Izrael: 70 évnyi nemzeti önrendelkezés

2018. május 22. 12:49

Izrael sikerének kulcsa az innováció, a nemzetpolitika és az egészséges nacionalizmus. Jövőjét demográfiai mutatóira és biztonságpolitikájára alapozza. Izrael sok tekintetben példa lehet Magyarország számára.

2018. május 22. 12:49
Veszprémy László Bernát
Mandiner

1948 május 14-én, idén 70 éve kiáltotta ki független államiságát közel kétezer év szétszóratást követően a zsidó nép a történelmi Szentföld, a mai Izrael területén.

A zsidó naptár sajátosságai okán idén az ünneplések már lezajlottak, ám a történész és a magyar patrióta szemével is érdemes következtetéseket keresnünk és emlékeznünk a nemzeti szuverenitás és a pozitív értelemben vett nacionalizmus sikerének ezen évfordulójára.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ezek új gondolatok és perspektívák nem csak a magyar sajtóban, de a magyar jobboldalon is, hiszen hazánkban oly’ sokáig tekintettek a „nyugati imperializmus”, a „gyarmatosítás” és a „rasszizmus” szülötteként Izraelre, hogy ezen előítéletek még a konzervatív gondolkodású emberek közé is utat találtak. Azonban a rendszerváltás után lassan 30 évvel, a nemzeti gondolat csúcsán és az első izraeli miniszterelnöki látogatást követően talán már elég prekoncepció lebomlott a közéletben, hogy másképp is tekinthessünk a zsidó állam születésére.

*

Az alábbiakban egy gyors történelmi áttekintést kívánok adni a zsidó állam függetlenségének kikiáltásáról, majd Izrael és Magyarország modern történelmének párhuzamaira és eltéréseire kívánok reflektálni, kiemelve a sikerességek vagy sikertelenségek okait. Előbbi azért is kell, mert az ójobbikos médiában gyakorta megjelent a nézet, hogy Izrael ezzel igazságtalanul elvette az arabok „hazáját” (mely egyébként korábban oszmán terület, nem pedig arab ország volt).

Az igazság ezzel szemben az, hogy az arab oldal visszautasította az ENSZ 1947-es felosztási javaslatát, mely egyébiránt főleg sivatagos részeket adott volna a zsidóknak, az araboknak pedig olyan kulcsterületeket, mint Gáza, a Jordán nyugati partja, illetve Jeruzsálem teljes környezete. A zsidók elfogadták volna a javaslatot, ám az arabok a békés megoldás helyett a több sikerrel kecsegtető háború mellett döntöttek, majd pedig vesztettek. Vesztes mivoltuk nem kétséges, ám

érthetetlen a felvetés, mely szerint az önálló arab döntés miatt a zsidók lennének a hibásak.

Izrael helyzete azért is lehet érdekfeszítő egy nemzeti gondolkodású magyar ember számára, mert számos hasonlóság fedezhető fel a két ország között. Közel azonos lakosságszámú, kevés kiemelkedő természeti adottsággal rendelkező országról van szó, melynek legnagyobb lehetőségeit kiváló elméi és az innováció tartogatják. Mind a két ország erősen jobboldali gondolkodású a lakosságát és a politikumát tekintve, és mind a két ország szomszédjaival való kapcsolatát rossz történelmi emlékek nehezítik. Mint a két ország kiemelkedő potenciállal rendelkezik diaszpórában élő nemzettársaival kapcsolatban, és mind a két ország aktív nemzetpolitikával igyekszik külföldi közösségeit nemzeti ügyének megtartani. Mind a két országot illusztris politikusok – Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu – vezetik, akiknek „korszaka” kétségkívül fontos szerepe lesz hazájuk történelmében. S közben mégis azt látjuk, hogy a két ország nem azonos súlycsoportban van, Izrael ugyanis nemzetközi szempontból meghatározó tényező, míg hazánk talán csak szűkebb környezetében trendteremtő (és ez is egy friss fejlemény).

