Emellett azonban másfajta ellenzékiségre is szükség van – az illegális Kommunista Pártot, a szakszervezeteket, a szabadkőműveseket hozta történelmi példaként –, amely „nem veszi tudomásul a rendszer létező demokratikus lényegét”, diktatúrának tekinti azt, és ellenszegül neki. A két ellenzéki irányzat azonban egymással harcol, a parlamenti pártok és a civil szervezetek marakodnak. Nem hiszi, hogy demokratikus választással az Orbán-rendszert le lehet váltani, ezt előre nem látható válságok fogják elhozni. A kultúrpolitikára is kitért, szerinte megbukott az az SZDSZ-es nézet, hogy a kultúrának piaci elven kell működnie, látható, mennyire gyengék a baloldal pozíciói a mai kultúrharcban, pedig a huszadik századi magyar kultúra alapvetően baloldali, szabadelvű volt. A Fidesz migrációs kampánya nyomán az a mítosz is megdőlt, hogy Magyarországon nem lehet külpolitikával politizálni: a baloldalnak azt kéne bizonyítania, hogy a Fideszhez közeli erők kisebbségben vannak Európában.
Elkövetkezett a közönségkérdések ideje, a szlovén baloldal győzelme és a Macron-Orbán-ellentét egyaránt szóba került. Karácsony szerint tanulni kell a szlovén példából, ahogy az amerikai Demokrata Párt számára nagyon szimpatikus átalakulásából is – a demokraták nagy eséllyel szocialista programmal indulnak a következő választáson. Hegyi mosolyogva felidézte, hogy a szlovén Levica a munkások és punkok szabadegyeteméből nőtte ki magát majd’ tízszázalékos párttá, nekünk pedig átfutott az agyunkon a kérdés,
vajon a közönség köreiben Johnny Rotten vagy Marosán György lehet-e népszerűbb.
Hegyi és Karácsony egyetértett abban, hogy Orbánt európai szerepét túlértékelik itthon, „Orbán a német tőke kijárója Közép-Európában, a V4-ek között a külföldi bankoknak Magyarországon a legnagyobb profitjuk, a legnagyobb adókedvezményeket itt kapják” – hangsúlyozta Hegyi, Karácsony pedig rámutatott: a magyar baloldal bele van szerelmesedve az unióba, nem veszik észre, hogy az EU jelenleg nagyon távol van attól, amit ők szeretnének, az uniós választások előtt épp ezért az unió gyakorlatával szemben nagyon kritikus kampányt kell majd folytatniuk.
Elvásik a veres csillag – vagy mégsem
A leghevesebb indulatokat azonban a Mandiner munkatársa szabadította el. Illés Gergő kolléga arról kérdezte Vajnai Attilát, miért csak a horogkereszt betiltására van szükség – talán azt gondolja, hogy a nácizmus és a kommunizmus nevében elkövetett bűntettek nem összevethetők?
A termet egyszeriben a felháborodás tengermoraja töltötte be. „Figyelj, a vörös csillag nem azonos a kommunizmussal, azért” – zúgolódott mögöttünk Józsa István. „A nyolcórás munkaidőt is az ötágú vörös csillag vezette be!” – méltatlankodott egy fiatalember.
„Egy kis történelmet kéne tanulnod!”
– hangzott a jó tanács a hátsóbb sorokból. A morózus tekintetű Vajnai azzal érvelt, a vörös csillagot számos baloldali szervezet – így például a már említett szlovén Levica is – használja Európában, a strasbourgi bíróság is rendre úgy ítélt, hogy a munkásmozgalmi jelképeket szabad használni.
Hegyi Gyula elmondta: még uniós képviselősége olyan előterjesztés került az Európai Parlament elé, amely azt irányozta volna elő, hogy a nácizmus és a kommunizmus bűneiről együtt emlékezzenek meg, ő viszont módosítót adott be annak érdekében, hogy a kommunizmust sztálinizmusra cseréljék a szövegben, e két fogalom ugyanis nem összemosható. Javaslatát el is fogadták. „Frida Kahlo például kommunista volt, mégsem követett el semmilyen gaztettet” – jelentette ki.
Egyedül Karácsony Gergely nem szegődött a világtörténelem leggyilkosabb ideológiájának apologétájául: mint elmondta, a magyar baloldal válságának az is oka, hogy nem tisztázta az államszocializmushoz való viszonyát. Dédnagyszüleit málenkij robotra hurcolták el, nem is tértek haza. Karácsony olyan baloldalt szeretne építeni, ami nem relativizálja az államszocializmus bűneit, emellett nyílt vitát szorgalmaz az őszirózsás forradalomról, a Tanácsköztársaságról, ötvenhatról.
Egy idős úr – mint kiderült, a Munkáspárt 2006 egyik elnökségi tagja – ezután bennünket szólított meg. Kijelentette: a Pesti Srácoknak meg a Mandinernek ő nem nyilatkozik, de szeretné feltenni nekünk a kérdést, a világtörténelemben melyik országban volt kommunizmus. Az úr nem hagyott felelni minket,
rögtön rá is vágta: „Kommunizmus a világon soha sehol nem volt”.
A nyolcórás munkaidőt emlegető, az egész beszélgetést túlcsorduló lelkesedéssel hallgató fiatal aktivista is mikrofonhoz jutott, felszólalásában elmondta: a magyar baloldalnak nincs társadalmi beágyazottsága. Amerikában a Demokrata Párt soha nem látott balratolódást visz végbe, Spanyolországban szocialista kormány alakult – tanulni kell ezekből a példákból, még ha a „lakájmédia meg a nihilista média, mint a 444 meg az Index” ezekről nem is ír.
Reméljük, mi megtettük a tőlünk telhetőt.