Az orbánizmus felel meg a magyar jobbágymentalitásnak

„– Ön gyakran hangsúlyozza: a magyar társadalom tagjainak többségére a jobbágymentalitás jellemző. Csakhogy parasztság már nem létezik. Kovách Imre, a magyar falu kutatója azt mondja, befejeződött a vidék „paraszttalanítása”.

– Így van. A falu népe már nem foglalkozik mezőgazdasággal. Utolsó „háziállata” a 132 csatornán sugárzó lapostévé. Ha néha megfordulok falun, mindig azt kérdem önmagamtól, miből élhetnek ezek az emberek. A politikához való viszonyuk azonban változatlan. A közügyekbe beleszólni nem jó, nem is illik. Ha ehhez tartják magukat, nem eshet bántódásuk. Ez az, amit jobbágymentalitásnak mondunk. Jobbágy, közjogi értelemben, a 19. század közepe óta nincs. A jobbágyból szegényparaszt, cseléd, részes arató, béres, majd téesztag lett. De ma már téeszek sincsenek.

– Nemrég fejtette ki Tusnádfürdőn Orbán: a ’68-as nemzedék által ránk kényszerített közbeszéd lassan feloldódik. Kik jöhetnek a hatvannyolcasok után? Szerinte a kilencvenesek. Hogy kik is lennének azok, azt homály fedi. Lehet, hogy Orbán rendszere egyfajta posztfasiszta, hiperpopulista irányba halad?

– A fasizmus kifejezéssel óvatosan bánnék. A fasiszta vagy fasiszta típusú diktatúrák számos jellemzője nálunk hiányzik. Elhagyni sem a náci Németországot, sem a létező szocializmus országait nem lehetett. Lezárták a határokat, rövid pórázra fogták az alattvalókat. Magyarországról el lehet menni, senki sem bánja. Orbánt a legkevésbé sem érdekli, hogy a kezdeményező, munkaképes emberek tömegesen kivándorolnak. Senkit sem kívánnak marasztalni. De továbbmegyek. Úgy rendezkedtek be, hogy semmi se zavarhassa őket. Nemhogy az ellenzék, de a radikálisan ellenséges beszéd sem. Ki figyel oda, ki olvassa a lapokat? Nyilván azok, akik írják.

– Vannak, akik azt mondják, a konzervatív alternatívát most teszi tönkre legalább ötven évre Orbán.

– Ezt azért nem hiszem, mert igazi jobboldali konzervativizmus Magyarországon nincs. Ami létezett, azt 1945-ben és az utána következő években elpusztították. Horthy idején még voltak konzervatívok, a szisztéma a háború előtti konzervatív gyökerekből táplálkozott. A populista áramlatok, például a nyilasok, kemény, fasisztoid mozgalmak voltak. Szálasi rendszere populista rendszer lett volna, ha marad ideje a kibontakozásra. Miközben szemben állt mindenfajta konzervativizmussal.

– Egy szál konzervatív azért akadt. Antall Józsefet nem tartotta annak?

– Antall szívesen eljátszotta volna a konzervatív tanár szerepét, de már akkor szembetűnő volt, mennyire egyedül maradt. A konzervativizmusnak nem volt hazai bázisa. Konzervatívok nem lehetnek szegény emberek. A szegények, ha a politika iránt érdeklődnek, populisták vagy baloldaliak lesznek. Az újgazdagok is inkább radikálisok, mintsem konzervatívak. Nem csak Magyarországról beszélek, a konzervativizmus mindenütt kimegy a divatból. Nincs ország, ahol a választókat meg lehetne győzni arról, hogy létezik egy képzett, jómódú társadalmi csoport, amely a világ dolgait lelkiismeretesen és hozzáértőn igazgatja.”