Egy hektár Balatonra néző szőlőt manapság már százmillió fölött árulnak. Engedélyezett gazdasági épülettel drágábban. Szőlőtermelőnek ennyi pénze nem lehet. A hatóságok persze pontosan tudják, hogy a gazdasági épületre kiadott engedély birtokosa nem szüretel majd szőlőt, nem szűr soha bort belőle. Ez az, amihez állítólag nincsen közük. Avval is tisztában vannak, hogy a tóra néző telek ára kvázi építési területként ötször, tízszer magasabb, mint jó minőségű szőlőtermő telekként. A közreműködő ügyvédek több évtizedes rutinnal elmagyarázzák, hogyan megy ez errefelé. A hatóságok nagyvonalú engedélyeikkel hozzájárulnak ahhoz, hogy eladó és vevő együttesen, adózás nélkül gazdagodjon és ahhoz is, hogy az első osztályú szőlőterületből gyep legyen és úszómedence, a szőlőhegyből egymásba érő újgazdag villák telepe.
A kényes ökológiai egyensúlyú Balatonból végül arc nélküli, érdektelen lakótelep válik és leértékelődik minden, ami errefelé értékes. Leértékelődnek idővel az ügyesbe’ épült házak is. Hasonló helyzetről számolnak be a RizlinGeneráció füredi és a Balatoni Kör badacsonyi, Szent György-hegyi gazdái.
Borozunk és nézzük a tó párás felszínét. A késő Kádár-kor lelke lebeg a vizek fölött?
Nincs mit tenni? Ez lenne a piac törvénye? Vagy lehet, hogy az ügyvédek, hatóságaink, vevők és eladók ezrei a BTK szabályaiba ütköző cselekmények közreműködő részesei? Majdnem minden évek óta elhanyagolt vagy már kivágott szőlőterület építkező vevőre vár.
Mi nem akarunk ebbe az üzletbe beszállni.