Finn mesterlövész a téli háborúban
A sisu kellett a hosszú tél, a fényhiányos hónapok elviseléséhez is. A finnek megtanulták kibírni a végtelen téli éjszakákat, hogy aztán annál nagyobb életigenléssel vessék bele magukat a tavasszal visszatérő napfényes napokba. Addig is az otthon melegében hibernálódtak, ettek, ahogy lehetett, és persze szaunáztak, ahogy csak bírták. Ez is a sisu-érzés része.
A finnek életét oly mértékben meghatározta a természet, hogy mai, (túl)civilizált korunkban is életük szerves részének tekintik a természettel való együttélést. Járják a természetet, a végtelen erdőségeket, a szintén végtelen tóvidéket, és természetesen aki csak tud, szerez magának egy tóparti fakunyhót, persze szaunával, hogy a túrázások után legyen egy vacok is, ahová éjszakára behúzódhatnak. Egyre kifinomultabb lett így korunkra a sisu.
Joanna Nylund persze kitér a mai kor mindennapos életmód-sisujához is: legyünk összhangban önmagunkkal, a közösségeinkkel s persze a természettel is. A sisut a kommunikációban is lehet alkalmazni: beszéljünk egyenesen a dolgokról, de válogassuk meg hozzá a szavainkat. Tanuljunk meg másokat meghallgatni is, s nem kell drámázni. Ne éljünk vissza a magasabb rangunkkal és legyen szilárd az erkölcsi alapunk. „Nem lehet túlbecsülni a személyiség integritásának fontosságát a finn életszemléletben és üzleti magatartásban. Nálunk a kézfogás és az adott szó valóban ér valamit. Ennek megfelelően az, aki nem teljesen őszinte, nem számíthat elnézésre” – írja Nylund.