*

A továbbiakban az Izrael által jelentett pozitív, nemzeti példát szeretném bemutatni,

„Súly alatt a pálma” – ezt a címet adta Ligeti Ernő erdélyi magyar-zsidó író a Trianon utáni magyarság identitás-megőrző kísérleteit is megörökítő munkájának, utalva arra az ismert tényre, hogy

a sürgető kényszer nagy teljesítményre is ösztökélhet egy nemzetet.

Azért hozom ezt fel, hogy tisztázzam: Izrael eredményeire nem csak irigységgel kell tekinteni, hiszen az ország azért is van az élvonalban innováció, katonaság vagy politikai érdekérvényesítés terén, mert muszáj neki. Ha nem tenné, elbukna. Hazánk nem teljesít így, ám szerencsére nincs is ilyen kényszerű helyzetben: Magyarország régóta nem volt háborúban, határainkat rakéták nem fenyegetik. Állampolgárainkat nem késelik meg az utcán és nem vezetnek autókat a magyar járókelőkbe. Ilyen értelemben nem „hiányzik” az izraeli teljesítmény (és teljesítménykényszer) hazánknak.

Más szempontból viszont igenis példa Izrael. Lehet legyinteni, hogy „ugyan, minden sikerüket a New York-i zsidó diaszpóra hozta el”, de az igazság az, hogy ez a híres-neves diaszpóra baloldali nézetei okán gyakrabban lobbizik az arab érdekekért, mint az izraeliért. (Lásd Soros-szervek, a New York Times vagy a Demokrata Párt zsidó származású tagjait).

Izrael sikereinek megannyi más kulcsa van. Az innováció, a folyamatos változás és napra készség szükségességének felismerése; a nemzeti építkezés fogalmának ismerete, illetve a türelem az alapok lefektetéséhez és a tudatos munkához; a diaszpóra megtartása és minden körülmények között való megvédése: illetve a meg nem alkuvó nemzeti érdekérvényesítés, az egészséges nacionalizmus.

Ha Magyarország balliberális vezetés alatt állt éveire tekintünk, akkor mindjárt láthatjuk, hogy a „sikerreceptet” nem, hogy nem követték, hanem egyenesen ellene dolgoztak. „Véget ért a történelem”-nézetek, nemzetellenes politika, antinacionalizmus dominált akkoriban. Azt remélték, hogy ha mindenben „csicskák” lesznek, akkor majd csak csurran-cseppen valami. Az izraeli recept ezzel ellentétes:

nem morzsákat vár, hanem kiharcolja magának a jussát.

Gondoljunk csak a ’48-as, ’67-es, ’73-as háborúkra. A külpolitikai szakkönyvek szerint Izraelt már regionális hatalomként kezelték 1966-ra: mindössze 18 évvel az államalapítást követően, illetve 22 évvel a holokausztot követően már a sikerek nemzetévé váltak. Az összes helyzet és arra adott válasz elemzésére itt nincs hely, de mint az izraeli történelem kutatója is, összegezhetem: ilyen gyors sikerek eléréséhez csak az önérdekek tekintése, a külső „beleszólások” figyelmen kívül hagyása, az áldozathozatal és a nemzetállami építkezés fontossága vezethetett.

*

Ezen a ponton érdemes kitérni egy fontos témára, a demográfia kérdésére, ami nem csak hazánkban központi kérdés. A zsidó államban ugyanis gyorsan növekvő őshonos muzulmán vagy arab közösség él, melynek egyes részei (például a muszlim drúzok vagy a keresztény arabok) gyakran lojális polgárai a zsidó államnak, másik részei azonban finoman szólva „ellenzik” Izrael létét.

A dilemma a zsidó lakosság természetes szaporodásának magas szintjével orvosolható, az izraeli zsidó közösség ugyanis jó ideje magas gyermekvállalási kedve, nem pedig a zsidó bevándorlás miatt emelkedik. (Izrael produkálja a fejlett világ legmagasabb, 3,1-es termékenységei rátáját). Ez a modell átveendő Magyarországon, melynek persze nem kell megbirkóznia egy ennyire agresszív kisebbség jelenlétével.

Összefoglalva tehát:

Izrael nem a nyugati gyarmatosítás szülötte, hanem egy szuverén, konzervatív értékeket megtestesítő ország,

mely nem csak fenntartja nemzeti jellegét, de még a nemzetközi porondon is sikeresen marad meg. Túl gyakran látni, hogy a konzervatív értékek képviseletével háttérbe kerül a kemény érdekérvényesítés és a modern kihívásokra adott válasz.

