A Sargentini-jelentés gazdasági része megmutatja, miért reménytelen az európai politika

2018. szeptember 11. 14:25

Kasnyik Márton
G7

Az Európai Parlament jelentéstévői tehát egyáltalán nem voltak felkészülve arra, hogy mélységében és összefüggéseiben is bemutassák a magyarországi korrupció működését.

„Vajon miért nincs az Európai Uniónak továbbra sem semmilyen eszköztára arra, hogy – miután rábízzák az országokra az uniós források elköltését – folyamatában ellenőrizze a pénzek felhasználásának törvényszerűségét vagy hatékonyságát? Ezt a jelentés nem hozza szóba, pedig néhány ponton megfogalmaz néhány apró kritikát az Európai Bizottságnak címezve.

A hangnem néhol átvált kioktatóba. A jelentés például számon kéri, hogy Magyarországon alacsony az innovációs teljesítmény, hogy nem megfelelő az öregségi nyugdíj összege, vagy hogy nem olyan jó a kormányzás hatékonysága, mint mondjuk Skandináviában. Az ilyen állítások egy jelentős részét az egyik EU-s ismeretterjesztő kiadványból kiválasztott térképekkel támasztja alá a jelentéstevő. Magyarország tehát sok szempontból nem olyan fejlett, mint Nyugat-Európa. De az nem derül ki, hogy ennek mi köze ahhoz, hogy Magyarország megsérti az európai értékeket. Vagy hogyan tudna Magyarország egyszerre nyugdíjat emelni és megfelelni az európai deficit- és adósságszabályoknak.

Pedig a gazdaságpolitikában is lenne mit számon kérni Magyarországon. De érdekes módon az Európai Bizottság alaposabb, minden évszakban megjelenő elemzései 2012 óta általánosan, az összes uniós ország esetében sokkal puhábbá váltak. Korábban viszonylag nyíltan kritizálta a brüsszeli bizottság a költségvetési fegyelmet, a közös játékszabályokat vagy akár a legjobb gyakorlatokat megszegő tagállamokat, de ezt a hozzáállást az európai adósságválság mélypontja óta egyértelműen visszafogták. A magyar kormány ugyan rendre figyelmen kívül hagyja a Bizottság és a többi hasonló szervezet javaslatait, az uniós források felhasználásának pörgetésével mégis magas növekedés mellett tudja konzerválni az egyébként sok szempontból versenyképtelen gazdasági szerkezetét.

A jelentés néhány ponton próbál fogódzókat találni, hogy bemutassa a magyar intézmények romlását, de éppen a Világgazdasági Fórum korrupciós részindexe – ami nemzetközi nagyvállalatok menedzsereinek megkérdésén alapul, és nehéz megalapozott mutatónak tartani – nem biztos, hogy a legjobb választás volt.

Az Európai Parlament jelentéstévői tehát egyáltalán nem voltak felkészülve arra, hogy mélységében és összefüggéseiben is bemutassák a magyarországi korrupció működését. Ezen nem segített, hogy az ilyen dokumentumokat alapvetően mégiscsak külföldi, a terepet nem igazán jól ismerő politikusok írják, nem pedig felkészült, a témájukkal sokat foglalkozó szakemberek – még akkor is, ha az EP-képviselők néhol más jelentésekre vagy tanulmányokra hivatkoznak.

A döntés persze nem a szakmai érveken fog múlni, hanem a politikai akaraton, aminek a meghatározása európai szinten szinte követhetetlenül bonyolult (különösen egy európai átlagpolgár számára). De egyelőre nem látszik, hogyan tudná az EU egésze kezelni azt az uniós eszközöket belülről kiforgató szándékot, ami a magyar kormányt jellemzi. Olyan szankciókat nem hoznak, amelyek már fájnának a magyar félnek is. Ha viszont támadható, nem elég jól felépített érvekkel próbálják kiközösíteni a magyar kormányt, azzal akár a feljövőben lévő populista erőknek is lökést adhatnak.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/135449