Kereszténység, demokrácia

„Lehet Magyarországból indián rezervátum?” – Sólyom László a keresztény kultúráról

2018. szeptember 14. 17:26

Mondhatjuk-e, hogy Magyarországnak keresztény kultúrája van? Többek között erről is beszélt Sólyom László volt köztársasági elnök, aki Jézust idézve „Jajj nektek, farizeusok!” felkiáltással kritizálta a szerinte hivatalos keresztényeket.

Az Eötvös Csoport és a Társadalmi Reflexió Intézet vitát rendezett a Párbeszéd házában, Politika és katolicizmus címmel. A rendezvényen részt vett Botos Máté történész, és Török Csaba teológus. A főszerepet azonban Sólyom László magyar jogtudós, volt köztársasági elnök játszotta, aki eredetileg moderátorként szerepelt, de rögtön előadásba forduló bevezetővel indította a vitát. 

Sólyom László beszéde elején két keretfeltételt határozott meg. Az egyik szerint nyáron volt egy alaptörvény-módosítás, amely kimondta, hogy: „a keresztény Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége”. A volt államfő kijelentette, hogy az utolsó pillanatban nyomták be a keresztény önazonosság mellé a keresztény kultúra védelmét. A módosítás indokolása szerint ennek az volt a motívuma, hogy „Európában jelenleg olyan folyamatok zajlanak, amelyek eredményeképpen Európa hagyományos kulturális arculata átalakulhat. A keresztény kultúra olyan egyetemes érték, amelynek megőrzése kiemelten fontos”.

Ezek után Rétvári Bencét idézte a jogtudós: Rétvári azt nyilatkozta, hogy Európában évtizedek óta érték- és identitásvesztés zajlik, nagy veszély a multikulturális társadalom, amely 2015-ben ránk rúgta az ajtót, és ha nem vigyázunk, Európa nem keresztény kultúrájú lesz. Előbb kevert népességű kontinenssé válik, majd az átmenet után muzulmán kultúra és civilizáció lesz, amely Európát uralni fogja. Ezért kell védeni a keresztény kultúrát az alkotmányban is Európában. 

Sólyom László szerint teljesen nyilvánvaló, hogy

ez a motívum az elmúlt évek sikeres belpolitikai narratíváját viszi tovább,

a migránsveszély és az aggodalom narratíváját. A másik fontos forrás szerinte Orbán Viktor miniszterelnöki expozéja, amiben a rendszert kereszténydemokráciaként minősítette. Ez a rendszer a miniszterelnök szerint garantálja az ember méltóságát, szabadságát és biztonságát, megvédi a férfi és nő egyenjogúságát, a hagyományos családmodellt, féken tartja az antiszemitizmust, megvédi a keresztény kultúrát és esélyt ad a nemzet felemelkedésére és gyarapodására. 

Sólyom úgy látja, hogy mivel a keresztény kultúra védelme az Alaptörvény szövegében van, ezért kell lennie valamilyen kötelező erejének. A köztársasági elnök tisztázta, hogy a keresztény kultúra fogalma alatt nem a keresztény vallást érti ez a magyarázat: ez nem hitbéli, hanem civilizációs kérdés, a kormánynak pedig nincsen kompetenciája a pokolról és az ilyen dolgokról nyilatkozni. 

Ezt követőn azt a kérdést járta körül, mit is jelent a keresztény kultúra fogalma, amit az Alaptörvény véd. Szerinte itt olyan alapvető standardokról van szó, amiket minden nyugati liberális és konzervatív kormány véd, egyedüli specifikum az orbáni mondanivalóban a hagyományos családmodell védelme. 

Felrótta, hogy a hosszú történelmi folyamatból kihagyják azt a 3-4 századot, amikor éppen hogy a szekularizáció játszott közre ezeknek az értékeknek, például az emberi jogoknak a kialakulásában. Éppen egy egyházellenes korszak termékéről van szó. 

