Mi a helyzet, Szíria?

Tombol az élet szeretete Damaszkuszban – Speidl Bianka a Mandinernek

2018. szeptember 4. 08:45

Az élet kezd visszatérni a pacifikált környékekre Szíriában, a vereség előtt álló dzsihadisták menekülési útvonala viszont egyértelműen Európa felé vezet – mondja a Szíriából a napokban visszatért Speidl Bianka a Mandinernek. A Migrációkutató Intézet vezető kutatója szerint az ország újjáépítése körül máris elkezdődtek a nagyhatalmak újabb játszmái, Aszad elnöknek pedig a nyugati tévképzetek ellenére jelenleg nincs alternatívája. Interjúnk.

A nyár nagy részét Szíriában töltötte, milyen céllal ment ki?

Az utazás elsődleges célja az a magyar családok által összegyűjtött közel 6 millió forint értékű adomány az átadása volt, amelyet a damaszkuszi görögkatolikus patriarchátus által szervezett gyermekprogramokra fordítanak. Ezeknek egyrésze a nyári elfoglaltságokhoz kapcsolódik, például nyári kirándulások, táborok és illetve kurzusok szervezése. Az összegnek a másik része a gyerekek beiskolázásához adott segítséget. Voltak személyes és szakmai céljaim is az utazással: szerettem volna meglátogatni azokat a barátaimat és ismerőseimet, akikkel 6-7 éve csak telefonon tudtam tartani a kapcsolatot, emellett a szakmai érdeklődés és a kíváncsiság is vezetett. Úgy éreztem csak a helyszínen lehet hitelesen tájékozódni arról, hogy mi zajlik most az országban.

Speidl Bianka

 

Szíria mely részein járt? 

Az időm legnagyobb részét Damaszkuszban töltöttem, valamint jártam Homszban, északon Tartúszban és délen a deraai kormányzóságban. Nagy öröm volt számomra, hogy a még most is erős katonai ellenőrzés alatt álló arámi nyelvű településre, Maalulába is eljutottam, amelyet 2014-ben a dzsihadisták elfoglaltak. Az egykor hétezer fős keresztény közösségből mára csupán alig ezerötszáz ember maradt a faluban, s a bejutás elég körülményes volt, mert kiemelten őrzött településnek számít. Délen, egy El-Izra nevezetű kisebb, vegyes lakosságú városban jártam, ahol még a dél-szíriai offenzíva harcainak zaját is hallottam. Homsz egy része romokban áll, de az emberek lassan visszaköltöznek a lakható házakba, valamint a város határán új lakótelep is épül. A dzsihadistáktól visszafoglalt területeken az infrastruktúra helyreállítása már elkezdődött, szeptembertől a gyerekek is újra tanulhatnak. Ezzel kapcsolatban az egyik mélyen megrázó élményem egy olyan iskola meglátogatása volt, ahol egykor 3500 diák tanult, ma azonban csak a falai állnak. A tantermek helyén lőszerraktár, az alagsorban pedig a lázadók által ásott alagút van.

Milyen állapotok uralkodnak jelenleg a fővárosban? 

Nagyon meglepő volt számomra, hogy Damaszkusz alapvetően biztonságos. Sétáltam egyedül a városban, este is, utaztam tömegközlekedéssel városok között is. Nagyon mély fájdalom és szomorúság érződik a levegőben, az emberek rettenetesen fáradtak, kimerültek. A látvány szívbemarkoló – főleg, annak, aki ismeri a 2010 előtti állapotot –, minden elhanyagolt, a külvárosok le vannak rombolva, a keresztény negyed és a keleti kerületek tele vannak becsapódott a rakéták nyomaival. Mindent belep valamiféle szürke por, a levegő rettenetesen szennyezett. Ugyanakkor

a belső rend alapvetően fennáll, és én biztonságban éreztem magam Szíriában.

Természetesen be kellett tartanom a játékszabályokat, a helyiek tanácsait, körültekintő voltam. Az egyik utazásom alkalmával, amikor Tartúszból Homszba mentem szervízbusszal, az egyik utastársam megvárta velem, amíg a barátaim megérkeztek az állomásra. A hölgyet nem ismertem korábban, és az, hogy külföldiként nem hagyott magamra, nagyon kedves gesztus volt. Az ország területének a kormányzati ellenőrzés alatt álló területei biztonságosak, ám a gazdasági helyzet rendkívül rossz. A háború előtti fizetéssel körülbelül egyötödét kapják az állami alkalmazottak, ami 70-80 dollár, míg az árak a két-háromszorosára emelkedtek. Damaszkuszban körülbelül másfél millió belső menekült él, akiknek nincs bevételük és szinte mindenben segítségre szorulnak. Mindazonáltal tombol az élet szeretete Damaszkuszban, ez most az életöröm nyara volt.

