A horvát diadalra

2018. július 11. 23:34

Trombitás Kristóf
Mandiner

A horvát vb-döntő úgy meglepetés, hogy közben nem is az.

Adott egy nyugat-európai mércével mérve elmaradt, a második világháborút követő legdurvább háborúban szenvedett, kis ország, amelyik vasárnap vb-döntőt fog játszani.

És a durva az, hogy ez nem is akkora meglepetés, mint amilyennek elsőre tűnhet.

A futballromantikán túl a horvát válogatott gerincét a legjobb európai klubokból érkezett játékosok alkotják. A középpálya tengelyében a Barcelona és a Real Madrid képviseli magát, elöl a Juventus és az Inter, hátul a Liverpool. Néha eljátszom azzal a gondolatkísérlettel, hogy milyen komoly vb-esélyes lehetne egy Osztrák-Magyar Monarchia-válogatott – érdekesség, hogy még Miroslav Klose is játszhatott volna abban a csapatban –, de egy mostani Jugoszlávia is a legnagyobb esélyesek között lenne.

A horvát vb-döntő úgy meglepetés, hogy közben nem is az.

Az igazi kérdés az, hogyan képes magából ontani a tehetségeket – sőt, a klasszisokká váló játékosokat – a balkáni futballkultúra. Mindezt úgy, hogy pénzből koránt sincs rengeteg és a horvát stadionok állapota sem Angliát juttatja eszünkbe. Világos, hogy ezek is szükségesek egy kultúra megteremtéséhez, de csak ezektől nem lesz sikeres a foci.

Mi több, ha a szakértelem stimmel, ezek nélkül is az lehet.

Uruguay volt az a nemzet, amely ennyire kicsi országként döntőt játszhatott világbajnokságon, egy egészen másik korban.

Nekem pedig duplán is szerencsém van, mert ezeket a sorokat Hvaron írom, egy kocsma asztalánál, ahol

a magukból kikelt, örömükben őrültté váló horvátok ünneplése közepette próbálok nem megsüketülni.

Az emberek táncolnak, énekelnek, üvölt a zene, sípok zajonganak, kisgyerekek szaladnak mobiltelefonról szóló dalokkal, mindenki mezben és zászlóval a kezeiben ujjong.

Pukkannak a házi tűzijátékok, a pincérek felszolgálni sem igen szolgálnak, inkább tapsolnak, ugrálnak és sikoltoznak.

Karnevál van az utcán. Mi lehet Splitben, Zágrábban?

Ezt az örömet irigylem tőlük igazán, ezt a nemzetegyesítő, abszolút pozitív érzelmet,

aminek az egységbe kovácsolásából 2016-ban valamit mi is megtapasztalhattunk.

Bár nekem mindig ambivalens érzéseim voltak azzal kapcsolatban, hogy magyarként miért kellene feltétlenül a horvátoknak drukkolnom egy világversenyen, de ez egy nagyszerű keret, szimpatikus játékosokkal, a legjobb korban. Ha a sorsnak van egy kis igazsága, vasárnap a horvátok visszavágnak a franciáknak a ‘98-as vb-elődöntőbeli vereségért.

Ma este nagyon jó horvátok között lenni.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/132495