Ilyen értelemben Izrael példa Magyarország előtt, hiszen súlycsoportján felül bokszol, és láthatóan ez a cél lebeg hazánk jelenlegi vezetése előtt is. Sikerének kulcsa az innováció, a nemzetpolitika és az egészséges nacionalizmus. Jövőjét demográfiai mutatóira és biztonságpolitikájára alapozza. Ezen receptet követve talán Magyarország is elmondhatja a jövőben: hányattatott múltját követve sikertörténetté avanzsált.

Kapcsolódó cikkek

Összesen 73 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
I_Isti
2018. május 23. 07:18
A kommentelők nagy része olyan magas szintű sötét butaságról tesz tanúbizonyságot, hogy az már szinte eltakarja a Napot. Pedig az elég messze van. 1. Aki magát úgynevezett "keresztény"-nek vallja, az eleve egy zsidó messiásban hisz, aki "létre sem jöhetett volna", ha nincsenek zsidók. Eleve "A" zsidók alapították a kereszténységet, és "A" zsidók hozták létre, és terjesztették el az egész lakott világon. 2. Izrael államának újra létrejötte olyan próféciák beteljesedését jelenti, amelyek eleve a Krisztus születése előtt akár 600-1000 évvel keletkeztek. 3. A keresztények Istene -- bármennyire is nem tetszik ez sokaknak -- full extrásan cionista. Annyira, hogy a Cion az egyetlen hely, ami van a Földön is, meg a Mennyben is. (A nagyon hülyék kedvéért: a "Ción" szó a Bibliában legalább 163-szor fordul elő.) 4. Izrael államának az újra létrejötte önmagában azt is jelenti, hogy mindazok a próféciák, amelyek a Bibliában még nem teljesedtek be, -- ugyanúgy, ahogy Izrael állam megszületése, amelyre vonatkozó próféciák egy része már beteljesedett -- be fog teljesedni, úgy, ahogy le van írva. Például egész Izrael teljes körű megtérése is. Izrael megtérése után pedig semmi nem lesz annyira halott, mint amennyire most halott a világ. 5. Jézus pillanatnyilag a Mennyben, a mennyei Ción hegyén levő mennyei Templomban végzi a főpapi szolgálatát. Még. Aztán lesz olyan is, amikor a földi cion hegyén levő földi Templomban fog uralkodni. Ezekben nem kötelező hinni, de a keresztény hit lényegét is érintik ezért aki nem hisz bennük, az miért gondolja, vagy meri azt állítani magáról, hogy ő "keresztény"? Normális ember nem tud egyszerre keresztény is lenni, meg anti-cionista is.
duhle78
2018. május 23. 00:59
Nekünk kiket kéne olyan profin megszállni, elnyomni, megnyomorítani, mindennap megalázni, a mindennapi életében akadályozni, a földjeit elveni, a házát lerombolni (és ha ez ellen lázadna, "terroristát" kiáltva lemészárolni)? Mint ahogy Izrael teszi ezt a megszállt palesztin területeken. Erre nem adott követendő példát a tisztelt cikkíró.
Kup Lung
2018. május 22. 21:57
Közel sincs ekkora párhuzamossági lehetőség a 2 ország között hogy le lehetne másolni egyszerűen Izrael jó dolgait számunkra . --- Izraelt eleve az USA segíti hosszú ideje , évi kb. 4 MRD dollárt csak a védelmére kap . Így éri el a térségben a katonai fölényét és nem önerőből védi nemzeti identitását . Éppen mai hír hogy a legmodernebb F-35-ös lopakodóból is kapott 9-et és be is vetette feltételezett Szíriában lévő iráni állások ellen . ---- Nekünk az EU-ban a helyünk a sok sok probléma és hülye ellenére is . Nem ilyen Izrael típusú sajátos utat kell követnünk . ---- A nemzeti önrendelkezés teljes fel nem adását is az EU-n belül kell kivívni . Illetve a demográfiai adatok javítását sem lehet csak úgy lekoppintani . Mindenhol más és más .Persze rá lehet nézni hogy máshol hogy sikerült de egyedi az út mindenhol . --- Tehát sem Izraelt sem mást (pl. oktatásban Finneket) nem lehet és nem is kell lekoppintani hisz mindenki kicsit más , mások az értékei , gyengeségei ,kultúrája. Vannak tendenciák amikre figyelni kell az adott korban ,de sajátos út mindenkié a megvalósítás terén .