Az a keresztény kultúra tehát, amit az Alaptörvény véd, az a szekuláris európai status quo,

amit a muzulmánoktól akar megvédeni. „Ebben a speciális keresztényt nem tudom felfedezni”– tette hozzá. 

Ezek után két kérdést tett fel. Az egyik az, hogy a jogszabályszöveg keresztény kultúráját el lehet-e választani Európa keresztény kultúrájától?„Lehet-e Magyarországból egy indiánrezervátumot csinálni, ahol a hagyományos keresztény értékek fennmaradnak?” Szerinte nem lehet. A második kérdés, hogy lehetséges-e keresztény kultúra hit nélkül? Sólyom László Schanda Balázs cikkét idézte, miszerint az antikvitás után a középkor a hitnek a fájából nőtt ki. És ennek a gyümölcseit élvezzük ma. De ezek a gyümölcsök messze hullottak a fától, és úgy néz ki, hogy a gyümölcsök száraz héját fogjuk védeni.

Sólyom szerint a hit is igen gyorsan változik és alakul, és nagyon is távolodik attól a hagyományos kereszténynek elnevezett kultúrától vagy erkölcsi kánontól, ami ezen elképzelés mögött van. Ezt követően azt említette, hogy „olyan ez a keresztény kultúra hit nélkül, mint a zsidók nélküli antiszemitizmus, vagy a migráns nélküli migránsveszély”.

Úgy folytatta: „Mitől keresztény ez a kultúra? A keresztényeknek milyen szerepe van? Azt fogjuk látni, hogy valóban nagyon csekély”. A KSH-adatok szerint a hívők száma csökken. A Pew Research statisztikája pedig azt mutatja, hogy sok irányból lehet mérni a vallás jelenlétét a társadalomban. Ennek az alapvető szempontjai, hogy hiszek-e, tartozok-e valamilyen vallási közösséghez, viselkedek-e vallásos módon?

Magyarországon 56% mondja, hogy a katolikusokhoz tartozik, de ennek a negyede nem hisz Istenben. 17% mondja azt, hogy van hite, a többieknél ez csupán családi dolog. Sólyom elmondta, hogy homályos képet kapunk ezekből az adatokból, azonban ha egy olyan társadalom, amelyben ilyen kevés „igazi keresztény” van, akkor

mondhatjuk- e, hogy az országnak keresztény kultúrája van?

Lehet-e a vallástalanság korszakain átment örökséget is azonosítani a kereszténységgel? – tette fel a kérdést. 

Szerinte ez volt a kilencvenes évek divatos kérdése. A német alkotmánybíróság ekkor úgy döntött, hogy állami iskolában nem lehet kitenni a feszületet, mert ez vallási szimbolóum. Ez annyira központi elem a kereszténységben, hogy nem lehet profanizálni. Ez volt az akkori álláspont. Felvetette, hogy nem mondhatja-e most egy igazi katolikus, hogy ne éljenek vissza a keresztemmel, ne instrumentalizálják a szimbólumot? 

A hivatalos keresztényekről az jutott eszébe: „Rátok az Újszövetségnek egyetlen mondata vonatkozik, amit Jézus mondott: Jajj nektek, farizeusok!

Egyedüli különlegesség Sólyom szerint ebben a felsorolásban a hagyományos családmodell védelme, de ezt már Magyarországon húsz éve kimondta az Alkotmánybíróság. A magyar valóságtól szerinte ez messze áll, mert „meg kell nézni a gyerekeink, unokáink osztályát, hogy mennyi az egyszülős gyerek, mennyi a nem házasságban lévő szülők gyereke, mennyi a mozaikcsalád”. Nagyon gyakori jelenség „az én gyerekem, a te gyereked és a mi gyerekünk”. 

Sólyom László úgy gondolja: az is kérdéses, hogy van-e hagyományos katolikus családmodell, hiszen szerinte az Amoris Laetitia már az elváltaknak és újraházasodottaknak is megengedi, hogy a lényeghez, az Eucharisztiához járuljanak.

