Az Index már megint jobban tudja…

2018. november 9. 09:47

Ritó Szabolcs
Facebook

A törvénymódosítás nem bűnözőként kezeli az utcai életvitelt folytató személyeket, hanem az általuk véghezvitt cselekményt szankcionálja.

Az index már megint jobban tudja…

2018 október 15 óta kitört a magyarországi hajléktalanság (kegyeiért) és politikai haszonszerzésért vívott csata a baloldali médiában. Nyugodtan kijelenthető, hogy a harc csupán a baloldalt érinti, mivel ők hoznak le napról napra a valóságnak ellentmondó cikkeket az alkotmánymódosításról, ami szankcionálja az utcai életvitelt, ergo a közterületek (tehát mindannyiunk közös tulajdonának) életvitelszerű használatát és azzal járó leharcolását.  (https://index.hu/…/…/zavar_minket_a_hajlektalanok_latvanya/…)

Az index.hu rendre a Menhely Alapítvány és az AVM (A Város Mindenkié csoport) szószólóitól tájékozódik és közvetíti a fent nevezett civil szervezetek erősen szubjektív véleményét. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy itt nem annyira a meggyőződésen és hitvalláson megy a hangsúly, hanem olyan plusz állami forrásokon, amelyekből például a Menhely Alapítvány kimaradt (A Város Mindenkié csoport másképp működik, ők adományokból és felajánlásokból élnek) https://avarosmindenkie.blog.hu/2009/01/01/tamogasd_az_avmet ). 

Az összkép roppant vicces, mert a civil / egyházi és más karitatív szervezetek alapvetően kapnak fejpénzt az államtól az ellátott emberek után (normatív támogatás), kapnak pénzt az önkormányzatoktól az utcai gondozó szolgálataik után, és szintén kapnak pénzt állami forrásokból a téli krízisidőszakban diszpécser szolgálat és krízisautó szolgálat) működtetéséhez. Október 15-el kapcsolatban csupán az történt, hogy az alkotmánymódosítás betartásához és az utcai életvitelt folytató, szállót igénybe nem vevő hajléktalan emberek ellátásához plusz erőforrások, plusz infrastruktúra kell, amire a pénzt és a megbízást a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kapta, a Menhely Alapítvány pedig kimaradt az osztozkodásból. Ugyanakkor az évtizedekre visszanyúló intézményi ellentét nem alaptalan, hiszen az MMSZ jobb és hatásosabb érdekképviselettel rendelkezik, melynek révén például a téli időszakban jellemző krízisautó szolgálatot és diszpécserszolgálatot kisajátíthatta magának a főváros budai oldalán, míg a jóval több és rosszabb állapotú utcás hajléktalant kiszolgáló pesti oldal megmaradt a Menhely Alapítványnak, akik ezáltal pénzt és befolyást vesztettek. Mindez mégsem indokolja, hogy a pesti oldalt önkényesen reprezentálni kívánó Menhely október 15 után (szintén önkényesen) bojkottálta a rendőrség által bejelentett hajléktalanok ügyét, mondván, hogy nem hajlandók részt venni a hajléktalanság kriminalizálásában = nem részesültek abból a több száz millió forintos elkülönített állami pénzalapból, amiből viszont az MMSZ igen. De hogy tovább göngyölítsük az alapjáraton is szánalmas médiahajcihő szálait, tudni kell, hogy a fővárosban a legtöbb férőhelyet a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinél (BMSZKI) biztosít, amely egy fővárosi fenntartású szociális szervezet. Náluk csapódnak le a legkevésbé kezelhető hajléktalanok, nekik van a legnagyobb hajléktalan kórházuk, illetve náluk van párok számára fenntartott szálló, valamint frissen otthontalanná vált anyák és gyermekeik számára krízisszálló. A történet szépsége, hogy a BMSZKI-nak akár csak egyetlen intézményébe beleférne a Máltai Szeretetszolgálat és a Menhely Alapítvány által biztosított összes férőhely, ők mégsem hisztériáznak a médiában, hanem inkább teszik a dolgukat. Tehát a médiahiszti leginkább olyanok által van gerjesztve, akiket a számok alapján nézve legfeljebb kispályásnak lehetne mondani, mégis hangosak.

