Jobbosok, növesszetek humorérzéket!

2018. augusztus 27. 09:29

Lassan épül fel a jobboldal az önsirató, pátoszos önképből. Pedig elengedhetetlen a többszólamúság megléte a jobboldalon: ideje a humorérzék felfedezésének is!

Időnként vita kerekedik a jobboldali táboron belül azt illetően, hogy mi fér bele a jobboldali humorba, mi az, ami összeegyeztethető az értékeinkkel. Jó szándékú konzervatívok attól óvják a jobboldalt, hogy annak véleményformálói ne menjenek le kutyába, ne váljanak olyanná, mint anno a Heti Hetes vagy a 444.

Hosszú évekig azt gondoltam, hogy a jobboldali véleményformálók, újságírók legnagyobb problémája az, hogy mindent túlreagálnak. Ráfeszülnek a közéleti történésekre, képtelen humorral szemlélni a világot. Utólag azt gondolom, hogy ez sosem volt igaz, csupán csak annyi történt, hogy több évtizedes diktatúra után

a jobboldali közeg belekényszerítette magát egy búsongós, önsirató, komor szerepbe.

A jobboldal azt érezte sokáig, hogy a szívszaggató hazafias versek szavalása az egyetlen önazonos mutatvány. A pátosznak és az emelkedettségnek áthatnia a hazafias politikai tábort, kacarászásnak itt nincs helye. Nagyon lassan épültünk fel az önsiratásból és a teljesen felesleges szemérmességből.

Újraéledt a jobboldali humor, azonban továbbra is vitát gerjeszt az, hogy milyen stílus a megengedett. Ennek a vitának érzésem szerint annyi relevanciája van, mint egy szlovák őstörténeti kutatásnak.

Egy sokszínű politikai tábor humorát ugyanis teljesen értelmetlen egyneműsíteni.

Az érzékeny lelkű fintorgókat képtelen vagyok megérteni, amikor egy cikk vagy televíziós műsor után saját humorérzéküket kérik számon a szerzőkön. Igazodási pontként határozva meg saját ízlésüket, mint a jó minőségű humor egyetlen megbízható mértékét.

Hogy mi engedhető meg, azt a közreadó felület határozza meg, illetve a célközönség, akivel a humor szerzője kommunikálni szándékozik.

Jobboldalinak lenni jórészt egy bizonyos lelki hangoltság kérdése. Azonban a jobboldali médiának képesnek kell megszólítania a nem jobboldali lelki alkatú embereket is. Képes legyen elmondani a saját igazságát mindenkinek emészthetőbb módokon is, ami alkalmasint szórakoztató is kell, hogy legyen. Ez így hatékony, ezért kell így csinálni. A humor nyelvén sokkal könnyebben lehet kommunikálni.

A többszólamúság megléte a jobboldalon elengedhetetlen.

Különböző korosztályokat és ízléseket kell a jobboldali médiában kiszolgálni. A humor pedig egy szubjektív fogalom, illetve annyiféle műfajra oszlik, ahány lelki alkat létezik.

A humor eszközei korlátok nélkül rendelkezésre állnak mindenki számára, politikai oldaltól függetlenül. Ha a jobboldal nem használja valamelyik eszközt, az nem az erkölcsi kiválóságát bizonyítja majd. Csupán azt, hogy ma is azt hiszi, hogy lehetséges hátratett kézzel bokszolni, illetve minden történetét ugyan abban a stílusban akarja elmesélni.   

Kiérdemesült bölcsek szerint a jobboldal számára tiltott a gonzó stílus, nem való az irónia, a szarkazmus, mi finom emberek vagyunk, akik az előírásoknak megfelelően viccelnek. Pedig egy jó mém, egy jól felépített vicc sokkal többet kommunikál, mint két tucat híradó. Persze a saját ingerküszöbömet humor terén alaposan kitoltam az évek alatt, sokkal megbocsátóbb vagyok, mint a tisztességes polgári közegben szocializálódott aggódók.

Monthy Python-rajongó vagyok, de a szocializációmhoz nagyban hozzájárult a South Park és a Family Guy is. Illetve sokat tett a kifinomult, érett humoromhoz az is, hogy amikor anyám megvette az Új Embert, és a Keresztény Szót, akkor naivitását kihasználva mindig megkértem, hogy vegye meg nekem a Kretén magazint, a MAD-et, s esetleg ha telik a jóságából, akkor a Mórickát és a Morbidot is.

Véleményem szerint napjaink legjobb jobboldali humoristája Fábry Sándor. Még sokáig kell várni, amíg politikai oldaltól függetlenül képes bárki megugrani Fábry magasságát.

Ostobaság lenne azonban azt gondolni, hogy Fábry humora az egyetlen érvényes műfaj,

hogy ezt a típust kell sokszorosítani.

Amennyiben a vicc nem szándékos megbántás céljából születik, hanem pusztán a nevettetés, a hatékonyabb kommunikáció okán, akkor minden megengedett. Én azt gondolom, hogy a vaskos, erős humornak éppen úgy helye van, mint a kifinomult stílusúnak.

Jelen pillanatban nincs könnyű helyzetben a jobboldali humor. Ennek legfőbb oka, hogy a kikarikírozni kívánt ellenzék önmagától is van annyira komikus, hogy kárukra vagy rajtuk viccelődni már majdnem szívtelenség. A karakter nélküli ellenzéki politikusok sora sem alkalmas arra, hogy bármiféle humor célpontjai legyenek.

És egyébként is groteszkbe hajló politikai performanszok mulattatják naponta az ország lakosságát, politikai oldaltól függetlenül érez sok millió polgár szekunder szégyenérzetet a kínos nevetgélés közepette.

Humor tekintetében a jól ismert Karinthy mondást tartom irányadónak: „humorban nem ismerek tréfát”.

Apropó, humoros zsidó. Egy vallásos tárgyú olvasmányom közben akadt meg a szemem azon a kijelentésen, miszerint: „Jézus minden erény mélysége”. Ebből pedig egyenesen következik, hogy jó humora is lehetett,

amennyiben a humor meglétét elfogadjuk mint erényt.

El is gondolkodtam azon, hogy magánemberként milyen vicces alak lehetett a Jézus. Ezzel együtt kétlem, hogy a „Péter, Péter, figyelj! A pápa és a rabbi megy a sivatagban…” szellemiségű humorral szórakoztatta volna a barátait.

Jézusnak minden bizonnyal kiváló humorérzéke volt, növesszen mindenki, akinek nincs! Jó szándékú humorban pedig mindent szabad.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/134698