A francia nemzet afrikai sportikonokat fogadó meleg szeretetét ki kellene terjeszteni az afrikai és karibi diaszpórára is.
„Franciaország felvillanyozó, 4-2es világbajnoksági győzelme a horvátokkal szemben Afrika és a bevándorlók győzelme mindenhol.
A csapat győzelme amiatt is figyelemre méltó, ahogyan a bevándorlásellenes érzelmek, főleg az afrikai eredetű bevándorlók ellen irányuló érzelmek felkavarták a francia társadalmat az elmúlt húsz évben. (…)
A francia világbajnoki válogatott faji és etnikai sokszínűsége lehetőséget ad egy másik, optimistább leckére a bevándorlásról, globalizációról és állampolgárságról. Míg ugyanis az egész csapatot hősként fogják kezelni Franciaországban, az afrikai eredetű emberek továbbra is a bőrszínükön alapuló diszkriminációval néznek szembe. Afrikai bevándorlók tömege, beleértve a háborús övezetek elhagyóit, néz szembe ijesztő kilátásokkal azzal kapcsolatban, hogy kapnak-e belépési engedélyt Franciaországba a maguk és családjuk számára
A francia nemzet afrikai sportikonokat fogadó meleg szeretetét ki kellene terjeszteni az afrikai és karibi diaszpórára is, akiknek nagy száma keres menedéket ember által létrehozott vagy természetes katasztrófák elől saját hazájában.”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Norvégia után Franciaország is ott van a legjobb 16 között. Kylian Mbappé már Lionel Messit szorongatja.
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy az államok megtilthatják a transzneműeknek a női iskolai és egyetemi sportágakban való részvételt.
A rendszernek nem az a fontos, hogy mit mondanak vagy tesznek, hanem hogy rájuk nézzen mindenki.
A CSIS szerint az ukrán drónhadviselés jelentősen növelte az orosz veszteségeket.
