Balos lobbi Brüsszelben: Márki-Zay elvenné a kormánytól az uniós forráselosztást is
Egyik fő követelését pedig már Magyar Péter harsogja.
A hős nem Nagy Imre, hanem azok, akik életüket adták a nemzet függetlenségéért.
„A »mártír miniszterelnök« sorsa remek párhuzam lehet a volt kommunisták számára. Ő a »megtisztult« kommunista, aki – végül – kivívta a megbocsájtást, a feloldozást a bűnei alól. Ehhez csak az kell, hogy ’56-os szerepét túlértékeljék. Nagy nem sok szerepet játszott az eseményekben. Minden cselekedete, nyilatkozata arra utal, hogy kullogott az események után. Még egy évvel a felkelés után sem tudta, hogy mit gondoljon az egészről. »Nem mondhatom másként [...], mint hogy forradalom volt. De ami történt, nem nevezhetem másként, mint ellenforradalom fasiszta elemekkel [...], ezt elmondhatom, de ugyanakkor forradalom is volt« − válaszolta roppant összefogottan, a Budapestről Romániába küldött Kállai Gyulával folytatott beszélgetése során arra a kérdésre, hogy forradalom volt-e 1956. Ugyanakkor ’45-től minden hazugságban és justizmordban zokszó nélkül vett részt és hazudott is, ahogyan azt a párt előírta. »Új országot teremtettünk és szabad, boldog életet a népnek« − jelentette ki például 1954. december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának tízéves évfordulóján elmondott ünnepi beszédében. Ugyanakkor a halált emelt fővel, férfiként és hazafiként fogadta volt elvtársai kezéből.
Ezt a lehetőséget ragadja meg Gyurcsány. Ezt akarja/akarják kihasználni, a Fletótól megszokott kulisszahasogató melodramatikus jelenetekben. Sugallva, hogy Nagy, Losonczy, Gimes sorsával ők már lerótták a rájuk kiszabott penitenciát, hősöket adtak a nemzeti emlékezetnek és vajon mi lehet nagyobb tett egy politikai mozgalom számára, mint hősöket adni egy egész nemzet számára?
Csakhogy ez egyszerűen nem igaz. Nagy vezeklése Kádár gyilkossága. Azé a Kádáré, aki aztán vezette az országot, akinek szárnyai alatt felnőttek a maiak és örökölték is mindazon bűnöket melyeket elődeik elkövettek. A kultúrharc jelen állása szerint a felkelés kisajátítása, felhasználása teljes erővel folyik. Ezért azután ’56-ot nagyon nehéz feldolgozni, mert nekünk is meg vannak a mártírjaink ugyanebből az időből. A névtelenek, akik nem voltak kommunisták, nem vezekelve adták életüket a függetlenség ügyének. Mert független, szuverén országot akart a pesti utca, az kétségtelen, és amíg a kommunisták Moszkvába szaladgáltak segítségért és hatalmi harcaikat elintézni, az utca harcolt az oroszok ellen. A hős nem Nagy Imre, hanem azok, akik életüket adták a nemzet függetlenségéért. Ez az, ami mindannyiunkat ’56 követelései felé fordíthat, mert most sem lehet harc nélkül megőrizni a függetlenségünket.”