Erre mondja az ellenzék, hogy szentségtörés, és erre mondom én, ez az irgalmasság

 – szögezte le. 

Vajon Európa továbbra is modellként szolgál-e a katolicizmusban?” – vetette fel a kérdést, majd elmondta, hogy Európa volt a világ közepe 2000 évig, aztán bekövetkezett egy törés, amikor nem olasz pápák jöttek. A három utolsó nagy pápa ugyanakkor európai volt: VI.Pál, II. János Pál, XVI. Benedek is. 

II. János Pál egy diadalmas egyház képét mutatta a katolikusoknak, de már akkor is nagy bajok voltak, például a hívők számának és a klérus számának a csökkenése. Sólyom szerint Benedek pápában nem volt meg sem a kellő karizma, sem a kellő erély, hogy parancsolni tudjon a Kúriában. Hatalmas csapások érték az Egyházat az idejében, például a pedofilbotrány és a pénzügyi botrány, közben a 1960-as évektől hihetetlenül terjedtek a pünkösdista mozgalmak. 

Felmerült a kérdés, hogy mit lehet kezdeni ezzel a válsággal? „Benedek pápa nagyságát elismerem, mint kitűnő teológus és egyházi államférfi, aki lemondott, amikor belátta, hogy nem tudja kezelni ezt a válságot ”– fejtette ki Sólyom.  

Benedek pápa válasza az volt – egy amerikai bestsellerhez hasonlóan (Benedict Option) –, hogy „fogyunk, kevesen vagyunk, de mint egy kisebbség megmutatjuk, kérlelhetetlenül ragaszkodunk a nem alkuképes értékekhez”. Ezek a jogtudós szerint általában a szexuális erkölcsre vonatkoztak: abortusz, fogamzásgátlás, homoszexualitás elvetése.

Ezekre mondta Ferenc pápa, hogy vannak ezeknél fontosabb dolgok. De ez a nagyon összetartó, megosztó kereszténység az, ami végképp betett a benedeki korszaknak” – jelentette ki Sólyom, majd elmondta, hogy Ferenc pápától azt várták, rendet tegyen a Kúriában. Magával hozta a dél-amerikai püspökök által elindított szociális irányultságot, behozta a nép teológiáját. Ferenc pápa hihetetlen karizmával rendelkező, óriási kommunikátor.

Megfogta az embereket, de ez nem megy át az Egyházba,

mert ott kevés támogatója van. A teológiai viták a klerikusok között zajlanak. Egyszerűen nincs kapcsolata a kormányával (a dikasztérimokkal), néhány emberrel tanácskozik, aztán tesz néhány visszavonhatatlan gesztust. Behozta az irgalmasságot, a lazaságot, az Egyház kilépését a katolikus gettóból, kiment a nép közé. A városok teológiáját is szorgalmazza, amiben van tapasztalata. A működésének a központjába a szegényeket állította. A volt köztársasági elnök szerint ez egy óriási dolog. 

A pápa elment Lampedusa szigetére, aztán szembekerült Trumppal a mexikói kerítés miatt. Nem tudja és nem is akarja megoldani a migránsválságot, de meg akarja mutatni, hogyan kell ezekkel az emberekkel bánni. „Ez nem egy arctalan fenyegető tömeg, ami lerohan, hanem külön-külön emberi méltósággal rendelkező személyek, akiknek sorsa van.

Sólyom László szerint a hit nélküli keresztény kultúra és a hitből fakadó keresztény kultúra közötti különbségről van szó. „Itt lehet megragadni a különbséget a hivatalos keresztény és az igazi hitből fakadó keresztény kultúra között: hogy kiáll a szegények mellett.” Sólyom szerint óriási szakadék van a két elképzelés között. Ez jól látszik a hajléktalanoknak a közterületekről való kitiltásából is, ami ugyanabba az alkotmánymódosításba fért ez bele, ami védeni rendeli a keresztény kultúrát. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/135600