korona
2018. május 22. 20:15
(bemásoltírás)----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- (jegyzet: A bemásolt szöveg nem feltétlenül a kommnetelő véleménye, csak ismeretbővítésre szolgálhat!) IZRAEL Az 1948-ban alapult Izrael a világban szétszórt zsidóknak ad otthont. A dolog apró szépséghibái, hogy egyrészt a zsidóknak ekkor már kb húsz éve megvolt a hazájuk zsidóbarát környezetben, a Szovjetunióban, Birobidzsánban. A másik szépséghiba, hogy a megalapult ország helyén már sok ezer év óta laknak emberek történetesen nemzsidók. Hogyan bánik velük a "sokat szenvedett" zsidóság? Az állam létrehozása Izrael cionista Államának létrehozása (az elrabolt palesztin földön) kiváló alkalmat adott a világnak megvizsgálni a zsidók igazi természetét, és megérteni, hogy miért gyűlöli őket annyi nem-zsidó az egész földkerekségen. Arroganciájuk, kegyetlenségük, heveny rasszizmusuk, (a külföldi tudósítók által gyakran filmen megörökített) brutalitásuk hű képet ad nekünk egy lelkiismeret nélküli népről. Az arrogáns izraeli miniszterelnök, Menachem Begin egyszer a következőket jelentette ki: Talmudi elvek „A zsidó ’faj’ az URALKODÓ FAJ. Mi isteni lények vagyunk ezen a bolygón. Ugyanannyira különbözünk az alacsonyabb rendű fajoktól, amennyire azok a rovaroktól. Valójában a mi 'fajunkhoz' hasonlítva a többi fajok vadállatok és egyéb állatok; legjobb esetben szarvasmarhák. A többi fajok úgy tekinthetők, mint emberi ürülékek. A mi rendeltetésünk uralkodni az alacsonyabb rendű fajok felett. Vezetőink a földi királyságunkat egy vasvesszővel fogják kormányozni. A tömegek lábunkat fogják nyalni, és rabszolgaként fognak szolgálni minket.” Menachem Begin csak kimondta azt, amit minden cionista hisz a szívében. Az ártatlan, fegyvertelen palesztin civilekkel való civilizálatlan, embertelen és brutális bánásmód (1948 óta) világosan kinyilvánítja a cionisták gonosz, rasszista lelkiségét. Még világosabban, mint a zsidó bolsevizmus alatt, hiszen arról mindmáig azt állítja a cionisták által kontrollált média, hogy azokat a rémtetteket a "bolsevisták" követték el, akik nem mind zsidók. (Már Lenintől, Sztálintól, Andropovtól, Gorbacsovtól, a Gulag és a belügy teljes vezetőségétől, a külügytől és a vezetőség 99%-tól eltekintve - szerk.) Az uralkodó zsidó megrögzött gondolkodás szerint az alább felsorolt valamennyi megvetésre méltó cselekedet megfelel a zsidó törvény követelményeinek. Más szóval: ezek „kóserek”. Mi kóser A palesztin föld 80%-ának elrablása „kóser”. Az ártatlan, fegyvertelen palesztin férfiak, nők és gyermekek megölése „kóser”. Az apartheid és a népirtás gyakorlása Palesztinában „kóser”. Egy hatalmas elválasztó fal építése Palesztinában a palesztinok engedélye nélkül „kóser”. A zsarnoki, rasszista, erőszakos viselkedés „kóser”. A palesztin otthonok ezreinek lerombolása (gyakran úgy, hogy a lakosok még bent tartózkodnak) „kóser”. Palesztin otthonok, gyümölcsöskertek és farmok ezreinek felgyújtása „kóser”. Palesztin birtokok, gépek és állatok elkobzása „kóser”. Palesztin lányok megrontása és meggyilkolása „kóser”. Az ártatlan, fegyvertelen palesztin civilek ellen elkövetett mészárlás és kegyetlenkedés tökéletesen „kóser”. Évtizedeken át megközelítőleg 125000 palesztin fogoly megkínzása „kóser”. 