A fentebbi kitérő után kanyarodjunk vissza az index.hu legújabb megmondásához. A magazin kutakodása szerint »október 15. óta a korábbinál szigorúbban büntetendő az utcai hajléktalanság, vagy ahogy jogi nyelven nevezik, az életvitelszerűen közterületen tartózkodás. Ezért a szabálysértésért három figyelmeztetés után őrizetbe vétel, majd közérdekű munka vagy elzárás is járhat, sőt, a hajléktalan emberek cuccait is megsemmisíthetik. Az ORFK adatai szerint eddig országszerte 231 esetben alkalmazott helyszíni figyelmeztetést a rendőrség, és nyolc embert vettek őrizetbe, hogy szabálysértési előkészítő eljárás indulhasson ellenük. Egyelőre senkit nem zártak börtönbe«

Itt kell megállni, mert az index által készített felmérés már alapjaiban hibás. A »hajléktalanság kriminalizálás« és köré szervezett kérdéssor érvényessége inkább a Menhely Alapítvány, az AVM és hozzájuk hasonló, a húsos fazéktól távol került civil szervezetek önigazolását hivatott kiszolgálni, mintsem a valós problémák hátterének feltárását. Merthogy tisztázni kell azt az elemi kérdést, hogy az október 15-el életbe lépett törvénymódosítás valóban kriminalizálja-e a hajléktalanságot, tehát vonatkozik-e minden hajléktalanra? A válasz egyszerű: nem! 

Valóban bünteti az életvitelszerű utcán tartózkodást? Nem. 

Szankcionálja az életvitelszerű utcán tartózkodást? Igen. 

Azonnali hatályú, statáriumszerű intézkedésről van szó, melynek értelmében az utcán fekvő ember bűnelkövető? Nem. 

Mert nem bűnözőként kezeli az utcai életvitelt folytató személyeket, hanem az általuk véghezvitt cselekményt szankcionálja. Nem azt mondja, hogy az utcán fekvő hajléktalan bűnelkövető, hanem azt mondja ki, hogy az általa tanúsított viselkedés helytelen, a többségi normális társadalmi viselkedéskultúrába bele nem illő. Ráadásul a szankciókat megelőzi három figyelmeztetés, amelyet legfeljebb(!) 90 napon belül gyűjthet be az illető, amennyiben nem tudja igazolni, hogy aktív együttműködést folytat valamely hajléktalanellátó szervezettel. 

Vajon a törvénymódosítás a figyelmeztetés során bűnelkövetőként kezelik az utcán fekvő hajléktalan személyt? Nem. 

Felajánlanak neki egy olyan szállást, ahol 48 óráig bent tartózkodhat, reggelit, ebédet, vacsorát kap; tisztálkodhat; ruha-és iratpótlásban segítik; a szociális munkások gondoskodnak az intézményi továbbhelyezéséről. Akiknél nincs szükség a rendőri kíséretre, azok szintúgy igénybe vehetik a meglévő éjjeli menedékhelyeket, tehát szabadon elhagyhatják a helyszínt.

Vajon a harmadik figyelmeztetés után elzárással büntet(het)i a közterületet életvitel céljából használó személyeket a törvény? Igen. 

Azonban pontosan az index.hu által begyűjtött adatok alapján jól látható, hogy nem következik büntető jellegű elzárás. A magyarázat pedig nyilvánvaló: az állam fenntartásában lévő börtönökbe hiába kerülne be a hajléktalan személy, ha utána ugyanúgy az utcára tér vissza; viszont a hajléktalanok ellátását végző szervezetek szinte mindegyikét finanszírozza valamilyen formában az állam, tehát a gyakorlatban alkalmazott módszer könnyen kikövetkeztethető és kevesebb pénzébe kerül a közösségnek.

