Hétmilliárdféle nemi identitás létezik és kész

2018. augusztus 17. 14:06

Szilvay Gergely
Mandiner

A német harmadik nem, az egyéb (divers) bevezetésének nem sok értelme van egy olyan korban, amikor potenciálisan több mint hétmilliárdféle nemi identitás létezik.

Divers megjelöléssel bevezetik a harmadik nemet Németországban a férfi és a nő mellé, mivel ez hozzátartozik a személyiség szabad kibontakoztatásához – olvashattuk a napokban. 

Nem Németország az első, ahol hivatalosan harmadik nemet vezetnek be az emberek önmeghatározására. A harmadik nemmel egy probléma van: igazából nem segíti a „személyiség szabad kibontakoztatását” abban az értelemben, ahogy a német alkotmánybíróság elképzeli.  Sem Németországban, sem máshol.

Tekintsünk el attól, hogy a személyiség szabad kibontatkoztatását segíti-e, ha a valóságtól elrugaszkodott önazonosságokat támogatunk hivatalosan. 

A probléma a nemi identitások számának meghatározásában van. Sokáig röhögtünk a hat, aztán a Facebook által felkínált, évről évre gyarapodó számú (most talán 71-nél tart a számláló) nemi identitáson, genderen. Az egész dolog lényege azonban éppen az, hogy nincsenek objektív kritériumok, tehát sem kettő, sem három, sem hat, sem 71 „gender” nem különíthető el objektíve, mivel a nemi identitások objektív, külső meghatározása eleve elnyomó próbálkozás. 

Ha nem férünk bele kettő nembe, sem hatba, miért férnénk bele 71-be?

Mi lesz, ha valaki 72-dikként definiálja magát? Miért ne lenne joga hozzá, hogy kibontakoztassa a személyiségét, és milyen jogon mondják meg neki kívülről, hogy neki bele kell férnie az 71 meghatározás valamelyikébe?

Az identitáspolitika belső logikája szerint tehát igazából potenciálisan annyi nemi identitás létezik, ahány ember van a Földön. Ha mindenki másképp definiálja magát, akkor éppen 7,6 milliárd – ez a szám ugyebár percről percre gyarapszik. Eddig a pontig tulajdonképpen nincs megállás. Nem viccelek, erről komoly viták folynak feminista-LMBTQ-körökben, mivel számos feministának nem tetszenek az úgynevezett „nonbináris” önmeghatározások, minthogy a feminizmus céljaival ellentétesnek látják őket – ha jól értem.

A német „divers” pedig ebből a szempontból egy kalap alá veszi a 7,6 milliárd lehetséges önmeghatározást a két leggyakoribbon kívül  – ami radikális identitáspolitikai szempontból elnyomó és sértő hatósági aktus. Minimum a patriarchátus szőrős mancsa.

A megoldás persze az lenne, hogy egyetlen objektív mércét alkalmazzuk, a biológiai nemet – de hát egyesektől, például Judith Butlertől tudjuk, hogy olyan nem létezik, az is csak elnyomó nyelvi konstrukció. 

A kör bezárult. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/134341