Bayern

Bajor választás: bezöldül a fekete tartomány?

2018. október 14. 09:01

Jelentősen gyengülhet a jobboldal meghatározó pártja a bajor tartományi választásokon. A Keresztényszociális Unió (CSU) addig próbálta saját térfelén beelőzni a radikális jobboldali AfD-t, míg elvesztette centrista szavazóinak nagy részét, míg a Zöldek egyre népszerűbbek lettek. De mi sülhet ki ebből a vasárnapi választások során a második legerősebb német tartományban? Körképünk Bajorországból.

Talán az utóbbi évtizedek legnagyobb jelentőségű tartományi választására kerülhet sor vasárnap Bajorországban – az ehhez hasonló, a választások óriási tétjét taglaló újságírói közhelyektől jogosan kaphat már frászt a kedves olvasó, ám tény, hogy a második világháború óta elég egyhangú és békés bajor politikai pocsolyában jelentős átrendeződésre lehet számítani a mai választástól.

Jobbra már csak a fal lehet?

Hogy a második legnépesebb német tartomány politikájával kapcsolatban miért is beszélhetünk „békés bajor pocsolyáról", azt a II. világháború óta fennálló bajor kormányok összetétele szemlélteti a legjobban: 1954 óta, hatvannégy éve a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) a legnagyobb párt a Landtagban, vagyis a tartományi parlamentben. A párt a hatalomból csak 1954 és 1958 között maradt ki, amikor egy elkeseredett mindentbele-koalícióval a helyi szocdemek, a liberálisok, valamint a szeparatista-nacionalisták tudtak kormányt alakítani.

Ezt követően azonban a CSU játszi könnyedséggel söpörte be a bajorok többségének szavazatait. Az 1966-os tartományi választás óta koalíciós kormányzásra csak egyszer, 2008-ban szorultak, amikor két székkel csúsztak le az abszolút többségről, ezért az egyébként is liberális-konzervatív FDP-vel borultak össze. Sikerüknek titka egyrészt gazdasági, másrészt politikai: Bajorországot a CSU-kormányok alatt sikerült Németország egyik legfejlettebb tartományává varázsolni. Manapság a tartomány egymaga a német GDP ötödét dobja be a közösbe,

a gazdaság mérete pedig négyszer akkora, mint Magyarországé.

A politikai sikerek oka pedig az ideológiai jobboldal leuralása: a tartományban sokan előbb vallják magukat bajornak, mint németnek; a lokálpatrióta bajor identitást kihasználva pedig a CSU konstans erős tudott maradni. Nem is igazán próbálkozott senki jobbról előzni a keresztényszociálisokat: Franz-Josef Strauß legendás bajor miniszterelnök le is szögezte, a CSU-tól jobbra „már csak a fal lehet”. Nem véletlen, hogy az országos szinten domináns Merkel-féle kereszténydemokraták nem is indulnak Bajorországban, inkább hagyományosan koalícióra lépnek a bajorokkal a többség elérése érdekében.

Aki a CSU-ra szavaz, Merkelre szavaz – állítja egy AfD-plakát. Mellette a legendás CSU-s miniszterelnök pártpreferenciáiról megy a vita: „Franz Josef Strauß ma az AfD-re szavazna!”

Tehát jóformán minden politikus álma lehet egy CSU-hoz hasonló párt, mely a nevéből és hagyományaiból élve sorra húzza be az újabb és újabb választásokat. Azonban azt talán már a pártközpontban is tudják, ilyen könnyű győzelmet idén nem fognak aratni: a bajor jobboldaliaknak minden forgatókönyv, melyben a keresztényszociálisok nem szereznek önálló többséget, kudarccal ér fel, márpedig erre jelenleg a leghaloványabb esély sem mutatkozik.

Homokszem csúszott ugyanis a bajor gépezetbe, és ezt a homokszemet AfD-nek hívják

– a tavalyi Bundestag-választásokon a harmadik helyre előretörő párt most arra készül, Bajorországban teljesíti be Franz-Josef Strauß rémálmát, és jobbról próbálja betúrni magát a helyi politikai életbe. Hogy sikerülhet-e nekik? Választási gyorselemzésünkben sorra vesszük az egyes pártokat, és kiderítjük.

Elöljáróban: a választás előtti legutolsó felmérések a CSU-nak 33-35, a Zöldeknek 16-19, a szocdemeknek 10-13, az AfD-nek 10-14, a helyi Szabad Választók (FW) tömörülésnek 10-11, a liberális FDP-nek 5-6 százalékot mérnek.

Ki a nagyobb konzervatív?

