Néhány szó a gender ürügyén

2018. augusztus 14. 12:04

A genderelméletek és -kutatások nem a kereszténydemokrata világkép hirdetőivel szemben bevethető neoliberális csodafegyvert jelentik.

2018. augusztus 14. 12:04
Gágyor Péter
Mandiner

Őrmester: Nyeregbeee!
Közlegény: Jelentem, nincsenek lovak.
Őrmester: Ki kérdezett? Nyeergeeelj!”

 

Az eredendően sosem elég alaposan tájékozott tollforgató – ellentétben a pillanat kínálkozó vulgaritását kiélő kommentelőkkel – jobban teszi, ha utánanéz, -lapoz és -olvas a különös és kényesebb fogalmak jelentésének, értelmezésének.

Nem is csupán amiatt, mert olvasni könnyebb és kockázatmentesebb, mint írni és publikálni.

Akinél ez mégis fordítva működik, ott eleve baj van.

Hiszen még a publicisztikai jellegű írásaink (naplóiban, publicisztikai jellegű köteteiben) talán legnagyobb magyar nyelvű művelője, Márai Sándor is a napi olvasás kihagyhatatlan gyakorlatát ajánlja önmagának és kollégáinak. És ez megszívlelendő. Még akkor is követendő módszer volna, ha manapság már a leírt szó kevésbé vésődik az emlékezés virtuális kőtábláiba, mint ez civilizációnk korábbi ideiben feltételezhető volt. A felelősség marad, még névtelenül is megmarad.

Európai eszmetörténetünk folyamán elegendő elriasztó példa gyűlt össze, ha kiragadjuk a liberális gondolat átplántálódását a brit társadalomból a francia viszonyok közé. Míg az angolszász társadalmakban a mértéktartó társadalmi fejlődés jellegzetes kísérőjelensége, sőt koordinátora volt a liberális gondolat, a kontinensen a hatása a saját ellentétébe fordult, utópiákat, káoszt és francia földön jakobinus vérengzést idézett elő.

A veszedelmes ideológiai árnyékából hatalmas pusztításokat tápláló eszmék képviselői (Marx, Lenin, Mao és a többiek) bújtak elő, fertőzték és irtották századokon át Kelet-Európa, Oroszország, Kína, Kambodzsa és más országok lakosságát. Majd e téveszmerendszer földrészeket testi-lelki nyomorúságba döntve terjedt egyre… és ma is uralkodnak elriasztó maradékai például Észak-Koreában, Venezuelában. És fáradhatatlan motívumai még most is jelen vannak, sőt, veszélyes vírusként betokosodva lappanganak, identifikálhatóan kísértenek a világ demokratikusnak feltételezett országaiban is. Pedig tételezzük fel: Hume, Locke, Burke eszméi „esetleg” minden célzatos rosszindulat nélkül csupán „kisiklottak, félreértelmeződtek” a radikális közvetítők Voltaire, Diderot, Rousseau jelentős szellemi teljesítményei mellett és által.

Viszonylag rövid idő alatt alakultak át a jobbító szándékok a szabadelvűségből diktatúrává.

A jakobinus „eszmék” Franciahonban átmenetileg győztek, félresöpörtek vallást, naptárat – igen, a múltak akarták végkép eltörölni. És eljutottak a néptömegek közé. Hatottak a gyakorlatban is a Bastille közbörtön ma is hagyományosan megünnepelt lerombolásától a jakobinusok kölcsönös kivégzésein keresztül a népirtás maradandó jelképéig, Vendée-ig. Ennyit hozott a szavak félreértelmezésének a diadala. Bár e néhány mondatban szélsőségesnek tűnhet ez a folyamat, viszont jelzi, hogy a „törés” lényege elsősorban az eszmék, fogalmak félreértésén, félreértelmezésén (tájékozatlanságon, tudás hiányon és a tömegek műveletlenségén) alapul.

Vagyis ahelyett, hogy megismernénk, tisztelnénk, értékelnénk az eszméket jelképező fogalmak üzeneteit, átváltunk előítéletes, „jelszavas”, végletes gondolkodásba és zsigereinkből ítélkezünk felettük.

Mai hétköznapjainkban a média sajnos erre a jelenségre rímel rá. És a jelenünk borús képet tár elénk: 

a kátyúból nem látszik a táj, nincs horizont.

Így bánunk a genderrel, genderekkel is, mert mintha kollektív tudatunkban nem csak egyfajta gender volna, hanem többféle is akad. Ezért jobb, ha előzetesen biztonságból legalább kettőt megkülönböztetünk.

A balliberális oldalra nem sorolható Kopp Mária is kiállt a gender mellett: „Lényeges, hogy a kereszténység egyáltalán nem azonos egy konzervatív állásponttal. Nagyon veszélyesnek tartom, amikor konzervatív egyházi körökben a gender ügyet elítélendő dolognak tekintik. Jelenleg kurzusokat tartok, mert föl kell készíteni a fiatalokat az új helyzetre, arra, hogy mit jelent a férfi és a női szerep a mai világban – a genderkutatás erről szól. Az igaz, hogy vannak szélsőséges körök, amelyek próbálják más területre fókuszálni a kutatást, mondjuk a homoszexualitás propagálására, de ez szűk kisebbség”.

A Kopp Mária gondolataira is hivatkozó Bagdy Emőke sem veti el a gendert mint tudományos megközelítést, módszert. Viszont kritizálja a „szélsőséges köröket”, a divatos, tudománytalan genderkedést. És Bagdy Emőke sem sorolható a balliberálisokhoz. „Ebben a nagyon érdekesen alakuló világban az esélyegyenlőség szellemében nagyon messzire jutottunk a hagyományos férfi- és női szerepektől, súlyos határsértéseket követtünk el.  Olyan biológiailag megalapozott dolgokra mondunk nemet, amelyek automatikusan, reflexesen kifejlődtek férfiban és nőben, mert mindenek fölé helyezzük a gendert, a társadalmi nemet azzal, hogy majd mi eldöntjük, hogy melyik nemhez tartozunk, és tesszük mindezt azért, mert ezt is az emberi szabadságjoghoz tartozónak véljük”.

Bencsik Gábor szerint sem ütközik a gender a tudományos és politikai világképünkkel, sőt, még a vallásosságunkkal sem. Sok fontos és hasznos tudományos megközelítést jelenthet, változó világunkban például a hagyományos családi értékeink társadalomba illeszkedésének kérdéseiben, vagyis a változó jelenünkben a változó társadalmi szerkezetekben.

Feltételezhetjük tehát, hogy a genderelméletek és -kutatások

nem a kereszténydemokrata világkép hirdetőivel szemben bevethető neoliberális csodafegyvert jelentik. 

Önreprodukcióra már évtizedek óta képtelen földrészünkön valóban szükség volna olyan (nevezzük akár gendernek) tudományos kutatásokra, amelyek a nő, a család és a férfi társadalmi szerepének változásaira, a női egyenjogúság-egyenértékűség ütközésére, az anyaszerep kiteljesedésére vonatkoznának.

Van azonban a másik gender-mozgalom. Elég ha beleolvasunk egyes válogatott tematikus listákba.

És nem sorolom a napi sajtóban rémhírként ható különleges névmás gondokat, a kamaszkori hormonkezeléseket a született férfi-női identitással szemben, a többtucatnyi választott identitást és az egyéb gender-abszurditásokat. Alaposabb elemzéssel szolgálhat Szilvay Gergely. „A szociálpolitikák vizsgálatával sincs baj, ahogy az is dicséretes, ha egyenlő munkáért egyenlő fizetés jár (bár egyáltalán nem biztos, hogy ez ügyben rosszul állunk, csak a tétel hangoztatói rossz helyen vizsgálódnak), nagyszerű a részmunkaidős távmunka lehetősége is, meg a szülés- és családbarát munkahely. .. vannak közös pontok, ahogy Kopp Mária munkássága is mutatja.” 

Az eltúlzott gender-jelenségek tévelygéseikben felidézik a korai liberalizmus esetének kezdeteit a francia jakobinusokkal.

Megemlíthető a gender témával kapcsolatban még a kommentek, bulvárjellegű cikkek olykor nyomdafestéket alig tűrő, zsigeri üzenetei. Megemlíthetők, bár nem érdemelnek elemzést, mint ahogy a kocsmai afférok sem méltóak arra, hogy azokat a krónikák megörökítsék. Végül is magánütközetek vagy fontoskodások ezek, s amennyiben mégis válaszol a kipécézett partner, felidézik a játszóterek homokozóinak viszályát („enyém a vár – tiéd a lekvár” – tehát a félrelöklek), e műfajban is méltatlan agresszivitását.

Amin mindenképpen el kellene gondolkodnunk, az a szavak és fogalmak felületes kezelése, gyakori (talán tudatos?) félreértelmezése, majd jelszavakba közhelyesítése és végül elutasítása.

Az elutasítás. a megvetés mind a jobboldali, mind az ellenzéki publicisztika univerzális fegyvere.

Ez azonban önpusztító fegyver, talmi pillanatnyi győzelmekhez vezet pusztán. Távlatilag így eleve értelmetlen: csökkenti, sőt rögeszmecserévé degradálja a társadalmi párbeszédet, aminek eleve csak annyiban lehet értelme, ha vitáinkban ellenkező véleményeket ütköztetünk. Ilyen vitákat félreértett, félreértelmezett szavakkal képtelenség folytatni.

Ilyenkor bizony visszasüllyedünk abba a bizonyos kátyúba, ahonnan nem nyílik kilátás, ahonnan közhelyeink rabságában pusztán csak önmagunkat is meggyőzve elképzeljük, amit nem ismerünk, s amit ezért olyan szívesen elutasítunk. Logikánkat ilyen esetekben heves pártos szenvedéllyel, felfokozott hangerővel, vulgáris megfogalmazásokkal és megjátszott magabiztossággal helyettesítjük.

A polkorrekt alkalmazása az ideologikus gondolkodás kényszerének a (mellék-) terméke. „Az ideológiára nincs ellenszer, mert éppen azoknak a kognitív képességeknek a terméke, amelyektől értelmesek vagyunk. ... Többféleképpen is képesek vagyunk cselekedni, más-más eszközzel, céllal és melléktermékkel” – mondja Steven Pinker.

A „polkorrekt” kommunikáció kényszere a valóságban devalválja fogalmaink, eszméink eredeti jelentését. Már Edmund Burke is bírálta Franciaország ilyen irányú, korabeli polkorrekt eufemizmusait a jakobinus forradalom idején: „A nyelv teljes eszköztárát szolgálatba állítják, hogy szinonimákat és körülírásokat találjanak a mészárlásokra és a gyilkosságokra. Semmit nem neveznek a nevén. A mészárlás hol zavargás, hol forrongás, hol túlkapás; hol pedig a forradalmi hatalom túlhajtott gyakorlása” .

Sajnos a jobboldali publicisztika néhány művelőjének is sikerült a polkorrektre válaszoló tükörreflexeivel megvető mázat kevernie többek között az ateizmus fogalmára anélkül, hogy akár statisztikailag utána számolt volna a jelentős személyiségek (tudósok, művészek, gondolkodók, sőt, Nobel-díjasok) között az ateisták nem csekély arányára.

A felvilágosodás, liberalizmus fogalma sem járt jobban, gyakran pestises értelmezést kaphatott… Pedig ha csak vázlatosan végiggondoljuk a nemzeti mozgalmaink „felvilágosultjait, liberálisait, ateistáit”,

rögtön hitelüket vesztik a felületes, mindent elutasító értelmezések.

És most a gender került sorra. Hogy kell-e e témakörre tanszék, azt a szakemberek jól vagy rosszul döntsék majd el. A veszély a félreértelmezett fogalmak eltúlzottan intenzív média-körforgásában rejlik. És végül is teljesen mindegy, hogy a műveletlenség vagy a túlzott megfelelni vágyás, pártos lojalitás szándéka a mozgatója ezeknek a kényszereknek, döntéseknek. Mert mindenképpen hossz távú szellemi vakságot eredményeznek, akár hetedíziglen.

Kapcsolódó cikkek

Összesen 99 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mucsay
2018. augusztus 15. 16:20
jól értem, má meginn ránkszólt egy klubtag, hogy kés meg villa?
Zokni
2018. augusztus 15. 13:42
"...Míg az angolszász társadalmakban a mértéktartó társadalmi fejlődés jellegzetes kísérőjelensége, sőt koordinátora volt a liberális gondolat, a kontinensen a hatása a saját ellentétébe fordult, utópiákat, káoszt és francia földön jakobinus vérengzést idézett elő..." - idáig olvastam, meg láttam még, hogy "hatalmas pusztítást tápláló eszmékről" papol, és előbb az olvasást ajánlja. Nem nekem szól, azt látom. Mindenesetre nem ártott volna, ha annak idején olvasott volna, amikor az "eszmékről" tanult. Az ELSŐ, amit megtanulhatott volna, hogy NEM eszmék- , és az emberek meg NEM eszmék MIATT gyilkolnak. Ettől még jókat írhat később, de a hülyeség az hülyeség. Még akkor is, ha ezt a szekértáborhoz tartozás tisztázása miatt teszi. Ilyen ez a szekértábor...
Mich
2018. augusztus 15. 13:04
A "gender-háború" (természetesen...!) egy verbális (nyelvi) agresszióval kezdődött: a magukat már genderistáknak definiáló aktivisták egyszerűen lesöpörték a sokfelé használatos és jól definiált "nem(ek)" szót a társadalmi diskurzus asztaláról és helyébe tették a "gender" szót, ami eredetileg ugyanazt jelentette, de már "genderül", és így meg lehetett tölteni az agresszív aktivistáknak tetsző tartalommal és azonnal ki is iktatták, természetesen a kirekesztés elleni harc nevében, a "biológiai" "nemek"-et a polkorrekt szótárból...
szalard
2018. augusztus 15. 08:51
Bencsikesedünk, Bencsikesedünk?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik