A baloldali radikalizmusról

2018. augusztus 12. 12:29

Puzsér Róbert
Facebook

Nyilvánvaló, hogy a baloldali radikalizmus csak erősíti Orbán Viktor hatalmát.

„Karácsony Gergely azzal haknizik a médiában, hogy megújítaná a baloldalt. Diagnózisa szerint a jobbos radikalizmusra a balos populizmus a helyes válasz – azt állítja, hogy Nyugaton ez a működő recept. Nos, ez jobb esetben tévedés, bár attól tartok: hazugság.

1. A példaként hozott Egyesült Államokban valóban radikalizálódott a baloldal, de ezzel nemhogy kifogta volna a szelet Donald Trump vitorlájából, hanem épp népszerűbbé tette a jobboldali populizmust. Egy erős és meggyőző centrista jelölt tömegével állítana át a Trump-jelenségtől viszolygó republikánusokat – ezzel szemben a baloldal radikalizálódása egyre csak polarizálja a társadalmat. Olaszországban a populista-centrista Öt Csillag Mozgalom simán verte mind a jobboldalt, mind a baloldalt, és bár történetesen egy szélsőjobbos párttal kényszerültek kormányt alakítani, a fontos kérdésekben az ő akaratuk dominál. Németországban már nagyon rég zászlót bontott a radikális-populista baloldal, az AfD előretörését mégis a centrista liberálisok tudták ellensúlyozni. Franciaországban is a centrumpolitika állította meg Marine Le Pen jobboldali populista pártját, és ha Emmanuel Macron nem volna egyszerre szélsőséges piacfundamentalista és radikális kultúrbalos, hanem valódi centrumpolitikát folytatna, még sikeresebb lehetne. Angliában a sosem látott alkalmatlanságot demonstráló jobboldallal szemben sem biztos, hogy győzni tud majd Jeremy Corbyn, mert amilyen lelkes a szélsőbal, olyan fájdalmasan hiányoznak a szavazatok középről. Utolsóként álljon itt a magyar példa Hódmezővásárhelyről, ahol a Fideszt finoman szólva sem a neomarxizmus győzte le.

2. Karácsony Gergely abban is téved, hogy a magyar miniszterelnököt jobboldali populistának látja. Orbán Viktor hivatásos troll: ha kell, jobboldali populista, ha kell, baloldali populista, ha kell, hitvalló demokrata – csak ez mostanában nem kell. Az ő rendszere legalább annyira nyugszik a kádári örökségen, mint a Horthy-nosztalgián. Karácsony Gergelynek nem volt elég az idei választási kampány, ahol azt állította, hogy ő lesz Magyarország következő miniszterelnöke, aki majd bevezeti a tizenharmadik havi nyugdíjat, az alapjövedelmet, ingyen gyógyszert oszt a nyugdíjasoknak, fizetéseket emel, és felszámolja a szegénységet? Börtönt ígért Orbán Viktornak, és azt mondta, hogy nem tartja majd magára nézve kötelező érvényűnek az Alaptörvényt. Lehetett volna ennél populistább? Hová akar még populizálódni Karácsony Gergely? És ez a temérdek populizmus tizenkét százalékra sem volt elég. Állítom, hogy az MSZP ezt az eredményt Szanyi Tiborral vagy Molnár Gyulával is simán hozta volna.

3. Nyilvánvaló, hogy a baloldali radikalizmus csak erősíti Orbán Viktor hatalmát. Ha a rettenetes huszadik századból tanultunk valamit, az az, hogy egy szélsőségre soha nem az azzal ellentétes irányú szélsőség a helyes válasz, hanem mindig a mérsékelt centrum. A bolsevizmusra nem a nemzetiszocializmus, és a nemzetiszocializmusra nem a bolsevizmus a helyes válasz, hanem mindkettőre a liberális demokrácia. Ahelyett, hogy Karácsony Gergely szembenézne azzal, milyen károkat okozott az elmúlt tíz év során, inkább úgy tesz, mintha áprilisban a centristák vesztettek volna választást, nem pedig ő. Úgy tesz, minta a centrum volna működésképtelen. Holott épp a centrum a helyes válasz – mindössze ki kéne próbálni. Csakhogy Karácsony Gergely jól tudja, hogy vele ez már nem megy: túl sok zsetont tolt fel a szociális hergelésre, a polgárháborús uszításra, az MSZP és a DK nyugger-keménymagjának kiszolgálására. Most pedig ahelyett, hogy hátralépne, épp azzal a politikával szemben nyit frontot, amely egyedül képes volna alternatívát kínálni a nemzeti együttműködés rendszerével szemben.

4. Ma az ellenzék legfontosabb terepe a főváros. A baloldali populisták által előadott szociális hergelés, amely a »fizessenek a gazdagok« szlogenében tetőzött, és amely programnak alapvető része az ingatlanadó, nyilvánvalóan aránytalan mértékben sújtaná budapestieket. A populista baloldal épp annak a középosztálynak a megsarcolására készül, amely az ellenzék polgári gerincét képezi – éspedig csakis azért, hogy versenyben maradjon a Fidesszel a társadalom korrumpálásának terén. Nem pusztán arról van szó, hogy ez egy erkölcstelen és politikailag át nem gondolt program, hanem kifejezetten arról, hogy a legfontosabb kérdésben egylényegű a kormány programjával: e kettő az ország polgárosodásában kölcsönösen ellenérdekelt.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/134093