Ilyen az Országház kupolája közelről

2018. szeptember 16. 17:06

Megmásztuk a parlament szédítően magas kupoláját.

Azt, hogy mi történik az Országházban, mindenki tudja. Azt, hogy hogyan néz ki az Országház, mindenki tudja. Azonban azt, hogy pontosan mi történik a falak közt, vagy pontosan hogyan is néznek ki ezek a falak, csak a kiváltságosok ismerhetik. 

Míg a politikuson kívül több ezer hazai és külföldi turista is megfordul az épületben havonta, évente egyszer, a Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat keretein belül bárki lehetőséget kaphat, hogy olyan kulisszatitkokat ismerjen meg, amiknek csak kevesen vannak birtokában.

Ilyenkor tematikus sétákon, túrákon vehetnek részt a látogatók, köztük például a Kupolatúrán, vagy a Kossuth teret bemutató programon, idén pedig a Díszítőfestészet rejtett világa elnevezésű sétán vagy a 150 éves Országgyűlési Könyvtár speciális Szabadulószoba elnevezésű műsoron is, ahol a teremből való kijutásának feltétele a könyvtár múltjával kapcsolatos feladatok megoldása.

Mivel a legimpozánsabb sétákra idén is néhány másodperc alatt fogytak el a helyek, így például a Kupolatúrán csak a legszerencsésebb tizenpár fő vehet részt. A többieknek azonban – kedvcsinálásként/kárpótlásul – képekkel szolgálhatunk.

Kupolatúra képekben

Az Országháznak ezt a képét mindenki ismeri. Steind Imrének talán éppen ez volt a célja, ezért tervezte ilyen monumentálisra, szigorúan szimmetrikusra, 268 méter hosszúra, 123 méter szélesre, 96 méter magasra, összesen 17 745 négyzetméter alapterületűre az épületet. Megvalósításához pedig alig kellett 40 millió tégla, félmillió díszkő és 40 kilogram arany. 

Mi azonban most ide tartunk, egészen pontosan ide, a lanternába: 

Azonban míg ide eljutunk, sok csodát láttunk és sok érdekességet hallunk. 

Megtudtuk, hogy míg ma a Kossuth tér felől nyílik a bejárat, régebben a Duna felől léptek be a látogatók. Panaszra azért így sem lehet okunk, maga a 2011-ben rekonstruált tér is igen impozáns. Emlékeztettek bennünket; a Steindl Imre Program keretében megvalósuló felújítás során megújult a tér tájépítészeti környezete, ingyenes kiállítások nyíltak, rendbe szedték az itt található szobrokat és épületeket, valamint igyekeztek minden tekintetben látogatóbaráttá alakítani a környéket. Ekkoriban nyitották meg a földalatti látogatóközpont, ami  az ideérkező turistatömegek megfelelő színvonalú kiszolgálásban segít.

A turistákat – akiknek nyolcvan százaléka külföldről érkezik – az épület belsejében elsők között a díszlépcsők nyűgözhetik le. A színek, a méretek, az anyagok – az elegancia itt mindent áthat.

A díszes folyosókon lépkedve előbb-utóbb a kupolacsarnokba juthatunk. Itt őrzik a Szent Koronát – a koronázási ékszer vörös szőnyegen, egy üvegbúra, valamint egy több tíz méter magas csarnok közepén díszeleg. Innen egy oldalfolyosóra lépve liftbe szállunk, közeledünk a kupola felé. A kevésbé szokványos látnivalók ekkor következnek.

A tetőre jutva már szép kilátás tárul elénk, de figyelmeztetnek: várjunk még, lesz ez jobb is, ha feljebb küzdjük magunkat. Néznivaló azért már itt is akad: rálátás nyílik a parlament belső udvaraira – amik a természetes fény áramlását biztosítják az épület helyiségeiben – és a különböző majolika díszítésekre. Meg csak rövid időre állunk, haladunk tovább a csúcs felé.

 

A kupola belső terében újabb hagyományos-és csigalépcsőkön mászunk tovább. Ezek egyre meredekebbek, így a tapasztaltak egyetlen szabályt mantráznak: „óvatosan, és csak le ne nézz!”. Ha valaki extra biztatásra szorul, annyit mondhatunk: meglátja majd, megéri. 

A tetőn ugyanis – nagyjából 85 méterrel a Duna felett – ez a látvány fogadja a kitartóakat:

És míg ezt nem láthatja mindenki, az Országház semmiképp nem hoz szégyent hazánkra. A bárki által megtekinthető terület értékelése önmagában kiemelkedő: a TripAdvisor listáján 2018-ban a magyar Országház az ötödik legnépszerűbb nevezetesség Európában, míg tizedik a világon. Mit szólna vajon az idei 700 000 látogató, ha még ezzel a látvánnyal is találkozhatna? 

(Képek: Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság/Parlament, illetve a szerző sajátja)

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/135686