Fake news a baloldalon és a média hitelessége

2018. július 23. 11:24

Alaptalanul vádolták rasszizmussal a cserkészszövetséget, majd mikor kiderült a turpisság, csak finomítottak a vádakon. Aztán ártatlan, imádkozó muszlimnak állítottak be egy zavart férfit, aki Ferihegyen randalírozott.

Nincs teljes igazság a világon, Isten az egyetlen abszolút igazság. Minden más, amit igazságnak tartunk, az a többség által elfogadott, a tényekkel leginkább szinkronban levő, a valóság által leginkább ellenőrzött állítás. Mindig vannak egyéb szempontok, amelyek árnyalják az igaznak elfogadottakat.

A pszichológusok szerint az írott szót sokkal hajlamosabbak vagyunk elhinni, mint amit a fülünkkel hallunk. Megbízunk az írás hitelében, így szocializálódtunk. Az írástudók nem hazudnak, akinek nyomtatásba kerültek a szavai, azok biztos nem hazudhatnak. Hogy is merhetne bárki hazugságot leírni, amikor azzal majd később szembesíteni lehet? Senki nem kockáztatja, hogy tönkreteszi a hitelességét. Ezt nagyon sokáig elhittem én magam is.

A leírt betűbe vetett bizalom azonban mára elvszett, a fenti tudományos megállapítás már nem állja meg a helyét. Én nem tudom, hogy mikor romlott meg a leírt szó hitele, mikor kezdődött az egész, de abban biztos vagyok, hogy ma mindenki annak a szónak ad csak hitelt, ami a szája íze szerint való. Lelepleződések sora után az emberek úgy érzik, hogy a betű ma a megtévesztés eszköze. Ezért a legkomfortosabbat fogadják el igaznak, amivel nyugodt szívvel azonosulni tudnak. Az általam leírtak is megítélés alá esnek, politikai szimpátiától függ, hogy ki hogyan viszonyul majd hozzá. Talán megnézik, hogy mit írtam korábban, kinek az oldalán állok, majd az eldönti, hogy igazat írtam-e.

Én azt hiszem, hogy az igazság, a bizalom, a betű hitele akkor kapott halálos sebet, amikor a többség számára nyilvánvaló lett, hogy a félrevezetés nagyágyúi maguk a nagybetűs sajtóorgánumok.

Amikor a független tájékoztatás megkérdőjelezhetetlen idoljairól kiderült, hogy a „nagyobb jó érdekében” képesek arra, hogy hamis állításokat közöljenek, amikor szelektíven válogattak a hírek megjelenítése közben. Gondoljunk csak az amerikai elnökválasztásra. A világ minden pontján etalonként kezelt sajtóorgánumok hitelessége vérzett el, amikor nyilvánvaló módon kedveztek a demokrata jelöltnek.

A sajtó hitelének megsemmisülése nem csak a vétkesek sújtja, osztozik rajta mindenki, politikai elköteleződéstől függetlenül. A sajtó hitelvesztése után a technika fejlődése ásta meg az igazság sírját azzal, hogy bárki könnyen otthon is elkészíthet egy politikai showműsort, blogot írhat, online portált működtethet. Egy sufnivideónak lassan éppolyan relevanciája van, mint bármelyik politikai műsornak a CNN-en. Minden vélemény megjelenhet, az igazság csak egy ezek közül, egy a millióból. Mindenki tetszés szerint válogathat. Az teszi még nehezebbé az igazság dolgát, hogy a hazugságok mellett a féligazságok tucatjai akadályozzák abban, hogy a valóság érvényre jusson.

A nagy orgánumok és televíziós csatornák lelepleződése után mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy amit leírnak, amit elmondanak, az nem a teljes igazság.

Egy narratívát mesélnek el, bármilyen történést olyan tálalásban közölnek, ami a világnézetüknek megfelel.

Az egyoldalú, sokszor megtévesztő történet mesélésben a baloldali-liberális sajtó évtizedek óta élen jár. A tekintélyük lehetetlenné tette a kételkedést, a politikai beágyazottságuk pedig garantálta, hogy ezen a tekintélyen sokáig ne essen csorba.

Igazából azzal semmi baj nincs, hogy az egyes sajtótermékek a saját szellemük szerint magyarázzák a valóságot. A hazai vagy a világpolitikai események mindegyikének legalább két olvasata van, amelyek nem feltétlenül ellentétesek egymással, pusztán kiegészítik egymást. Hozzásegítenek a valóság jobb megismeréséhez. Azonban a szándékos ferdítés, tények elhallgatása már egy másik halmaz része, ennek a jelenségnek azt a beszédes nevet adták, hogy: félrevezetés.