     

Meleg nyári este Damaszkuszban – az emberek együtt töltik szabadidejüket 

 

Az emberek minden alkalmat megragadnak arra, hogy sétáljanak, az utcákon, tereken, parkokban, kávézókban üldögéljenek és beszélgessenek. Az éjszakai élet pezseg, élvezik a meleg nyári estéket és közösen töltik el a szabadidejüket– újra érzik, hogy ezt megtehetik, örülnek, hogy élnek.

Az élni akarás és a boldogulás vágya mindennél erősebb.

Most az lenne a legfontosabb, hogy az újjáépítés minél hamarabb kezdetét vegye, ez gátolhatná meg a gazdasági migrációt és az értelmiség kivándorlását.

Miért fontos ennyire Szíria a térség és a világ nagyhatalmainak?

Szíria geopolitika szempontból fontos, egyszerre összeköt és szétválaszt. A Nyugat és Szaúd-Arábia számára az egyik legfőbb probléma az, hogy Szíria a Hezbollah és Irán között egyfajta hidat képez, így összeköt. Ugyanakkor a síita és szunnita világ választópontján van, így meg szétválaszt. Az Irakból egyre inkább kiszoruló Egyesült Államoknak szüksége lenne egy közel-keleti támaszpontra, az oroszoknak pedig a tartúszi kikötő a fontos. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a török-kurd konfliktus – amely egyfajta „háború a háborúban” – továbbra is zajlik Észak-Szíriában.

Ez a háború nem Szíriáról szól,

számos erőtér és egymásnak feszülő érdekrendszer van jelen a konfliktusban, amelynek csak a színtere Szíria. Ebben a regionális és globális összecsapásban a szír életek nem számítanak… mint a harcmezőn a fű, úgy taposnak rájuk.

A pusztítás mértéke elképesztő: kép egy lerombolt katolikus iskoláról 

 

Milyen felelőssége van az Európai Uniónak ebben a helyzetben? 

Az Európai Unió Szíriával kapcsolatos politikáját egyrészt a destruktív brit és francia álláspont határozza meg, amelynek egyetlen célja, hogy bármi áron, akár a dzsihadistákhoz kapcsolódó szervezetekkel és csoportokkal is együttműködve megdöntse a szíriai kormányzati rendszert. Németország prioritása pedig az agyelszívás, ami nem más, mint Szíria szellemi kivéreztetése. Az Európai Uniónak eddig semmilyen olyan megnyilvánulása nem volt, amely a békés rendezést előmozdította volna. Villámgyorsan átvette azt a narratívát, amely egyértelműen a szír kormányzatot állította be minden baj forrásává. Ez a szír helyzet teljes félreismerésén alapul és hatalmas hibának gondolom. Olyan médiaforrásokra hivatkozva alakították ki a véleményüket, amelyek olyan személyektől és szervektől származtak, akikről bebizonyosodott, hogy dzsihadista terrorszervezetekhez tartoztak, például az úgynevezett „Fehér Sisakosoktól”, amely állítólagos embermentő osztag, a valóságban azonban az al-Kaida leányvállalata, humanitárius álarca. Az ország újjáépítésének ügyében sem tündököl az Európai Unió. Oroszország, Irán, sőt már Kína is jelen van Szíriában, míg az Unió olyan feltételekhez köti a támogatását, amelyek kifejezetten akadályozzák a belső stabilitás kialakítását. Mindeközben az EU érdeke az irreguláris migráció megállítása és az újjáépítésben való részvétel lenne.

A francia államfő nemrégiben azt nyilatkozta, hogy „végzetes hiba lenne Bassár el-Aszad hatalomban tartása”. Mi értelme van egy ilyen kijelentésnek?

Aszaddal kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy ő személy szerint népszerű, sőt még a kritikusai is elképzelhetetlennek tartják az átmenetet nélküle. A szír belpolitika a szírekre tartozik. Egy szuverén országról van szó, amely a világ legkoncentráltabb és legkiterjedtebb terrorista hálózatát számolja fel, szír életek feláldozásával. Az állami intézmények, iskolák, kórházak működnek. Ez példa nélküli helytállás és egyetlen nyugati vezetőnek sincs felhatalmazása, hogy az ország sorsáról ítélkezzen. Emmanuel Macronnak a világon semmi köze nincs Szíriához. Ezzel szemben civil áldozatokat is követelő stratégiai célpontokat bombáztak máig bizonyításra váró, minden bizonnyal álhírek alapján, amelyek a vegyi támadással gyanúsították a szír kormányzatot, természetesen a Fehér Sisakosok jelentései alapján.

