A végkifejlet ismert: a liberalizmus, az emancipáció és az asszimiláció a második világháború idejére derékba törtek, a holokauszt során a fenti, felvilágosult tételek javíthatatlan csorbát szenvedtek. A zsidóság egy része levonta a konklúziót: rendben, ha itt nem szeretnek minket, akkor irány Izrael. A zsidóság egy másik részének azonban továbbra is megmaradt a liberalizmus kényelmes melege a második világháború során nem diszkreditálódott Egyesült Államokban.
Az Egyesült Államokra eddig tehát úgy tekintettek, mint egyfajta „mágikus földre”, ahol végtelen mennyiségű idegent lehet önteni a többségi társadalomra, és nem történnek konfliktusok. Egy liberális amerikai ismerősömmel való vitám során meg is kellett kérdeznem: miért gondolja, hogy az amerikaiak jobban szeretnének bevándorló-ország lenni, mint Nagy-Britannia vagy Ausztria?
A válasz annyi volt, hogy „az USA más”.
Ez az elképzelés közkeletű az Egyesült Államokban: már nem emlékszem a konkrét TV-műsorra, de talán Sam Harris volt a Fox News vendége, amikor a műsorvezető hitetlenkedve kérdezte meg tőle: „Maga nem hisz abban, hogy Amerika különleges nemzet, és hogy különleges küldetése van a földön?” Amikor a vendég nemmel felelt, a műsorvezető úgy fordult el tőle, mintha Isten nevét szidta volna.
Az Egyesült Államoknak nincsen különleges isteni küldetése. Az Egyesült Államok is csak egy ország, és van egy protestáns, angolszász, fehér magtársadalma. Akik a magukénak – és csak a magukénak – érzik az országukat, és akik nem gondolnak egyik napról a másikra liberális erők kísérleti nyulává válni.
Ezen álláspontjukkal ismét lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni, de letagadni teljességgel felesleges. Az elmúlt évek liberális bevándorlópolitikája – ami Amerikában elsősorban az illegális bevándorlókra és a spanyolajkúakra, s csak kisebb részben a muszlimokra utal – érthető feszültségeket generált az Egyesült Államok lakosságában. Eddig az amerikai zsidóság élvezte a tényt, hogy külpolitikai okokból Amerika egyik legfontosabb szövetségese Izrael állam volt, Szaúd-Arábia mellett. Úgy csináltak, mintha az amerikai társadalomban nem lenne antiszemitizmus – akár fehérek, akár feketék, akár keresztények, akár muszlimok részéről. Európa szerintük egy „temető”, ahol a „régi, gonosz” jobboldal lakozott,
Izrael egy távolról támogatandó, szimpatikus, bár kicsit faragatlan unokatestvér, Amerika pedig a csodák csodája,