„A százötven éves török megszállásnak a mellékelt képen olvasható relativizálása olyan fokú ostobaságról és érzéketlenségről tanúskodik, hogy tudomásul kell venni: Vágó István megérett arra, hogy hivatalosan is a DK algyurcsánya legyen. A százötven év alatt a meghódolt országrész elnéptelenedett, a megszállók magyarok százezreit hurcolták el rabszolgának, nyomorították és gyilkolták meg – Vágó Istvánnak, a DK elnökségi tagjának pedig annyi a kommentárja ehhez, hogy milyen sokat gazdagodott a magyar gasztronómia. Értjük, István: lett töltött káposzta, és lett lángos.
Már csak arra vagyok kíváncsi, mi Vágó István véleménye a tatárjárásról, a holokausztról meg a malenkij robotról? Fáj neki ezek bármelyike is? Vagy inkább köszönjük meg a tatár beefsteaket, a frankfurti levest és a Strognoff csirkét? Felfogja-e Vágó István, mennyi rettenetes nyomorúság, mennyi emberi tragédia történt a fenti események nyomán? Érti-e, hogy a részleges túlélés semmit nem von le ezek borzalmából? Vajon komolyan gondolja Vágó István, hogy ha itt maradt néhány jó recept, az évszázados megszállás akár pozitív példa is lehet?