1,3 millió palesztin (fegyveres) kényszerítése otthonuk, farmjuk és ősi földjük elhagyására „kóser”. Gyermekek kezének és lábának eltörése azért, mert köveket dobáltak izraeli tankokra „kóser”. A palesztinok kútjainak arzénnal való megmérgezése, otthonuk és falujuk elhagyására való kényszerítés végett „kóser”. Az ENSZ-határozatok tucatjainak figyelmen kívül hagyása 1948 óta „kóser”. A palesztin politikusok és hatósági szervek vezetőinek orvul meggyilkolása „kóser”. Palesztin családok terrorizálása az éj közepén „KGB-stílusú” riadókkal „kóser”. Úgy bánni a palesztin civilekkel, mint ember alatti lényekkel „kóser”. Amerikai helikoptereket palesztin autók, és a benne ülő utasok együttes megsemmisítésére használni „kóser”. Palesztin civilek szándékos zaklatása és megfélemlítése a számtalan „ellenőrzőponton” és „útlezáráson” „kóser”. A mecsetek és mohamedán szent könyvek megszentségtelenítése „kóser”. A tüntetők buldózerekkel való megsemmisítése „kóser”. Az elrabolt palesztin városok és vidékek utcáinak héber nevekkel történő új elnevezése „kóser”. Tébolyult, mániákus viselkedés A tébolyult, gyilkos mániákusokhoz hasonló viselkedés teljesen normális a zsidók számára.Ez a 4000 éves beltenyészet következménye.Hogyan igényelhetik a gonosz, elmeállapotukban sérült, erkölcstelen gyilkosok, hogy az emberi faj tagjai maradjanak? Hogyan tarthat igényt egy csoport arrogáns teremtmény (amely ugyanazon szemita törzshöz tartozik, mint az arabok) a faji tisztaságra és faji felsőbbrendűségre? Ki antiszemita A zsidók a maguk mélységes tudatlanságáról és vaskos ostobaságról tesznek tanúságot, amikor a szemita arabokat „antiszemitizmussal” vádolják. Ki kiválasztott Hogyan képesek a kegyetlen, gonosz orgyilkosok, akik könyörtelenül megszegik Isten Tízparancsolatát, azt állítani, hogy ők „Isten választott népe”? A magam részéről az ő esztelen állításukat súlyos istenkáromlásnak tekintem. Őszintén úgy gondolom, hogy ők a Sátán, önmagukat farkasnak képzelő kiválasztottjai. Beletörődés vagy védekezés A beletörődés megbocsáthatatlan bűn. A gonosz úgy terjed, mint a rák, amikor a jó emberek nem tesznek semmit sem a megállítása végett. Az Ítélet Napján fel leszünk szólítva, hogy mit hozunk fel mentségünkre az együttérzés teljes hiánya és szívtelen közömbösségünk miatt ártatlan embertársaink millióinak fájdalma, szenvedése, üldöztetése, az ellenük elkövetett igazságtalanság és megfélemlítés iránt? Hogyan fogunk védekezni? Története Balfour nyilatkozat „Őfelsége kormánya jóindulatúan tekint a zsidó nemzeti otthon megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.” Elgondolkodtató, hogy némi - akár tetszőleges - szerepcserével, milyen aktuálisan hangzanak ma is ezek a sorok. Elgondolkodtató, hogy valójában ezt, az 1917. november 2-án kelt Balfour-nyilatkozatot (Arthur James Balfour brit külügyminiszter Walter Rothschild bárónak, a brit zsidóság egyik vezetőjének küldött levele volt) vehetjük a rég álmodott „zsidó nemzeti otthon” koncepciója magvalósulásának, a fennállása 60. évfordulóját most ünneplő Izrael alapkőletételének... és ilyenként a palesztinok kálváriájának, avagy a jelenleg is tartó közel-keleti válság kezdetének. Cionista bizottság A brit kormány eme bizalmasan kezelt (az I. világháború véget érése utáni időszakra és az Oszmán Birodalom felosztására vonatkozó) jelentését később bejegyezték a