Az ENSZ-közgyűlés New York-i ülésszakán számos fontos beszédben deklarálták patrióta országok vezetői, hogy továbbra is szemben állnak a globalizációval, és hogy megvédik nemzeti szuverenitásukat a nemzetközi szervek beleszólásától. A legfontosabb értelemszerűen Donald Trump amerikai elnök beszéde volt, mely beszéddel megerősítette elköteleződését az „Amerika az első” jelszót használó politikája mellett.
„Amerikát az amerikaiak kormányozzák. Elutasítjuk a globalizmus ideológiáját, és a patriotizmus doktrínáját fogadjuk el” – tisztázta az elnök, s ezen szavai a kéretlen nemzetközi demokrácia-építés korábbi bajnokának vezetőjétől igencsak markáns állásfoglalás volt. A nemzetközi sajtó meg is fogalmazta azt a kritikát, hogy Trump a „nemzetközi rend” megdöntésére készül szavaival. A magyar olvasó előtt azonban ismerősen csenghet a szóhasználat, hiszen Orbán Viktor magyar miniszterelnök is erről beszélt idén nyáron.
Trump megnevezte a nyugati világ első számú riválisait is:
ezek Észak-Korea, Irán és Kína.
Ugyan az Amerikával szemben gesztusokat tevő Észak-Koreával már kevéssé volt kritikus, mint tavaly (amikor is megígérte, hogy „teljesen el fogja pusztítani” Észak-Koreát, amennyiben az fenyegeti az Egyesült Államokat és szövetségeseit), ám állásfoglalása a nyugati értékeket képviselő országokat fenyegető veszélyekkel szemben továbbra is kemény és egyértelmű volt.
Itt rövid kitérőképp érdemes idézni Szijjártó Péter magyar külgazdasági- és külügyminiszter álláspontját Iránnal kapcsolatban: „Kicsi ország vagyunk, nem vagyunk az iráni politika központjában, és Irán sincsen a külpolitikánk központjában, tehát nem mi vagyunk ebben az értelemben a mérleg nyelve. Az EU általános hozzáállása, hogy jobb benntartani Iránt a nemzetközi párbeszédben, mint kívül, ez a mi általános álláspontunk és Európáé, de nem hiszem, hogy döntő tényező vagyunk az Egyesült Államok Irán-politikájában”. Az „Amerika az elsőt” tehát követi a „Magyarország az első” szlogen külpolitikai értelmezése is.
Trump beszédét így folytatta: „Válasszuk együtt a patriotizmus, a prosperitás és a büszkeség jövőjét. Válasszuk a békét és a szabadságot a dominálás és a vereség helyett. És gyűljünk itt egybe népünkért és nemzeteinkért, [melyek] örökké erősek, örökké szuverének, örökké igazak, és örökké hálásak Isten kegyelméért, jóságáéért és dicsőségéért”. Szavai kétségkívül nem a nyílt társadalom és a progresszió értékeit tükrözték.
A beszéddel kapcsolatban terjedt a hír, hogy az ENSZ közgyűlése „kinevette volna” Trumpot. A videón egyértelműen látszik, hogy Trump saját szövegétől eltérő, vicces beszúrásán nevetnek: az amerikai elnök szokásához híven hozzátette, hogy „tényleg igaz” vagy „nagyon igaz”, ezt pedig a rideg diplomáciához szokott képviselők és politikusok láthatóan a feszültség oldásaként értelmezték. Eközben az amerikai gazdaság kiemelkedően sikeres évet zár, Trump támogatottsága nem adhat okot fejtörésre az amerikai elnöknek, és Brett Kavanaugh-t sem sikerült úgy megtörni a meghallgatásán, mint azt várták a demokrata oldal szimpatizánsai. Még a Trumppal szemben örökké kritikus New York Times is belátta, hogy
„Trump még mindig ura a világporondnak”.
Hasonlóan fontos volt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök beszéde az ENSZ előtt. Netanjahu a Palesztin Hatóságot a terror finanszírozásával vádolta, és feltette a kérdést, hogy vajon miképp nevezheti Izraelt apartheidnek Mahmud Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke, miközben ugyanezen Hatóság pénzt fizet az izraelieket meggyilkoló terroristáknak. Netanjahu kiemelte, hogy Izrael sokszínű demokrácia, és hogy a zsidó népnek bibliai joga van hazájához. Az ENSZ-ben tehát két nagyhatalom vezetője is a nemzeti szuverenitás és a patriotizmus mellett érvelt. Trump és Netanjahu is a klasszikus szabadságeszményre és az istenhitre alapozta beszédét.
Az izraeli vezető beszédének főbb pontjai voltak továbbá, hogy Irán titkos raktárban tárol nukleáris anyagokat Teheránban; hogy az Irán által támogatott Hezbollah dzsihadista szervezet a bejrúti repülőtér közelében működtet olyan gyárakat, amelyek precíziós rakétákat állítanak elő; hogy Irán nem hagyott fel azzal a céljával, hogy nukleáris fegyvereket fejlesszen ki; hogy Irán fenyegetést jelent a Közel-Kelet stabilitására; hogy Európának fel kell ébrednie és meg kell értenie az Irán által jelentett fenyegetést. Netanjahu beszédét még a vele ellenséges Há’árec is az egyik legjobb felszólalásának nevezte.
Netanjahu beszéde során részben az előtte felszólaló Abbász szavaira reagált, aki az iszlám szélsőséges gyakori módszerével élt:
progresszív nyelvezetbe rejtve fogalmazta meg radikális programját.
Beszédében Izraelt „apartheidnek”, „gyarmatosítónak”, „rasszistának” nevezte, és nyíltan az apartheid Dél-Afrikához hasonlította. Izraelt hol az 1967-es határok mögé utasította, hol pedig azt emelte ki, hogy nem hajlandó elfogadni a zsidó állam létjogosultságát. Tekintve, hogy az ENSZ-ben a Palesztin Hatóság rövidesen a G77 nevű, fejlődő országokat összefogó tömörülést fogja vezetni, egyelőre nem lehet számítani arra, hogy Abbászt ellentmondásos érvelése és iszlám terror iránti támogatása miatt elszigetelnék az Izraelt egyébként rendre elítélő szervezetben.