Stanford

Miért annyira liberális a nyugati egyetemi világ?

2018. július 3. 09:28

Hogyan lehet, hogy az egyetemi világ ennyire erősen és szinte egységesen liberális beállítottságú? A hitleri Németország, a Szovjetunió, az emigránsokkal teli Amerika és a közép-európai fejlemények érintésével bemutatjuk a jelenség történeti hátterét.

Igen gyakori kérdés jobboldali körökben: hogyan lehet, hogy az egyetemi, akadémiai világ ennyire erősen és szinte egységesen liberális beállítottságú? Az alábbi cikkben erre próbálok egy történeti áttekintésen keresztül választ adni. Szeretném leszögezni, hogy a liberalizmus fogalmát a 20. századi, 1968 szellemiségébe torkolló értelmében használom a cikkben, és nem a klasszikus liberalizmus fogalomrendszerében írom le a jelenségeket.

Három pillér a 20. század elején

A nyugati világ egyetemeinek fejlődése szempontjából három csoportra bontom az akadémiai világot:

  1. az angolszász világ egyetemei (Észak-Amerika és Nagy-Britannia);
  2. a kontinentális Európa egyetemei (Németország, Franciaország, Olaszország stb.);
  3. Kelet-Közép-Európa és Kelet-Európa egyetemei (Magyarország, Lengyelország, Oroszország stb.).

Az első csoport országai tradicionálisan egy gyarmatosító vagy gyarmati dominanciájú kultúrában fejlődtek ki, így ezen országok sikerei a globális világszemléleten, a multikulturalizmus jelenségének fontosságán alapulnak. A második csoport egyetemei alapvetően homogén nemzeti tradícióval rendelkeznek, a gyarmati múlt nem volt annyira meghatározó, mint az angolszász világban, a 19. század végére, a 20. század elejére pedig a térség legfontosabb országa Németország és ezáltal a porosz, összességében erősen konzervatív egyetemi tradíció vált a legmeghatározóbbá és legsikeresebbé. A harmadik csoport a 19. század végére sem rendelkezett önálló egyetemi tradícióval, az akadémiai világ leginkább a porosz, konzervatív tradíciót vette át.

A két háború között

A két háború közötti korszak egyetemtörténete még tovább erősítette a kontinentális versus angolszász ellentétet. A nemzetiszocializmus hatalomra kerülésével az erősen konzervatív kontinentális egyetemi világ kitaszította magából a szocialista, liberális és zsidó oktatókat. Európa német megszállásával hasonló folyamat zajlott le a legtöbb kontinentális nyugati országban (lásd Vichy-Franciaország), az olasz fasizmus vagy Franco Spanyolországa sem az angolszász tradíció irányába terelte a kontinentális Európa egyetemi világát.

Eközben a Németországból, Franciaországból és máshonnan elüldözött, inkább baloldali és liberális professzorok leginkább Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban kezdtek új életet. Ezáltal még inkább liberális és baloldali irányba lökték a már amúgy is liberalizmus felé hajló angolszász egyetemi világot. (Érdemes megemlíteni a frankfurti iskola amerikai emigrációs időszakát, amelynek során Horkheimer és Adorno továbbfejlesztette németországi munkáját, majd Frankfurtba visszatérve az 1968-as diáklázadások legfontosabb szellemi műhelyévé váltak.)

A kelet-európai világ egyetemein a szovjet hatalomátvétel jelentett erős (szélső)baloldali elmozdulást, amely 1945-ig nem érintette például a magyar egyetemeket, ám utána annál inkább meghatározóvá vált.

A második világháború után

A második világháború a hitleri Németország förtelmes bűneit, majd teljes bukását hozta magával. Ezzel együtt az erősen jobboldali (kiegyező konzervatívoktól vérszomjas antiszemitákig minden megtalálható volt ebben a közegben) kontinentális egyetemi világ szinte teljesen megsemmisült. Az amerikai „reeducation” (átnevelés) politikája a liberális irányba tolta el a teljes oktatási rendszert, sok baloldali emigráns is visszatért a kontinensre, komoly szerepet kapva a második világháború utáni kontinentális Európa egyetemein. Vagyis a háború után a győztes felé húzás, a győztes szellemi dominanciája érvényesült a kontinentális akadémiai világban is. 

Ennek a folyamatnak következményeként érthetjük meg az 1968-as baloldali szellemi forradalmat, amely elsősorban Németország és Franciaország intellektuális térképét rajzolta újra, és ezek az országok akadémiai szempontból a mai napig ennek hatása alatt működnek.

A kelet-európai egyetemi világot teljes egészében bekebelezte a szélsőbaloldali marxista szovjet oktatási rendszer, a korábbi inkább konzervatív egyetemi világ megsemmisült. Az angolszász világ pedig a győzelem után megerősödve a nyugati akadémiai körökben hegemón szerepet alakított ki magának.

A Szovjetunió összeomlása és a jelenlegi helyzet

Az 1989-ben lezajló rendszerváltozások jelentős hatással voltak a kelet-európai egyetemi világra. A marxizmust a legtöbb oktató egy, az angolszász vagy az 1968 utáni német világból kölcsönzött baloldali – ámde paradox módon a piacban végletekig hívő – neoliberális világ- és tudományszemléletre cserélte. Így létrejött az a máig tartó helyzet, hogy egy évszázad leforgása alatt, mind a három egyetemi pillér hegemón módon angolszász orientációjú, liberális dominanciájú akadémiai világgá változott. Mind a kontinentális, mind a kelet-európai egyetemi világ az angolszász világgal azonos liberális gondolati struktúrák mentén képzeli el a gondolkodás folyamatát és az értelmiség társadalomban betöltött szerepét.

Jöhet-e változás?

A lehetséges változás évének 2015 tekinthető. A kialakult migrációs krízis megroppantotta azt a szellemi teret, amelyben 1945 óta a teljes nyugati világ tartózkodott. A kérdésfelvetések és az arra adott válaszok egyszerűen nincsenek átfedésben a világban zajló folyamatokkal. Donald Trump hatalomra kerülése, a Brexit, a visegrádi országok új, európai szinten is jelentős politikája Magyarország vezetésével, az osztrák, az olasz, a német és más választási eredmények, a nyugati szociáldemokrácia teljes talajvesztése mind arra engednek következtetni, hogy komoly szellemi változások zajlanak világunkban.

A liberális akadémiai és értelmiségi világ az, amelyik a leglassabban és a legelutasítóbban reagál az egyértelmű politikai és társadalmi változásokra, így itt tapasztalható a legerőteljesebb ellenállás a jelenségek felismerésére.

De mi is a feladata és az egyedülálló történelmi lehetősége – meglátásom szerint – a magyar értelmiségnek a megváltozott szellemi helyzetben? Következő cikkemben erről írok.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/131980