Ezért nem fognak eltűnni a kárpátaljai magyarok – Grezsa István a Mandinernek

Mi lesz az új titulusa azután, hogy a „Kárpátalja fejlesztéséért felelős miniszteri biztos” elnevezés kiverte a biztosítékot az ukrán félnél?

Mindenképpen „együttműködésért felelős”. Azt reméljük, hogy elfogadja a kijevi fél is a „Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért” felelős biztos leszek, ami nyakatekert, de az eddigi megnevezést követi. 

Az EU-ban népszerűek a határ menti régiós együttműködések, s az ukránok az Unióba igyekeznek. Nem értékelik az erőfeszítéseket?

ami összekapcsolódik az új kijevi nagykövet befogadó nyilatkozatának megadásával is. Az a lényeg, hogy egyik országnak sem áll érdekében a jelenlegi helyzet. Mindenképpen meg kell próbálni konszolidálni. Meglátásom szerint ezzel együtt a márciusi elnökválasztásig nem sok jóra számíthatunk ukrán barátaink részéről. 

Mióta nem tud Kárpátaljára látogatni?

Megjegyeztem: augusztus 15., Nagyboldogasszony ünnepe óta. Abban reménykedtem, hogy ez rövid ideig fog tartani, de már elég hosszú ideje nem tudtam elutazni oda. Viszont a személyes kapcsolat hiánya mellett is a munka jól halad, hiszen a szociális bérkiegészítések megduplázása mellett reméljük, hogy a pedagógusokat is pozitívan tudjuk diszkriminálni. Felavattuk Fedák Sári szobrát Beregszászon, a szülővárosában, viszont II. Rákóczi Ferenc monumentális lovasszobrának avatását eltoltuk az elnökválasztás utánra. A személyességet persze semmi sem pótolja.

Mit tapasztalt, a kárpátaljai magyarok hogyan élik meg a mai helyzetet?

Alapvetően elkeseredettséget tapasztaltam, mert az elmúlt években, amíg nem volt ilyen erős a szervezett kijevi sajtókampány, még el lehetett mondani, hogy a szegénység és a súlyos gondok mellett is jó volt magyarnak lenni Kárpátalján. Most is jó egyébként, félreértés ne essék, a kárpátaljai többség, az ukránok 66 százaléka – felmértük, nem hasraütésre mondom – feltétlenül szimpátiával tekint arra, hogy az anyaország megkülönböztetett segítségben részesíti a magyarokat és a többségi nemzetet is. Hiszen az oltóanyagok, vakcinák nem csak magyar gyerekekbe lesznek beleoltva, hanem mindenféle nemzetiségű gyerekbe, a szükség ugyanis nem nemzetiségfüggő. Az az éles különbség, ami a kijevi központi politika és a kárpátaljai valóság – akár a megyei vezetés, akár a kárpátaljai emberek hétköznapi véleménye – között tátong, az elmúlt időszakban még szélesebbre nyílt. 

Az amerikai ukrán kisebbségi származású ukrán egészségügyi miniszter a Mandinernek azt nyilatkozta tavaly szeptembernen, hogy szerinte az ukrajnai kisebbségek is ukránok. Amikor pedig rákérdeztem arra, hogy igaz-e az a róla szóló Wikipédia-cikkben szereplő állítás, hogy kettős állampolgár, akkor azt válaszolta, hogy bárki írhat bármit a Wikipédiára, azok is, akik neki keresztbe akarnak tenni.

Természetesen mindenki tudja, hogy a Radában, a kijevi parlamentben és az ukrán kormányban több kettős állampolgár ül, de

tehát úgy tűnik, vannak törvények, amelyeket a magyarokkal szemben érvényesíteni kívánják, másokkal szemben nem. Az ukrán egészségügyi miniszterről Kárpátalja kormányzója nyilatkozta, hogy csónakba akarja ültetni és haza szeretné küldeni az Egyesült Államokba.

Az ukránoknak lehetne egy szövetségese a nyugati szomszédjuk személyében. Miért nehezítik meg ezt a szövetséget a kárpátaljai magyarok vegzálásával?

Szerintem az a tény, hogy a tízmilliós Magyarország a több mint negyvenmilliós, 1991-ben megalakult Ukrajnánál 20 százalékkal nagyobb GDP-t képes előállítani, mindent megmagyaráz. Magyarország ráadásul erőforrásokban szegény, csonka ország, míg Ukrajna erőforrásokban gazdag, hatalmas ország. És sokkal jobb nekik, ha a magyarok állítólagos szeperatista törekvései elleni ukrán harcról írnak a lapok, nem pedig az elmúlt napokban bejelentett, újabb, 23,5 százalékos gázáremelésről. És ha már a nagy népességnek számító oroszokat nem tudják legyőzni,

Ukrajnában egyébként él négyszázezer román is, akik teljesen egyetértenek velünk az ukrán oktatási törvény tekintetében, és az EU-ban mellénk is álltak, habár egyébként nem hallatják a hangukat nemzetközi fórumokon. A lengyelek nem, ők máshogy szervezik a nemzetpolitikájukat, iskolájuk is csak egy-kettő van Kárpátalján. Románia és Magyarország egyformán értékeli az eseményeket, csak valahogy Magyarország került az ellenség szerepébe. 

Egyik kollégánknak azt nyilatkozta Kijevben egy politikus, hogy a magyarok úgyis beolvadnak egy nemzedéken belül. 

Ez az ukrán nemzetfelfogás egyik tévedése. Ukrán barátaink számtalan alkalommal kérdeztek már engem: mi lehet a magyarok titka, hogy nem pusztultak ki ezer éven át a szláv tengerben? Másik kérdésük az szokott lenni, szerintem hogyan lehetne felébreszteni az ukrán nép öntudatát és elindulni azon az úton, ami segített fennmaradni a magyaroknak ezer éven át? Én azt mondom, hogy – és ezért is téved az ön által idézett ukrán politikus –, hogy nem vizsgálják eléggé a magyar történelmet, aminek olyan alakjai vannak, akik saját érdekeikkel szemben akár az önfeladást is vállalták, hogy előre vigyék a nemzet ügyét: Szent István, Szent Imre vagy épp II. Rákóczi Ferenc, Európa egyik leggazdagabb nemese, aki széklábfaragással fejezi be életét. Mindennek van egy olyan lelki üzenete, amit egy fiatal nemzet nehezen tud megérteni. Volt egy ukrán oligarcha, aki a tizenötödik Mercedesét felajánlotta a kelet-ukrajnai harcok költségéhez való hozzájárulásként, és nem értette, hogy ez a nagylelkű felajánlás miért nem kap kedvező visszhangot. Hát nálunk ilyenkor a többi tizennégy Mercedest is felajánlották volna, hogy ez a haza valahogy előre jusson, és sok ilyen alakja van a magyar történelemnek.

Egy ezer éves szállásterületről van szó, ami tele van olyan helyszínekkel a Vereckei-hágótól a Rákóczi- és Zrínyi-emlékhelyekig, ahová szorosan fűz minket ez a mély lelki kötődés.