A CSU elmúlt pár évére rányomta a bélyegét a párt két ikonikus egyéniségének belharca: Horst Seehofer korábbi tartományi miniszterelnököt a korábbi szövetségi belügyminiszter Markus Södernek sikerült a tavalyi, a CSU számára gyengén sikerült Bundestag-választás Berlinbe üldöznie. Seehofer megtartotta a CSU elnöki tisztségét, tavaly óta pedig belügyminiszterként viaskodik Merkellel. Söder eközben tartományi miniszterelnökként próbálja behúzni az idei választásokat. A helyzet viszont mostanra úgy áll, hogy még a tavalyi összbajor eredmény megismétléséhez is óriási csoda kéne, miután a CSU-t tragikusan alacsony, 33 százalékos támogatottsággal mérik a közvélemény-kutatók.

És mitől ábrándultak ki a CSU-ból ennyire a bajorok? Az okokat az országos szintű nagykoalícióban, valamint a bajor belpolitikai helyzetben kell keresni. A 2017-es Bundestag-választásokon ugyanis nagyon meggyengült a hagyományos jobb- és baloldal: a CDU/CSU uniótól és a történelmi mélyponton levő szocdemektől rengeteg szavazatot vett el a (német keretek között) radikális jobboldali AfD, ahogy a szabad demokraták, a szélsőbal és a zöldek is erősödni tudtak. Több hónapos kormányalakítási válság, és Németországban szokatlan belpolitikai káosz, bizonytalanság alakult ki,

mely a németek szemében épp úgy diszkreditálta Angela Merkelt, mint a kereszténydemokrata uniópártokat.

Bajorországban ezért a CSU is defenzívába szorult: Seehoferéknek meg kellett különböztetniük magukat a támogatottságot vesztő kancellártól és annak vitatott migrációs politikájáról úgy, hogy közben Berlinben továbbra is szövetségesek maradnak. Komoly politikai kutyaszorító ez, és akkor még nem is beszéltünk az establishmenten kívülről könnyen beszélő AfD-ről. 

A radikálisan migrációellenes párt jobbról előzi a CSU-t, melyet Strauß emlékének megfelelően a keresztényszociálisok sem hagyhattak annyiban: Seehoferék felvették a kesztyűt az AfD-vel szemben, és a kampányban szinte végig azon versengtek a helyi AfD-sekkel, hogy ki a migrációellenesebb, ki a nagyobb konzervatív, ki a keresztényebb. Kampányfogás kampányfogást követett – nehogy azt higgyük, hogy négy hónappal a választások előtt nem tisztán taktikai húzás volt Markus Söder részéről az állami hivatalokba való keresztek kiaggatása, vagy épp Seehofer kissé bárdolatlan tréfája, miszerint 69. születésnapja alkalmából utasított ki az országból 69 afgánt.

Markus Söder (balra) és Horst Seehofer (jobbra) a CSU kongresszusán. Fotó: MTI/EPA/Lukas Barth-Tuttas

Zöldre festik a centrumot

A gond az, hogy az AfD-vel való nagy hadakozásban a CSU vezéregyéniségei eltaktikázták magukat. Azon felül, hogy jócskán túlbecsülték az AfD helyi jelentőségét,

a saját jobboldaliságukat bizonygató kampányuk során elkezdték elveszíteni centrista, ámde lokálpatrióta szavazóikat.

Ezzel egy időben váratlan szereplő emelkedett ki a nagy bajor ellenzéki pocsolyából: ahogy a CSU 40-42 százalékról elkezdett lefelé zuhanni, olyan gyorsan jöttek fel az eddig 8 százalék körül teljesítő Zöldek a mostani 18 százalékra. Ha ezt sikerül hozniuk, akkor nagyon úgy néz ki, a második helyen végezhetnek.

Szóval a CSU legfőbb mészárosa még nem is az AfD, hanem a Zöldek lehetnek, ámde a pártot is ők menthetik meg a választások után. Ugyanis a Söderék elleni személyes támadásokat kínosan kerülő helyi zöld jelöltek, Katharina Schulze és Ludwig Hartmann könnyen lehet, hogy a CSU-val léphetnek majd koalícióra a választások után. Pár éve mindez még elképzelhetetlen forgatókönyv lett volna – elemzi a Spiegel a választásról szóló cikkében – de a Zöldek már tisztán és világosan jelezték, szívesen a húsosfazék közelébe kerülnének.

Persze a feltételeik nyilván kemények lesznek, és mivel a CSU igen szorult helyzetben lesz, van rá esély, hogy el is fogja fogadni azokat – akár még a migrációs politikát illetően is. Például a Zöldek követelik, hogy ne nyilvánítsák biztonságosnak az észak-afrikai országokat, ezáltal az onnan érkezőket ne is lehessen visszatoloncolni oda, ahogyan Afganisztánba se. Hartmann maga a zöld-fekete koalícióról azt nyilatkozta: „minden forgatókönyvre” felkészült, és a pragmatizmus jegyében a párton belüli ideológiai csatákat is felfüggesztették a kampány idejére – részben baloldali, részben liberális, részben pedig konzervatív témáikkal mindenkit próbálnak kicsit megszólítani. Persze

a nyakas CSU-sokkal sem lesz könnyű megegyezni,

miután Markus Söder világosan leszögezte, a Zöldek „választási programjuk alapján nem alkalmasak a koalícióra”.