És miután az index kifejti, hogy a reprezentatív felmérésük alapján a magyar emberek többsége nem ért egyet azzal, hogy »kriminalizálni« kellene a hajléktalanságot, még odabiggyeszti a cikk végére, hogy ám az emberek azzal sem értenek egyet, hogy a hajléktalanokat üresen álló önkormányzati bérlakásokba kellene elhelyezni, ahogy azt a »szakemberek« is javasolják. Nos, egy valóban jártas szakember sosem javasolna ilyesmit, legfeljebb az A Város Mindenkié csoport aktivistái, akik fiatalok, lelkesek és egyetlen szociálpolitikai elképzelésük az a kő egyszerűségű tétel, hogy üresen álló bérlakásba kell helyezni a hajléktalanokat. Mindezt természetesen az utcai életvitelt folytató hajléktalanokkal kampányolva képzelik el, akikről viszont a hajléktalan-ellátásban tapasztalt szociális szakemberek tudják, hogy a legkevésbé sem alkalmasak az önálló lakhatásra, pláne nem képesek a tulajdon megóvására. Mindenesetre az index.hu naiv újságíróinak félreinformálásán és az önkormányzati bérlakások abszurd javaslatán túl az AVM információnyújtást és jogi tanácsadást is biztosít rászorulóknak, tehát végez hasznos tevékenységet.

Azonban a médiában körbe kiabált javaslatai többsége a nyilvánvaló blöff kategória, ami ha valamilyen véletlen folytán mégis bejönne… (nem, nem jönne be). Valószínűleg ők is tisztában vannak vele, hogy az érvrendszerük hangzatos, ám gyenge. 

Létezik azonban szintén Magyarországon egy olyan civil kezdeményezés, amely már sikeresen juttatott lakáshoz hajléktalan embereket, és az pedig az ULE (https://www.facebook.com/utcarollakasba/ ). Habár ők is hajlamosak azt kommunikálni a nyilvánosság felé, hogy minden hajléktalan számára a lakáshoz jutás a megoldás, mégis az addig viskóban vagy fizető szállón lakó, önálló életvitelt fenntartani képes hajléktalan embereket tud elhelyezni, akik számára egyértelműek a hétköznapi kötelezettségek.

A hajléktalanokkal dolgozó szervezetek felsorolását estig folytathatnánk, nem érnénk a végére, mert ugyan nem a legjobban fizető üzletágról beszélünk, de azért szép állami pénzeket lehet leakasztani a magánszervezeteknek is. És bár nem lehet kijelenteni, hogy itt minden fekete vagy fehér, nincsenek tisztán jó vagy rossz szereplők, de vannak rossz szakemberek és elrugaszkodott igények; vannak tisztán politikai érdekek minden oldalon, vannak szimplán megélhetési ellátók, és persze vannak megrögzött világmegváltók. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az október 15-el életbe lépett alkotmánymódosítás egy fontos társadalmi kérdésre adott válasz, azonban inkább tüneti kezelés, mintsem megoldás. Mégis a körülötte kialakult médiabalhé csupán vihar a biliben, ahol az embernek nagyon fel kell tűrnie az ingujját, máskülönben… »sáros« lesz. És ebben a nyilvános hisztiben nem is annyira az a szánalmas, hogy balról-jobbról dobálják egymást a résztvevők, hanem az a mentalitás, amiért a hajléktalan ellátó szektor még mindig gyermekkorúnak tekinthető: mert ezek a szervezetek elvárják az államtól, hogy biztosítson jogi hátteret és biztosítson anyagi forrást a munkához, de véletlenül se szóljon bele a kivitelezésbe, és soha, de soha ne merje megkérdezni, hogy mire ment el annyi pénz? Olyan ez, mint amikor a kamasz azt mondja otthon, hogy »Mutter/Fater! Ne szólj bele a dolgomba, mert én jobban tudom! Majd én megcsinálom«. Mire azok rábólintanak, a kölyök pedig hozzáteszi: akkor adtok pénzt?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/138350