Kovács Ádám Zoltán

Hazánk példa az új olasz kormány számára – a római magyar nagykövet a Mandinernek

2018. július 20. 08:42

Az új olasz kormány érdeklődik a magyarországi problémamegoldások iránt – mondja Kovács Ádám Zoltán római magyar nagykövet a Mandinernek. A diplomata szerint Olaszország kiemelten fontos lett mind az európai politikában, mind a magyar külügyi szövetségépítésben, és kis szünet után országaink politikájában is lesznek közös pontok. Interjúnk.

Az utóbbi hónapokban a világsajtó és a politika rengeteget foglalkozott Olaszországgal. Eleinte a márciusi választásokról, később a nehézkes kormányalakításról, most pedig az új kormányzás első hónapjáról értekeznek mindenhol. Mi ezekben a hírekben a realitás, milyen az új kormány?

Azt érzékeljük, hogy Olaszország kiemelten fontos lett az utóbbi időben. Nem volt egyszerű ez a három hónapos időszak, aminek végére megalakult az Öt Csillag Mozgalom–Liga koalíció, majd a kormány. Ami eddig világossá vált, hogy

a Liga migrációs politikája rendkívül sok támogatót hozott a pártnak,

ami jó alapot nyújthat ahhoz, hogy véghez vigyék programjukat. Mindenki azt vélelmezi, hogy a párton belül a Liga a motor, a kormány meghajtója. Az M5S kissé háttérbe került az utóbbi időben, de az ő támogatottságuk is növekedett, amikor beálltak a Liga mögé a migráció ügyében.

Számíthatunk arra, hogy ez a kormány vezeti majd Olaszországot a következő választásokig?

Alapvetően egy erős együttműködésnek látom a koalíciót, de itt Olaszországban két perc alatt bármi megváltozhat. Ha megnézzük a partnereket, láthatjuk, hogy igen jól indított mind a két párt: a Liga márciusi 17 százalékos országos támogatottsága alig három hónap alatt 30 százalék fölött emelkedett és az M5S tábora is gyarapodott. Ami jelenleg fontos különbség, hogy Liga felmutathat egy nagyon egyértelmű kiállást az illegális migráció témájában, amivel egész működését tematizálni tudja, míg az M5S eddig nem mutatott ilyet. Ezzel szemben nekik számos ígéretük, törekvésük van mind gazdasági, mind társadalmi területeken, például az állampolgársági jövedelem ügyében, csakhogy ezek a törekvések nagyban megterhelik az olasz költségvetést. A nagy kérdés az lesz, hogy az anyagi kérdésekben talál-e közös nevezőt a két párt.

Az olasz-magyar kapcsolatok miképp alakulnak az új kormányok között?

Magyar oldalról nézve az eddigiekről pozitívan nyilatkozhatunk, csupa jó jelet látunk. Szijjártó Péter külügyminiszter az elsők között találkozott Moavero miniszter úrral, a minap pedig Novák Katalin államtitkár asszony járt Rómában, hogy Lorenzo Fontana családügyi miniszterrel tárgyaljon. Világossá vált, hogy

az új olasz kormány családról való vélekedése a miénkhez hasonló,

így várhatóan azonos családjogi politika érvényesülhet a jövőben. Ezek óriási változások, hogyha az elmúlt éveket nézzük, mert akármennyire is hagyományosan jó kapcsolatot ápol a két ország – nem csak gazdasági és kulturális területen –, most azt látjuk, hogy kis szünet után a politikában is lesznek közös pontok.

Salvini és Di Maio

Világossá vált, hogy az új olasz kormány az eddigiektől eltérő migrációs politikát képvisel, ami némiképp szembehelyezkedik az EU akaratával és több ponton viszont a magyar állásfoglalással azonos. Számíthatunk közös kiállásra ezen a téren?

Egyértelmű, hogy a Liga és maga Salvini a magyar kormánnyal szinte teljesen megegyező véleményt formál az illegális migráció ügyében. Mondhatjuk, hogy sikerült szövetségesre találnunk a témában. Az Olaszországgal való kapcsolataink eddig is fontosak voltak, de a migrációs politikát tekintve feltételezhetjük, hogy a jövőben ez hatványozottan igaz lesz.

Mit várnak ettől a szövetségtől?

Először is fontos a nagyobb képet látnunk, hiszen az unión belül is számos ponton történtek változások a migrációt illetően, például Ausztriában Kurz hatalomra kerülésével vagy Németországban Seehofer belügyminiszter kemény kiállásával. Ezek a dolgok elővetítik, hogy a tárgyalások uniós szinten egy teljesen más irányt vehetnek az eddigiekhez képest. A magyar kormány 2015 óta ugyanazt a politikát képviseli – ennek kellett három év, hogy uniós szinten beérjen. Most pedig az olaszokban erős szövetségesünk lehet, hiszen azonosan vélekedünk több tekintetben is a kérdésről.

