Córesz

2018. június 24. 09:15

Váncsa István
ÉS

Wittgensteint vagy Derridát se mindig értjük elsőre, sőt néha másodjára se. Orbán annyiban különbözik tőlük, hogy a nagyérdeműnek időnként legalább fogódzókat nyújt.

„Kórházi mellékhelyiség, se vécédeszka, se kilincs, se papír. Szappant keresni már eszünkbe se jut, tekintve, hogy néhol a vízcsap is hiányzik. Az egyik ápolónő szerint a betegek hazaviszik, ezt megértjük, elfogadjuk. A magyar kórházi reterátok vízcsapjai csakugyan guszták, az otthonába bocsátott beteg pedig örömmel visz magával valami emléktárgyat, a vízcsap épp kézre esik. Eltávolításához kell egy állítható csavarkulcs, esetleg csavarlazító is, ám a lényeg nem ebben áll, hanem abban, hogy minden hiányzó kórházi vízcsap sikertörténet, mellyel hazánk bennünket a bűvkörébe von. A történet főhőse a gyógyult, optimista, jövőbe tekintő volt beteg, aki vízcsapjával együtt a főbejáraton át hagyja el a gyógyintézetet, noha éppenséggel a proszektúrán keresztül is távozhatna akár.

Amit ilyenkor érzünk, nem egyéb, mint a mindennapi hazaszeretet, ezt a legilletékesebb személytől, magától a kormányfőtől tudjuk. Amiképpen azt is, hogy a mindennapi hazaszeretet akkor valósul meg, amikor hazánk bevon bennünket a saját bűvkörébe. Orbán az MTI tudósítása szerint a Tokaji Vízitúra Központ csütörtöki ünnepélyes átadásán tárta föl a nemzet színe előtt ezeket a titkokat, hozzátéve, hogy a Tokaji Vízitúra Központ egy olyan program része, melynek révén a hazaszeretet természetes módon válik megélhetővé, s amely azokat is a nemzeti közösség részévé teszi, akik nem érezték magukat odatartozónak.

Semmiképp se állítjuk, hogy ez a fejtegetés problémamentesen követhető, de hát a magvas gondolatok dekódolása munkával jár. Wittgensteint vagy Derridát se mindig értjük elsőre, sőt néha másodjára se. Orbán annyiban különbözik tőlük, hogy a nagyérdeműnek időnként legalább fogódzókat nyújt. Arról is beszélt például, hogy a haza szeretete nem megy a másik magyar szeretete nélkül, »de ez nehéz dolog, mert a mi fajtánkat nem olyan könnyű szeretni«. Tegyük gyorsan hozzá, hogy magunk is így látjuk, ezért aztán Orbánt és a kegyeit élvező magyarokat sohase próbáltuk megszeretni, és ilyesmit továbbiakban se tervezünk. Ő e tekintetben bizakodóbb. »Ha együtt csináljuk a dolgokat, minden azonnal működni kezd« – mondta a Facebookra posztolt videójában, szerintünk azonban ebben téved. Ha valamennyien együtt fosztogatnánk az államkincstárt, akkor mindenkinek kevés jutna, a cél viszont nem ez. A cél az, hogy az ő kevéssé szerethető fajtájuknak nagyon sok jusson, a többieknek viszont semennyi. Ennek a metodikája ki van dolgozva, bevált, működik, azon javítani már nem, legfeljebb rontani lehet.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/131531