Volt egyszer egy mozgalom

2018. augusztus 18. 08:42
Varga 'Nefelejcs' Gergő
Tett

A 4K-nak volt egy kormányprogramja, ami az első összefogás-dili idejében a kutyát nem érdekelte, viszont azóta jobbára minden demokratikus ellenzéki párt programjává alakult.

„A 4K ezekkel a szavakkal oszlatta föl magát 2016-ban, ami a legutóbbi választás után kezd egyre dominánsabb véleménnyé válni:

»Nincs értelme tovább statisztálni ahhoz az áldemokráciához, amit Orbán Viktor kialakított Magyarországon. Hasonlóan Oroszországhoz és Törökországhoz, hazánkban olyan autoriter rendszer működik, amely a demokratikus intézményeket díszletként a helyükön hagyta, miközben felszámolta a valódi demokratikus versenyt és a különböző hatalmi ágak függetlenségét.

Ebben a rendszerben egy olyan ellenzéki párt, amely elfogadja az egyoldalú játékszabályokat, csak a rendszert támogatja.

Nem látjuk, hogy a NER-ben pártként valóban lehetne küzdeni a köztársasági célokért, és nem csak a rendszert legitimálni.

Egy valódi demokráciában egy parlamenten kívüli párt célja az lenne, hogy bejusson az országgyűlésbe. Azonban ha számot vetünk a helyzettel, azt látjuk, hogy a NER országgyűlésébe nem is szeretnénk bekerülni, nincs semmilyen különösebb értelme ott lenni, a fontos társadalmi célokért nem lehet a parlamentben hatékonyan küzdeni. Így viszont nincs értelme indulni a választáson.«

A 4K ezekkel a szavakkal oszlatta föl magát 2016-ban, ami a legutóbbi választás után kezd egyre dominánsabb véleménnyé válni:

Nincs értelme tovább statisztálni ahhoz az áldemokráciához, amit Orbán Viktor kialakított Magyarországon. Hasonlóan Oroszországhoz és Törökországhoz, hazánkban olyan autoriter rendszer működik, amely a demokratikus intézményeket díszletként a helyükön hagyta, miközben felszámolta a valódi demokratikus versenyt és a különböző hatalmi ágak függetlenségét.

Ebben a rendszerben egy olyan ellenzéki párt, amely elfogadja az egyoldalú játékszabályokat, csak a rendszert támogatja.

Nem látjuk, hogy a NER-ben pártként valóban lehetne küzdeni a köztársasági célokért, és nem csak a rendszert legitimálni.

Egy valódi demokráciában egy parlamenten kívüli párt célja az lenne, hogy bejusson az országgyűlésbe. Azonban ha számot vetünk a helyzettel, azt látjuk, hogy a NER országgyűlésébe nem is szeretnénk bekerülni, nincs semmilyen különösebb értelme ott lenni, a fontos társadalmi célokért nem lehet a parlamentben hatékonyan küzdeni. Így viszont nincs értelme indulni a választáson.

A 4K-nak volt egy kormányprogramja, ami az első összefogás-dili idejében a kutyát nem érdekelte, viszont azóta, bár más keretezésben és narratívában, de jobbára minden demokratikus ellenzéki párt programjává alakult (s még a Momentum közvélemény-kutatások által faragott programjában is visszaköszön). Arról nem is beszélve, hogy azóta is több szervezet küzd efelé az alternatívák felé.

Hasonlóan: az esemény-alapú trollpolitika tovább él a Kétfarkú Kutyapárt akcióin keresztül.

Amit azonban kiemelnék az az, hogy a 4K! egy „felháborodás-apátia-válság” háromszögében tudott a megszokotthoz képest, a médiát megkerülve kiépíteni egy mozgalmat, ami vágyaiban és akcióiban egyaránt volt utópisztikus, vidám, kicsit komolytalan és ugyanakkor véresen komoly.

Ha pedig a baloldal történelme végső soron kudarcok története, akkor érdemes felevenítenünk ezt az epizódot, mint a legígéretesebb (és sokaknak legfájóbb) kudarcot: nem csak a csendes tanulságok levonásában, hanem azzal a hévvel, ami ehhez az egészhez tagadhatatlanul hozzá tartozott.

Mert most harmadszor nyertek nagyot a sárgák – így a kérdés az, hogy hol vagytok pirosak?!”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/134380