Azért a magyar és az olasz érdekek között is van szembenállás, hiszen az olaszok a bevándorlók Európán belüli elosztását szeretnék. Ezekben a kérdésekben mire számíthatunk?

Fontos látni, hogy többnyire egyeznek az álláspontok; a külső határok védelmét és az illegális bevándorlás megfékezéséről szóló nyílt kommunikációt pártolja mindkét ország. A relokáció az olaszok szemszögéből teljesen érthető, lényegében a dublini rendelet megreformált változatát szeretnék érvényre juttatni. Figyelembe kell vennünk, hogy az olaszok tavaly ötmilliárd eurót költöttek a migrációra, az Európai Uniótól hivatalosan 46,8 millió eurót kaptak erre a célra.

Nyilván szeretnének az eddigi állapotokon változtatni,

az ő részükről ez teljesen érthető. A magyarok úgy vélik, a relokáció nem megoldás, hiszen eddig sem működött a rendszer, de ahogy mondtam, 2015 óta ugyan azt képviseljük, mindenki tudja, mit gondolunk a dologról.

Akkor mire számíthatunk?

Azt gondolom, egyre többen elismerik, hogy uniós szinten reformokra van szükség. Az EU egy nagy család, aminek kiemelten fontos szerepe van a mai globális világban, de változásokra van szükség az intézményrendszerben. Ezt Olaszországban is pontosan tudják, egyetértenek a magyarokkal. Folyamatosan tárgyalunk az Öt Csillaggal és a Ligával is, kinyilatkoztatott jelzések vannak mindkét oldalon arról, hogy az uniós szerződéseket szükség szerint meg kell változtatni. Természetesen mindenki azt gondolja, hogy a 2019-es EP választások döntően meghatározhatják majd az EU jövőjét, és valóban fordulópontot hozhatnak sok kérdésben.

Róma

Az olaszok rossz gazdasági helyzetükből kifolyólag nem válnak túlságosan sebezhetővé, akár zsarolhatóvá az EU részéről?

Sajnos a költségvetési helyzetük valóban nem enged meg nagy mozgásteret. Az, hogy 132,9 százalékos a GDP-hez mért eladósodottság, döntően befolyásolja, hogy milyen mozgástérrel rendelkeznek. A Renzi-kormány is azért szeretett volna megegyezni Brüsszellel, hogy nagyobb teret kapjanak.

Mostanra teljesen elmaradtak az állami beruházások,

ezzel kapcsolatban pedig a jelenlegi kormányon belül is lehetnek szembehelyezkedések, hiszen az Öt Csillag ellene van a nagy infrastrukturális beruházásoknak. Ezen a téren vannak még nyitott kérdések, ám az biztos, hogy mindkét párt kimondta, milyen kapcsolatot szeretnének Brüsszellel. Ez az eddigi nagyon megengedő, elfogadó, követő politika után egy határozott váltás.

Azt mondta szűk az olaszok mozgástere. Mennyire fér bele ebbe a mozgástérbe egy erős olasz-magyar szövetség?

Én azt gondolom, hogy abszolút belefér. A szövetségesi rendszer kialakulása tökéletesen elképzelhető bizonyos témákban, de fontos látni, hogy az olaszok a multilaterális diplomáciában hisznek, az EU-nak is alapító tagjai. Ebben a rendszerben gondolkodnak és ez egy picit mindig előbbre való nekik, mint a bilatáris kapcsolattartás. Mindazonáltal ahogy mondtam, sok kérdésben azonos állásponton vagyunk, ezekben pedig számíthatunk egy erős, aktív együttműködésre.

A Kelet-Nyugat tengelyen való elhelyezkedésben mennyire hasonló a magyar és az olasz kormány vélekedése?

Teljes mértékben, az úgynevezett kínai új Selyemút kezdeményezéssel például mindenki egyetért. Emellett Olaszország és Oroszország hagyományosan nagyon jó kapcsolatot ápolnak, Salvini és Putyin is szimpatizál egymással, jelenleg pedig kormányszinten élénkítik fel a kapcsolatokat.

Nem helyezkedik ez szembe az uniós politikával?

Olaszország, akár csak Magyarország egy pragmatikus, észszerű együttműködést szorgalmaz a kérdésben. Az oroszokkal szembeni szankciók újraértékelést a magyar kormány éppen úgy támogatta évek óta, mint most az olaszok. Mindenkinek érdeke volna, hogy leüljenek a felek újratárgyalni az együttműködést, hiszen Oroszország egy fontos partner, ráadásul itt van a szomszédban.