Macronnak inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy miért harcol több ezer dzsihadista Szíriában francia útlevéllel

és mi lesz velük, ha hazatérnek. 

Van Aszadnak alternatívája Szíriában?

A jelenlegi időszakban és a közeljövőt tekintve nincs alternatívája. Az elnök népszerű, ezért a legnagyobb ostobaság az ő elmozdítását a rendezés feltételéül szabni. Egy nagyon emberi történettel szeretném érzékeltetni, hogy a szíriai valóság milyen távol áll a nyugati kényszerképzetektől. Szíriában nagyon sok a rákos beteg a stressz és a szennyezettség miatt. Az elnök feleségénél pár hete mellrákot diagnosztizáltak. Róla tudni kell, hogy Angliában született, brit állampolgársággal is rendelkezik, tehát lett volna lehetősége arra, hogy elutazzon és egy brit kórházban kezeltesse magát. Ehelyett viszont úgy döntött, hogy a szír állami katonai kórházban kéri a szükséges beavatkozások elvégzését. Az elmúlt hét évben soha nem hagyta el Szíriát. Döntését – hogy nem kért különleges bánásmódot – nagyra értékelik az emberek. 

A szír háború Oroszország aktív részvételével jutott el addig, hogy Aszad visszaerősödött – Moszkva minden korábbinál több befolyást szerez ezzel Szíriában?

Igen, egyértelműen. Az oroszok nagyon komoly katonai segítséget adtak a szír hadseregnek a dzsihadista alakulatok felszámolásában. Ügyesen egyensúlyoznak az izraeli, iráni, török, kurd erővonalak mentén, számukra az egyensúly a fontos és saját befolyásuk megtartása. Ehhez megvan a terepismeretük, katonai erejük és tekintélyük.

A szír háború menekültválságot idézett elő – többek között Európában is. A még most is Szíriában élők körében mennyire van jelen a kivándorlás vágya? Vagy aki maradt eddig, az már ezután is marad?

Főleg az értelmiség gondolkodik a kivándorláson, illetve a gazdasági migráció továbbra is zajlik. Mindez óriási probléma,

a jelenlegi helyzetben minden ember távozása tízszeres veszteséget jelent.

A barátaim között vannak, akik azt mondják, ha már eddig kibírták, akkor nem fognak elvándorolni. Tehát szerencsére vannak olyan emberek, akik megpróbálnak otthon boldogulni.

A dzsihadisták Idlíb tartományban gyűltek össze – ostromra készülnek ellenük (Fotó: AP/Edlib News Network ENN)​

 

Lehet már találkozni Szíriában külföldről visszaköltözőkkel, az életüket újrakezdőkkel?

A felszabadított területekre máris tízezrek térnek vissza. Azok, akik a környező államokban találtak menedéket, az első adandó alkalommal haza fognak térni. A szír állam mindent megtesz, hogy visszahozza a munkaképes embereket. Éppen emiatt hoztak olyan rendelkezést is például, hogy a katonakorú visszavándorló férfiak egy évig mentesülnek a besorozás alól. 

Továbbra is több ezer szélsőséges iszlamista tanyázik Szíriában, sokan közülük Európából jöttek harcolni. Mi lesz a sorsuk?

Azt hiszem Európa szempontjából minden eddiginél veszélyesebb időszakhoz érkeztünk,

a dzsihadisták menekülési útvonala egyértelműen Európa felé vezet. 

Aki európai útlevéllel, európai állampolgárként ment ki harcolni, az nem fogja megvárni, hogy Idlíbben – abban a tartományban, ahol a megbékélést visszautasító lázadók összegyűltek – érje a halál az utolsó offenzíva során. Aki nem rendelkezik európai útlevéllel, az menekültként érkezhet meg a kontinensre. 

Az említett uniós ideológiai csapda miatt – amely minden rosszért a szír kormányzatot teszi kizárólagos felelőssé – továbbra is menekültként tudják magukat „eladni” a bevándorlási hatóságoknak, hiszen csak annyit kell mondaniuk, hogy Aszad elől menekülnek. A kormányerők elől pedig ma Szíriában a dzsihadista terroristákon kívül senki nem menekül. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/135010