Törökországgal kötött párizsi békeszerződésbe és a palesztinai brit mandátumot létrehozó dokumentumba is. Innen már viszonylag gyorsan mentek a dolgok: 1918 tavaszán a Cionista Világszövetség megbízásából Palesztinában Cionista Bizottság kezdte meg a működését, hamarosan párhuzamos közigazgatást építve ki. A török hatóságot felváltó brit közigazgatás ígéretéhez híven utat adott a zsidó bevándorlásnak, mindez az ott élő arabok fokozódó ellenállását váltotta ki. 1921 és 1923 között 35 ezer „telepes” érkezett a régióba, 1924 és 31 között további 95 ezer. Az európai zsidóüldözések idején (30-as évek) egyre nőtt a menekültáradt, így az évtized derekán a Szentföldön a zsidó népesség részaránya már 31 százalékot tett ki. Látva, hogy a két nép közötti konfliktus egyre éleződik (két palesztin felkelés: 1934-35, 1936-39), 1939-ben London kissé rálépett a fékre, s már csak évi 75 ezer zsidó letelepedését engedélyezte... mindez persze nem gátolta meg „inkognitóban” érkező további hajók folyamatos érkezését. II. Világháború után A II. világháború után sem változott az alapkép: az angolok folyamatosan vonták ki csapataikat Palesztinából, ismételten belátták ugyanis, hogy a zsidó-arab konfliktus kezd kezelhetetlenné válni. Különösen az az 1946. július 22-ei eset nyomatékosította ezt, amelynek során az Irgun nevű félkatonai csoport (parancsnoka az a Menáhem Begin volt, akit később, 1977-ben miniszterelnökké választottak) felrobbantotta a jeruzsálemi Dávid Király Szállót, 91 brit civil és katona halálát okozva. Palesztinát ugyan az 1947 novemberében elfogadott határozattal az ENSZ mandátumterületévé nyilvánították, ám ez sem hozott megoldást. (Az ENSZ tervei szerint Palesztinát kettéosztották volna, s ebből 14 ezer négyzetkilométer a zsidóknak, 11 ezer pedig az araboknak jutott volna, Jeruzsálem pedig különleges nemzetközi státust kapott volna.) Az Arab Liga 1947. decemberi ülésén elutasította a felosztási határozatot, a palesztinok érdekszervezete, a Legfelsőbb Arab Bizottság pedig 1948. február 6-án nyíltan háborút deklarált. Az arabok felrobbantották a szakszervezeti szövetség, a Hisztadrut székházát, válaszul a Stern-csoport a Haifa-Kairó-expresszt siklatta ki, az Irgun február 9-én lemészárolta Deir Jaszin arab falu lakosságát... Ekkorra már majdnem 3000 áldozata volt a kölcsönös terrornak. 1948- alapítás Aztán elérkezett a nagy nap: 1948. május 14-én este, pár órával a brit mandátum lejárta előtt (augusztus 1-jéről május 15-ére hozták előre a kivonulás napját) David Ben Gurion, az állam első elnöke kikiáltotta Izrael létrejöttét. Az államalakulásról szóló kiáltvány kimondja, hogy valamennyi polgárának faji, vallási és nemi megkülönböztetés nélkül egyenlő politikai és szociális jogokat szavatol. Az araboknak egyenjogúságot ígér, és felszólítja őket; térjenek vissza a békéhez. (Ugye, milyen ismerős ez is?!) A békefelhívás azonban süket fülekre talál, másnap megkezdődik az első (és a leghosszabb) arab-izraeli háború. Ezzel az elsővel (melyet még négy nagyobb követett) kezdődött el az, ami az idők során közel-keleti válságként vonult be a köztudatba. Tragédia az ottlakóknak Bármennyire ünneprontónak hat is, való igaz, hogy ez a bizonytalan határú állam a megalakulása óta eltelt 60 évben (illetve a nagy álom megvalósításának kezdetei óta eltelt 90 esztendőben) sem tudott szomszédaival közös nevezőre jutni és kilábalni az állandó konfliktusokból. Nem tudta (talán nem is akarta) megakadályozni, hogy