Mégis, ahogy mondta, Olaszország EU alapítótag, egészen más az unióhoz való viszonya, mint nekünk magyaroknak. Számukra az oroszokkal való együttműködés és az ebből adódó szembekerülés is mást jelent.

Igen, ez így van, de

fontos, hogy most időt adjunk az olaszoknak.

Most kezdett el működni a kormány, most kezdek eljárni azokra a megbeszélésekre Brüsszelbe, ahol az új szemléletüket prezentálni tudják. Salvini és Seehofer nemrég találkozott, ez is azt mutatja, hogy egészen új platformok is megjelenhetnek.

Elképzelhető egy olyan Olaszország, ami az EU-val és a Kelettel is jó kapcsolatot ápol?

Igen, szerintem elképzelhető. Ebben kiváló példa lehetünk számukra, hiszen attól, hogy valaki nem ért egyet az Unió bizonyos lépéseivel vagy szembehelyezkedik egyes kérdésekben, attól még valószínűleg nem akar kilépni. Ezért fontos az Unión belüli demokrácia is, hogy ha egy országnak véleménye van, az hallgattassék meg. Az EU számára eddig is fontos volt a konszenzus, számíthatunk arra, hogy ezután is teret kapnak a különböző álláspontok.

A római parlament

Említette, hogy Magyarország például szolgálhat az olaszok számára. Ők is így gondolják, példának tekintenek minket?

Teljes mértékben. Salvini már a Liga elnökeként is hangoztatta, hogy Magyarország és Orbán Viktor, mint vezető számára példakép. Most azt láthatjuk, hogy

érdeklődnek a magyar problémamegoldás iránt,

országunkat példaértékűnek veszik nem csak a migráció, hanem gazdasági és egyéb kérdésekben is.

Milyen területeken beszélhetünk jelenleg olasz-magyar együttműködésről?

A politika területén nem csak a migrációt, de a Nyugat-Balkáni területek kiemelt szerepét is említhetjük, azt a közös célt, hogy ezekben az országokban rendben legyenek a dolgok. Ezen túl az olaszokkal való gazdasági kapcsolatok is igen élénkek; tavaly tovább növekedett a külkereskedelmi forgalom, mindkét fél jól teljesített, elégedett lehet. Jelenleg Olaszország negyedik külkereskedelmi partnerünk és szeretnénk az együttműködést még erősebbé tenni. Célunk a közös gondolkodás felé elmozdulni, a befektetések és a közös üzleti fejlesztések terén is számítunk előrelépésekre.

Konkrétan melyik területek fejlesztése kerülhet a fókuszba?

Magyarországon vannak nagy olasz vállalatok, például a CIB Bank és az Unicredit, velük folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Vannak elképzelések a banki területeken való további együttműködésekről, de ezek kezdeti állapotban vannak, inkább akkor beszélnék róluk, amikor már realizálódtak. A lényeg, hogy olyan vállalatok is érdeklődnek hazánk iránt, akik eddig nem képviseltették magukat Magyarországon. Egy másik, kiemelten fontos terület a kutatásfejlesztés lenne, itt is igen ígéretesen alakulnak a kapcsolatok. Ezen felül

a kulturális közegben nagyon aktív az együttműködés,

minden lehetőséget megragadunk, amiből építkezni tudunk. A minap például Palermóban voltam, ahol a herendi porcelángyár képviseltette magát egy kiállításon. Ezek azok a dolgok, amik előreviszik a kapcsolatokat.

Az olaszok hogy tekintenek a magyarokkal való együttműködésre?

Olaszország tisztában van vele, hogy Magyarország nem csak egy baráti ország, hanem nagyon jó földrajzi elhelyezkedéssel bír, rengeteg jó, nyelveken beszélő szakemberrel rendelkezik és érdemes vele kapcsolatokat ápolni és építeni. Mi itt Rómában a Milánói Főkonzulátussal együttműködésben dolgozunk, mert Olaszország gazdasági motorja még mindig az északi részen van. Kétségtelenül Milanó a gazdasági és pénzügyi központ, a nagy dolgok még mindig ott történnek.

Számíthatunk hosszú távon egy kifizetődő gazdasági kapcsolatra a két ország között?

Szerintem a meglévő kapcsolat már kifizetődő és azt látjuk, hogy olasz részről egyre nagyobb az érdeklődés Közép-Európa iránt. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben nagyon komoly, a mostaninál is jobb kapcsolat alakul majd ki, legalábbis az eddigi előjelek alapján.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/132928