A kimondott vagy leírt szó koporsójába a valódi fake new megjelenése verte az utolsó szöget, amelyben nincsen igazság, s nem csak abszolút igazság, hanem semmilyen igazság nem létezik. Az az igazság, amit a legtöbben megnéztek a YouTube-on, amire a legtöbben kattintottak a közösségi hálón, amelyik a legnagyobb felületen látszik. Az győzött, akinek több az olvasója, nézője.

Az elmúlt hetekben két „szenzációs” hír is bebizonyította, hogy az igazság tekintetében Magyarországon is komoly kihívásokkal nézünk szembe. A két példa nem azt jelenti, hogy néhány hete folyik félrevezetés a magyar sajtóban, hanem azt, hogy igazán szembetűnő hazugsággal ritkán találkoztunk. Talán a legendás Teller-levél volt az elmúlt évek legnagyobb hazugsága, azonban az egy szándékos félrevezetés volt, nem pedig egy valós esemény átformálása ideológiai alapon. Kitaláltak egy mesét, nem a valóságot alakították hazugsággá. 

Az első eset, ami bennem a legnagyobb megütközést keltette, a Magyar Cserkészszövetség rasszizmussal történt megvádolása volt. Az alaptalannak bizonyult vád tisztázása után vettem észre, hogy a baloldali sajtó igazából csak finomított a rágalmakon, idézett részeket a cserkész szövetség tisztázó leveléből, azonban olyan kontextusba ágyazva, mintha a cserkészek csak a szennyest szeretnék kimosni, a vád valójában megállja a helyét.

Amikor azt láttam, hogy az egyik honi lap, a cserkészek között álló Orbán Viktor képével illusztrálta a hírt, nevetnem kellett. Példásnak tartom azt az erőfeszítést, hogy a miniszterelnököt ebbe a hírbe is sikerült belegyömöszölniük.

Amikor egy zavart férfi randalírozása miatt ki kellett üríteni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret, akkor első körben úgy tálalták az esetet, mintha egy vétlen imádkozó muszlim miatt lépett fel a hatóság. Nem kértek elnézést a korábbi hazugságért, talán valahol helyesbítettek, de azt mindenki tudja, hogy egy helyesbítés mennyivel kevesebb emberhez ér el, mint egy bomba hírnek szánt rágalom.

Ami igazán megdöbbentő, hogy a Facebook-komenteket böngészve látni lehetett, hogy

a cáfolatok egyik esetben sem értek el a legtöbb olvasóhoz.

A keresztény egyházakat, a cserkészmozgalmat szidalmazó hozzászólások annak ellenére szaporodtak, hogy a cáfolat már órák óta elérhető volt. A tények elfogulatlan vizsgálata után bárki rájöhetett, hogy szó sincs arról, hogy bárki a cigányokat kizárná a mozgalomból, szó sincs diszkriminációról. De így működik a fake news gyártás, az igazság már senkit nem érdekel, ha van egy olyan hír, ami az egyes olvasókban fűti az indulatokat.

A repülőtéri incidens tisztázása sem futott be akkora karriert, mint az eredeti félrevezető cikk. Pedig a sajtónak nagy felelőssége van az igazság keresésében. Nincs értéksemleges sajtó, nincs független tájékoztatás, ilyen nem is létezett soha. Nem azt kell elvárni, hogy az értékeikkel ellentétes módon írjanak, csupán annyit, hogy ne torzítsák el a valóságot, ellenőrizetlen híresztelésnek ne adjanak felületet.

A jobboldali sajtót ért leggyakoribb vád, hogy hangulatot kelt a migránsokkal szemben, a terrorveszéllyel való ijesztgetés a jobboldali sajtó „bűne.” Nos ez is csak annak a bizonyítéka, hogy a megtapasztalható valóság ellenében is lehet érvelni, le lehet írni, hogy a migráció nem veszélyes, hogy a támadások csak elszeparált jelenségek. Erre pedig éppúgy van vevő, mint az valóságra. A mostani lübecki eset és a számtalan egyéb eset után arcátlanság lenne azt mondani, hogy a jobboldal felnagyítja a veszélyeket. Arcátlanság, ennek ellenére napi rendszerességgel jelennek meg erről írások. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy aki szerint a problémát a jobboldal nagyítja fel, attól azt kérem, hogy nézzen szembe az Európában elkövetett terrortámadások áldozatainak hozzátartozóival. Mondja el nekik is, hogy ezek csak elszeparált esetek, és nem fenyeget minket semmilyen valódi veszély. Ne üljünk fel a riogatásnak, minden a legnagyobb rendben. Klasszikust, London szultánját idézve nyugtassuk meg őket: „a terrortámadások a nagyvárosok életének a részei”. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/133005