Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Valójában az egész gender-hisztéria méretes gumicsont az arra fogékonyak számára, csak a társadalom egy szűk csoportját érdekli, a szak megszűnése pedig egy még marginálisabb rétegnek fájdalmas.
A liberálisok számára jelképes jelentéssel bír a gender szak. Olyan, mint egy mérföldkő, jelzi, hogy milyen messze jutottak már a hagyományos társadalom lebontásában. Ragaszkodnak is hozzá tíz körömmel.
Amennyiben a társadalmi nemek szaknak lenne bármiféle tudományos alapja, illetve tudományosan hasznosítható és visszaigazolható eredményei, akkor a közvélemény egy nagyobb hányadát érdekelné a szak sorsa. De mivel az egész, tokkal vonóval pusztán egy politikai kreálmány, így a tudományos élet, illetve az emberek nagy része ügyet sem vet arra, hogy létezik ez vagy sem.
Annak ellenére, hogy az ilyenfajta „tudásra” igen csekély az érdeklődés, vannak olyan egyetemi tanárok, akik ennek dacára is úgy döntenek, hogy ez a portéka akkor is a kosárba kerül, ha diákok nagy részének esze ágában sincs megvásárolni. Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója a közösségi oldalán osztotta meg, hogy eztán majd akkor is becsempészi előadásaiba a gender témát, ha az senkit nem érdekel, ha a hallgatók valódi tudás megszerzése céljából ültek az egyik legpatinásabb budapesti egyetem padsoraiba.
Akkor is kell tudnod az elméletben létező társadalmi nemek tucatjáról,
Tóth úrnak elnézhető ez a túlbuzgóság, nagyon érdeklődik a társadalmi nemek iránt, ő ugyanis él-hal a tudományos-fantasztikus irodalomért. Talán így érthető, hogy miért ragadta meg a fantáziáját a képzeletben létező nemek világa.
Bencsik Gábor is felháborodott, az egyetemek függetlenségét és a méltóságának a megőrzését kérte számon. Pedig itt szó sincs akadémiai szabadság sérelméről, itt a közpénz elherdálásának kérdéséről van szó.
Tudniillik az egyetemeket is az adófizetők pénzéből tartják fenn, pontosan úgy, ahogy egy ilyen képzés is adóforintokból valósul meg.
Az egyetemek függetlenségéhez pedig annyit, hogy teremtsék elő az ilyen képzésekre az önálló forrást, akkor majd lehet ilyen szakokat futtatni. Az adóforintokat pedig költsék olyan kutatásokra, amelyeknek van némi társadalmi, netán tudományos relevanciája.
Az ilyen áltudományos szakok pusztán arra jók, hogy egy-egy oktató ezzel egészítse ki az óraszámait. Talán kenyeret adnak annak is a kezébe, akinek a tudomány más területén nem lenne keresnivalója.
Míg oly sok másik szaknak, tudományterületnek is kétségbe vonható a hasznossága, megtérülése, azonban
Egy filmesztéta képzése is adóforintból valósul meg, de arra talán van remény, hogy szórakoztatót-tanulságosat ír majd az azt elvégző, ha nagy lesz.
Azt sem tartom kizártnak, hogy a gender szak felszámolásával a kormány azt akarja üzenni, hogy van elegendő kamu szak, amelyek kitermelik a jövő gyári dolgozóinak középrétegét, az ügyes szakácsot és a villamos-jegyellenőrt. Nem kell újabb szak, aminek az elvégzése után be lehet ülni a kassza mögé a Profiban. Így is túlkínálat van semmire nem jó szakokból, amelyek olyan képzést nyújtanak, amire egyáltalán nem vevő a munkaerőpiac. Ha van igazság az akadémiai világban, akkor csak azt mondhatom: felkészül a szabadbölcsész szak.