Most annak a tükörképe történik, amit ’49-’50-ben csináltak

2018. június 24. 12:55

Csányi Vilmos
168 Óra

Olyan sérelmek estek az ország egyik felén, amiket nem lehet ráolvasással eltüntetni. Márpedig a baloldal a rendszerváltás után nem tett semmit, hogy ezt felismerje. Interjú.

„Szerencsére nem a minisztériumból, politikai hűség alapján döntöttek arról, hogy ön kutyázhat-e.

Ha a politikai hűség ügyénél tartunk, akkor hadd mondjak el valamit, amit benyomásom szerint a kormánnyal szemben állók képtelenek elfogadni. Ebben az országban igenis volt egy kommunista diktatúra, amelyben rengeteg embert megsértettek, bebörtönöztek, lesöpörték a padlásaikat, téeszekbe zavarták, a Hortobágyra küldték őket. Rengeteg disznóság történt. Elmúlt majd három emberöltő, de ezek a disznóságok nem tűntek el nyomtalanul. Ezek kulturálisan öröklődnek nemzedékről nemzedékre. Azoknak a gyerekei, unokái, akikkel a sérelmek megestek, ezt mind tudják, számon tartják. Olyan sérelmek estek az ország egyik felén, amiket nem lehet ráolvasással eltüntetni. Márpedig a baloldal a rendszerváltás után nem tett semmit, hogy ezt felismerje. Nem volt hajlandó belátni, hogy itt azért van egy olyan probléma, amivel foglalkozni kellene: van itt egy fél ország, amelynek az, ami balról jön, csak gonosz dolog lehet, amit fel kell számolni. És nem érdekli semmiféle objektív dolog. Őt üldözték, és ezért joga van úgy érezni, hogy most végre az övéi kezében van a hatalom, most nekik mindent lehet. Ez így működik, és ez csak évtizedek múlva fog enyhülni valamennyire.

Úgy tenni, mintha ez nem létezne, mintha a kormánypárti két és fél milliónak nem lenne meg érzelmileg minden oka arra, hogy azt a másik oldalt támogassa, nagyon rövidlátó politika. A baloldalnak pedig egyik nagy problémája, hogy ezt képtelen felfogni.

Ez elég ok a tudomány forrásainak olyan centralizációjára, amelyet ön sem helyesel?

Elég vagy nem elég, ’49-’50-ben sem merült fel, hogy minden jó-e úgy, ahogyan csinálják, vagy esetleg lehetne másképpen is. Azt gondolták, hogy azért jó, mert ők csinálják. Most ennek a tükörképe történik. Most a másik oldal gondolja, hogy igenis pont úgy jó, ahogyan csinálja, vagy ha nem jó, akkor is az a lényeg, hogy ő csinálja, amit csinál. És semmi más nem érdekes.

Megint itt tartanánk?

Most legalább nem visznek el embereket, nincs személyek ellen irányuló terror. És amíg ilyesmi nincs, addig azt lehet mondani, egy kicsit megint kileng az inga, de azért egyre csillapodik, és majd ötven év múlva olyan világ lesz itt, hogy végre az észérvek is előkerülnek. Nincs olyan törvény, hogy a kormányoldalnak minden kérdésben tisztességesen és észszerűen kell eljárnia. Most nem az a koncepció. Az a koncepció, hogy mi győztünk, mi dirigálunk, és passz. És amit kívülről mondanak, az nem számít. Ez van. Igen, bizonyos szempontból tényleg ugyanaz, mint a múlt század ötvenes éveiben.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/131541