​A tudás hatalom – Egy rektor naplója XV.

A címben foglalt állítást aligha vonja kétségbe bárki is.

Pedig egy modernista érv vak hívéül szegődik az, aki nem áll meg egy pillanatig ennél az állításnál, s nem kérdezi meg, tényleg így van-e, s mi az ára ennek?!

Súlyos állítás ugyanis, amiről itt szó van: a modern tudás valóban közvetlenül hatalomépítési művelet építőanyagát nevezi meg: 

Régebben ilyesmit mondtak volna: akié a föld, azé a hatalom, vagy akié a hit, azé a hatalom.

Induljunk el abból, amikor tudásról, modern egyetemekről és think tankekről beszélünk a mai körülmények között. Tényleg, ki birtokolja a tudást ma? A politikusok, az egyetemek, a kutatóintézetek, a think tankek, az ún. értelmiség (ők biztos nem!), vagy netán a hétköznapi emberek?

További körülmény a történelmi adottság. Itt van a magyar akadémiai élet elképesztő vegyes mintája: egyszerre van benne jelen a német, az angolszász és a szovjet tudományszervezési (azaz hatalmi) elképzelés. Mi ez, ha nem a magyar rendszerváltás folyamatos torzításának a bizonyítéka?

Ha ma valaki tudományos karrierre akarja adni a fejét, akkor élethosszig tartó vállalkozásba fog. Míg egy irigyelt amerikai tudósnak meg kell szereznie a PhD-it, de utána csak a teljesítménye függvényében tud előrehaladni, nálunk először is meg kell szerezni az angolszász típusú PhD-it, majd a német hagyományokban gyökerező habilitációt, illetve ha egyetemi tanár akar lenni (ó, egyetemi autonómia), akkor nagyon tanácsos megszereznie az MTA által adományozott ún. nagydoktori címet. Ha még bírtak követni, akkor Ön kb. 55-60 éves lett a folyamat végére…

De a valódi akadémiai teljesítményéről nem biztos, hogy bármit is megtudtunk. Mindebből következik, hogy aki tudományról beszél, az egyben hatalomról is beszél, és megfordítva, aki hatalomról beszél, az tudásról és/vagy tudományról is beszél.

Hogy mi ma a tudás, azt gyakran a tudományos tudással azonosítják, holott ez a modernisták súlyos tévedése, ezért nem értik a konzervatívok döntéseit. A konzervatív tudás premisszái isteni és természetjogiak, melyeknek a mai modernisták még a nevét sem tudják azonosítani. Hogyan lennének képesek vitatkozni, vagy akár érvényes politikát megfogalmazni?

de nem mindegy hogyan. Intézményesült módon vagy csupán intellektuális értelemben. Minden intézményesült tudás hatalmi tényező. Ilyen az MTA vagy a CEU is. Ők tudásról beszélnek, meg hasonlókról, de valójában hatalmi státuszuk van, amit védenek. De ha hatalmi tényezők, akkor miért ne lehetne hatalmi fogalmakban értelmezni a szerepüket, s így is kezelni őket?!

Mivel szabadságban élünk, elképzelhető többféle hatalmi elképzelés felépítése. A tudás hatalom kitétel nem jelentheti egyetlen politikai vagy akadémiai elképzelés abszolutizálását – aki elkötelezett híve a szabadságnak, az képes gondolkodni is, leginkább ideológiamentesen –; ez viszont nagyon komoly kritérium, amit a modernisták nem akarnak, s egyelőre nem is tudnak teljesíteni.