A Zöldek csúcsjelölt-párosa, Katharina Schulze és Ludwig Hartmann

A liberális-konzervatívok lehetnek a királycsinálók

A Zöldeknél létezik egy kényelmesebb koalíciós megoldás is a CSU számára, de ezzel viszont necces lehetne a többség elérése. A szintén Bajorországra specializálódott, lokalista, szabadelvű-konzervatív Szabad Választók párttal (FW), valamint az országosan is erősödő, és a CSU-nak ideológiailag vállalható liberális FDP-vel is nyitott az együttműködés lehetősége, ehhez azonban nemcsak a CSU-nak kéne hoznia a kötelezőt, de kisebb, potenciális partnereinek sem szabad alulteljesíteniük. A 33 százalékos CSU mellett az FW-t 11 százalékra mérik, az idén a Landtagba minden bizonnyal visszakerülő FDP pedig 6 százalékon áll, tehát együttesen éppen még meg is lehetne az 50 százalék.

Az általános trendek viszont gyengülő CSU-t és erősödő Zöldeket mutatnak,

tehát ezen koalíció realitása nagyban függ attól, hogy valóban bejönnek-e a közvélemény-kutatások, vagy meglepetés-eredmény születik.

Vannak extrémebb kormányalakítási lehetőségek is: páran már CSU-mentes kormányt is vizionálnak, ehhez azonban az kéne, hogy a Zöldek összeboruljanak az egyébként ellenük nyomuló szocdemekkel, az FW-vel, valamint a zöldeket nem igazán szívlelő, piacpárti FDP-vel is. Utóbbi két alakulat egyébként már jelezte is, megvalósíthatatlannak tartja az együttműködést. Úgy tűnik, bármilyen gyenge is legyen, a CSU továbbra is a bajor politika megkerülhetetlen tényezője marad.

Futottak még...

És most következzenek a bajor politika nagyon is megkerülhető szereplői: a bizakodó AfD, és a több éve már csak szerencsétlenül bukdácsoló SPD. Előbbit annak ellenére soroljuk a futottak még-kategóriába, hogy történetének első bajor tartományi választásán indul idén és rögtön tíz százalék körüli eredményre számíthat. Nem rossz eredmény a dízelautókkal, az iszlamizáció megállításával és a bevándorlásellenességgel kampányoló AfD-nek, és a párt bizonyára boldog is lesz vasárnap este – kapnak pár széket a Landtagban, elcsakliznak egy rakás CSU-szavazót, és éket vernek az eddigi jobboldali egységbe Bajorországban.

Az AfD számára ennél egyelőre nem is kell több,

de mindez még nem jelenti azt, hogy a párt ne lenne könnyedén megkerülhető. A radikális jobboldali szervezet ugyanis jelenleg a német politika páriája, a CDU/CSU uniótól kezdve a szélsőbalos Linkéig mindenki kategorikusan elutasítja a vele való együttműködést.

„Ó, borzalom – most ő kormányoz!” – a Shrek című animációs filmre utaló szójátékkal oltják Södert a bajor szocdemek: Söder ugyanis közismerten szeret extravagáns jelmezekbe beöltözni a bajor farsang idején. Shreknek 2014-ben öltözött.

A szociáldemokrata SPD eredménye ezzel szemben izzadtságszagú erőlködés lehet csupán. A sorozatos nagykoalíciós kormányokban identitását vesztő, és a legújabb Merkel-kormányban teljesen széthulló szocdemek már négy éve sem örülhettek 20 százalékos eredményüknek, igazán szomorúak azonban csak vasárnap este lehetnek majd, miután jelenleg 11 százalékra mérik őket. Ezzel bajor szavazótáboruk megfeleződhet, amit nagyrészt maguknak köszönhetnek: a pártnak nincs egységes álláspontja a migrációról, a tavalyi Bundestag-választások után pedig látványosan nem találják régi önmagukat. A bajor választásokra felkészülve sem azt hirdették, mit nyújtanának az országnak, inkább betámadták a tőlük sok szavazatot raboló Zöldeket azzal, hogy azok koalícióra lépnének Söderékkel. Persze azt már elfelejtik, hogy országos szinten nem a Zöldek a CDU és a CSU koalíciós partnerei.

Csekély ez a teljesítmény Németország legrégebbi pártjától, főleg azt figyelembe véve, hogy csúcsjelöltjük, a tősgyökeres müncheni Natascha Kohnen ideológiák helyett a valóban fontos ügyek mellett mellett emel szót. Otthonosan mozog a lakhatási kérdések, a gyermekvállalás, a nyugdíjak területén, személyes plakátjain pedig azt hirdeti, Bajorországnak nincs szüksége több egoista politikusra, összetartásra, tisztességre és emberségre viszont annál inkább.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/137084