ez a nap a „másik oldal” számára ne legyen egyenértékű a tragédia kezdetével, ne jelentse az exodus kezdetét mintegy 700 ezer palesztin számára, akiket elűztek földjükről, akik libanoni, jordániai vagy gázai menekülttáborokba kényszerültek, és akik ma is ennek a társadalomnak a számkivetettjei, akiket mintha fátumszerűen kerülne az ország lendületes gazdasági fejlődése (egy tavalyi mutató szerint az Izraelben élő arab családok több mint fele a szegénységi küszöb alatt él), mindez további belső feszültséget gerjeszt, a szélsőséges erőknek táptalajt adva újabbnál újabb erőszak fellángolásának kedvez. Folyamatos ellenségeskedés Sajnos a kölcsönös - hol egyik, hol másik oldalon kifejezettebb - csökönyösség, az állandó berzenkedés, a veszélyeztetettség túllihegése folytán a tavaly novemberi annapolisi értekezleten kitűzött cél is, mely szerint a folyó év végéig tető alá kellene hozni az izraeli-palesztin megállapodást, alig tűnik jelenleg többnek egy jámbor óhajnál. Amíg nem söpörték le az asztalról, reménykedni lehet és kell, de valóban lépni a megoldás felé csak akkor lehet majd, ha az „úgy kezdődött, hogy amaz visszaütött” megszűnik mindent magyarázó érv lenni. Kijárási tilalmak és áldozatok Az izraeli idegen megszállók az őslakókat falak mögé zárják, és ennek a mindennapi megalázáson kívül halálos áldozatai is vannak. Egy példa: Palesztin orvosi források közölték: a Gázai övezet elleni izraeli-amerikai blokád következtében meghalt egy Rizq Khweiter nevű 34 éves férfi. Halálát az aorta tágulata okozta. A beteg másfél napja volt a kórházban, ahol is arra várt, hogy az izraeli hatóságok megadják neki az engedélyt az övezet elhagyására. A tel-avivi hatóságok azonban nem engedélyezték számára a távozást, pedig életét csakis akkor lehetett volna megmenteni, ha a kezelését egy olyan egészségügyi intézményben végzik el, ahol rendelkezésre állnak a szükséges orvosi műszerek és gyógyszerek. A Gázai övezetet sújtó, immár másfél éve tartó izraeli-amerikai blokád következtében eddig 254 palesztin vesztette életét. /Köztük igen sok gyermek./ A palesztin egészségügyi miniszter ismételten a nemzetközi közösséghez fordult, ki tudja hányadszor, felszólítva a világ kormányait: gyakoroljanak nyomást Izraelre az embertelen blokád beszüntetése céljából. A "demokratikus", "humánus" "nyugati" világ reakciója A "demokratikus", "humánus" nyugati világ a kisujját sem mozdítja a gázai népirtás megfékezése érdekében. 2010 Izrael Állam, Medinat Israel (héberül) Közel-Kelet. Az ország területe kevéssel több mint ötöde Csonka-Magyarország területének. A Palesztinaként ismert brit mandátumterületből 1948-ban létrejött zsidó állam héber eredetű neve az ószövetségi Jákob ősatyának a másik neve. A Földközi-tenger partját kísérő keskeny parti síkság északkeleten közepes magasságú hegyvidékbe, délen a Negev-sivatagba megy át. Keleten a Jordán folyó és a - Föld legmélyebb szárazföldi árkában található - sósvizű Holt-tenger határolja. A Közel-Kelet legfejlettebb állama - sókészleteit leszámítva - ásványkincsekben szegény. Fejlett ipara főleg import nyersanyagokat dolgoz fel. Világszerte nevezetes gyémántcsiszoló-ipara, hagyományos zsidó tevékenység. A fejlett - belterjes, öntözött területeket művelő - mezőgazdaság kiemelkedő terményei a mediterrán növénykultúrák (citrus- és növényfélék), amelyekből jelentős mennyiséget exportál a világ minden tájára.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik