A német harmadik nem, az egyéb (divers) bevezetésének nem sok értelme van egy olyan korban, amikor potenciálisan több mint hétmilliárdféle nemi identitás létezik.
Divers megjelöléssel bevezetik a harmadik nemet Németországban a férfi és a nő mellé, mivel ez hozzátartozik a személyiség szabad kibontakoztatásához – olvashattuk a napokban.
Nem Németország az első, ahol hivatalosan harmadik nemet vezetnek be az emberek önmeghatározására. A harmadik nemmel egy probléma van: igazából nem segíti a „személyiség szabad kibontakoztatását” abban az értelemben, ahogy a német alkotmánybíróság elképzeli. Sem Németországban, sem máshol.
Tekintsünk el attól, hogy a személyiség szabad kibontatkoztatását segíti-e, ha a valóságtól elrugaszkodott önazonosságokat támogatunk hivatalosan.
A probléma a nemi identitások számának meghatározásában van. Sokáig röhögtünk a hat, aztán a Facebook által felkínált, évről évre gyarapodó számú (most talán 71-nél tart a számláló) nemi identitáson, genderen. Az egész dolog lényege azonban éppen az, hogy nincsenek objektív kritériumok, tehát sem kettő, sem három, sem hat, sem 71 „gender” nem különíthető el objektíve, mivel a nemi identitások objektív, külső meghatározása eleve elnyomó próbálkozás.
Mi lesz, ha valaki 72-dikként definiálja magát? Miért ne lenne joga hozzá, hogy kibontakoztassa a személyiségét, és milyen jogon mondják meg neki kívülről, hogy neki bele kell férnie az 71 meghatározás valamelyikébe?
Az identitáspolitika belső logikája szerint tehát igazából potenciálisan annyi nemi identitás létezik, ahány ember van a Földön. Ha mindenki másképp definiálja magát, akkor éppen 7,6 milliárd – ez a szám ugyebár percről percre gyarapszik. Eddig a pontig tulajdonképpen nincs megállás. Nem viccelek, erről komoly viták folynak feminista-LMBTQ-körökben, mivel számos feministának nem tetszenek az úgynevezett „nonbináris” önmeghatározások, minthogy a feminizmus céljaival ellentétesnek látják őket – ha jól értem.
A német „divers” pedig ebből a szempontból egy kalap alá veszi a 7,6 milliárd lehetséges önmeghatározást a két leggyakoribbon kívül – ami radikális identitáspolitikai szempontból elnyomó és sértő hatósági aktus. Minimum a patriarchátus szőrős mancsa.
A megoldás persze az lenne, hogy egyetlen objektív mércét alkalmazzuk, a biológiai nemet – de hát egyesektől, például Judith Butlertől tudjuk, hogy olyan nem létezik, az is csak elnyomó nyelvi konstrukció.
A kör bezárult.
Myilvánvalónak látszik, hogy az a liberális (át)nevelés fog eluralkodni az oktatásban, nevelésben, amelytől az Orbán-kormány a gyermekvédelmi törvénnyel igyekezett óvni a gyerekeket.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
A jobboldali formáció teljesen nevetségessé tette a kereszténydemokraták kommunikációs trükkjét.
Jelenleg mintegy 1,3 millió ukrán menekült él Németországban, és sokaknak eszük ágában sincs távozni.
Merz pártja intenzív kampányba kezdtek a felmérésekben szárnyaló párttal szemben.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
Kardos Péter 1936-ben született és 1971-ben avatták rabbivá és a következő évben a Zuglói Körzetbe került, ahol mostanáig tevékenykedett.
Az iskola feljelentést tett, a rendőrség pedig vizsgálja a vajdasági magyar közösséget megrázó incidenst.
