poénparádé volt nagyobb.

„A Kádár-korszakban mindig picit jobb lett, most mindig picit rosszabb” – hangzott el hétfő este a rogyásig telt Örkény Könyvesboltban, Budapesten. Ez után az erős kezdés után sem lanyhult a hangulat: Kádár János tévéjén nézhettünk Orbán Viktor-beszédet, megtudhattuk, mit mondott Kádár Grósznak ’56-ról, vagy éppen azt, mire adott kölcsön Koltai Róbert húsz dollárt Farkasházy Tivadarnak, még az előző évezredben. Mindennek apropót pedig az adott, hogy Farkasházy, azaz Teddy memoárt írt, és ki is adta. Élménybeszámoló a könyvbemutatóról.

A nagyjából ötvenperces rendezvényt az első pillanattól kezdve átjárta az a jól ismert fanyar humor: Teddy indulásként megosztotta, hogy ő nem a színpad ördöge, amúgy is azt képzelte, hat ember jön el a bemutatóra, nekik majd elmondja, amit előre kitalált, tehát ne zavarják meg holmi kérdésekkel. A szerénykedő bemelegítés után azért nem várattak magukra sokat az örökzöld Mészáros Lőrinc-Orbán Viktor-NER poénok sem – a közönség nagy örömére.

A beszélgetés első témáját a friss könyv, vagyis a Pacsirta a Dunán avagy 400 ezer orosz óra borítója adta: vajon miért áll Teddy a Dunaparton két tévé és egy rádió társaságában? És mi köze ennek a címhez? És egyébként mit csinál?

A – valóságban is kusza – válaszból megtudhattuk: az egész azzal kezdődött, hogy 2000-ben Bajor Imre elaludt Balatonszárszón – Teddy pedig írt neki egy monológot, mert nagyon zavarta, hogy olyanok mesélnek a kommunizmusról, akik alig néhány évet, évtizedet éltek benne. Könyvének fő témája tehát a múlt: szeretne tárgyakkal felidézni egy letűnt kort, hiszen „a hiánygazdaságban mindent úgy szereztünk, miként egy vadász a zsákmányát, s büszkék voltunk rá, mint egy trófeára”.

Ezeknek a tárgyaknak ezáltal történetük is van, éppen mint a borítón látható tévének, ami egykoron Kádár János tulajdona volt, később Teddynél állt néhánytíz évig, most pedig az összegyűlt közönség örvendezhetett általa. A készülék kissé körülményes bekapcsolása után pedig valóban felkacagott a társaság, aminek tagjai talán sosem élvezték még ennyire Orbán Viktor hangját. Az egészen rövid aktualizálás után lenémították a tévét, de a képet azért rajta hagyták, mondva; az mehet, „ki tudja még meddig”. Teddy ráadásként hozzátette: „Kövér Laci azt üzeni, beszéljünk kicsit hangosabban”.

A történet fő szála azért a múlt maradt: olyan kulisszatitkokat tudtunk meg Teddy életéről, amire sosem tudtuk, hogy kíváncsiak vagyunk. A friss kötetes író – aki bajban volt, miképp hivatkozzon magára most, hogy az utóbbi három évben szitokszóvá vált az újságíró megnevezés – megosztotta, hogy egy a cipőmérete Puskás Öcsivel (akivel élt is együtt), s aki miatt egyszer három napra kiütötte magát. Később elmesélte azt is, hogyan keveredett bajba doktorandusz korában Puskás lányával, Anikóval a budapesti éjszakában.

Teddy arra is visszaemlékezett, milyennek látta gyerekfejjel '56-ot, majd ezen a vonalon maradva megosztotta, hogyan summázzák unokái Trianont. Farkasházy szerint ők lényegében Trianon legrövidebb definícióját adják, mikor azt mondják, a magyar erdők állatai közül „a szarvas és a róka megúszta” (de a farkas és a medve nem, mert ők a határon kívülre szorultak). Még régebbre nyúlva, saját gyerekkorából '56 eseményeiről is sztorizott kicsit, visszaemlékezve arra, „az egészet végigjátszotta”, illetve hogy a forradalom idején egy „nagyon dagadt kutyát” sétáltatott. Az éltes úriember ezután felidézte Nagy Imre szónoklatát is, ami szerinte „nem volt egy nagy beszéd”.

Az összegyűlt tömeg (átlagéletkor cca. 69,4 év, beleszámítva néhány kisiskolást) pedig azt sem tudta, mire érdemes jobban odafigyelni: a pódiumon parádézó Farkasházy Tivadarra és beszélgetőpartnerére, Selmeczi Tiborra, a meghatottan lelkesedő Mimi boldogságára vagy éppen a sorok mögött mikor kit szórakoztató Gálvölgyi Jánosra. A rendezvény egyébként is kész sztárparádé volt: többek között tiszteletét tette Váradi Júlia, Juszt László és Trunkó Barnabás is.

Napestig szemezgethetnénk még az elhangzott sziporkák közül, de minden egyes megosztott tartalom, elmesélt – kétségkívül igaz és felemelő – történet levonna a Pacsirta a Dunán olvasásélményéből. Így mi is csak azt mondanánk, amit nekünk mondtak: „jó szórakozást, jó olvasást, hajrá Teddy!”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/138578