Szinkronban a sorssal

2018. augusztus 12. 11:57

Szerencsés Károly
Magyar Hírlap

A „pártállamból a jogállamba való békés átmenet”? Talán másként is alakulhatott volna, „észrevehetőbben”.

„Észrevettük vajon, hogy benne élünk a történelemben?

Észrevesszük? A forradalmat, ostromot bizonyosan. Az idegen megszállást, éhezést is. De az olyan sunyi kis történelmi fordulatot, mint a »pártállamból a jogállamba való békés átmenet«? Talán másként is alakulhatott volna, „észrevehetőbben”. Nem tudom elképzelni, hogy Kádár Dél-Amerikába menekül, mint Honecker. De azt sem, hogy falhoz állítják, mint Causescut. Szinkron?

Mi lett volna, ha 1944 karácsonyán a nyilasok nem végzik ki Baj­csy-Zsilinszky Endrét, ha januárban nem fagy meg Szabó Dezső, Bethlen Istvánt nem viszik el az oroszok és Horthyt a németek? Ha Radnóti Miklós kifordul az árokból, s nem éri a lövés? És ha Gérecz Attilát nem találja az orosz golyó? Másképpen lett volna? Ha Nagy Imrét nem végzik ki? Ha a srácok nem ugranak nekik? (...)

Születések és bukások, sorsfordulók, korszellem és az egyéni sors. Képes-e szinkronban mozdulni? Vagy csak a vezér s a tömeg koreográfia szerint? A szimbolikus »meghatározó személyiség«, a zseni és a sötét zsarnok hogyan van bennünk, akik közben itt élünk, gyermeket nevelünk, dolgozunk, boldogságra vágyunk, egy kis szeretetre. Ezen áll vagy bukik a jövőnk. Kivel, s miért. S mennyit értünk? Egyáltalán akarjuk-e érteni a világot, vagy csak legyintünk: »az ördög tudja!« Mennyi ellentmondás, mennyi tévedés és erőszakosság vesz körül mindig. Mennyi értetlenség. S milyen nehéz követni a zsenit, s könnyű a kisszerűséget, a zsarnoki gondolatot. A lojalitás, a szolgalelkűség. A hűség és a fanatizmus. Túlbuzgóság és közöny. Önérzet és a gőg. Erről szólt mindig a világ. Erről a bukás és az építés. S ha buktunk – előfordult –, a túlélés és az újjászületés. A szimbólum nem érték kérdése. Az építés, az újjászületés viszont az. A múlt szimbólumai kiszolgáltatottak a gondolatnak. Boldog-boldogtalan mondhatja róluk a magáét. A jelen viszont gondolat és cselekvés is egyben. Éljük át a sorsunkat szinkronban a történelemmel, szép, értelmes cselekvésben, akárhogy is alakul.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/134092