Ma már a konzervatív a szexi – Schmidt Mária a Mandinernek

Nyilvánvalóan nem tetszik az egykori nagyhatalmaknak, hogy a visegrádi országok szót értenek egymással – mondja a Mandinernek Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója. Az intézmény szerdán és csütörtökön tartja kétnapos konferenciáját a V4-ek magyar elnöksége alkalmából Európa jövője címmel, amin előadást tart Steve Bannon is (a konferencia programját itt lehet elérni). Pénteken pedig Milo Yiannopoulos fog beszélni a Bálnában.

Schmidt Mária az interjúban elmondja:

– a visegrádiaknak saját közös értékeik és érdekeik vannak, valamint a német-orosz dominancia ellen is össze kell fogniuk;

– ő Európa-párti, itt a legjobb élni, de ettől még a mostani európai vezetők le vannak maradva és nincsen semmi víziójuk;

– Amerika jelenleg is a világ ura, és tetszik-nem tetszik, Trump az elnöke, a Pax Americana pedig még mindig jobb, mint bármely más opció;

– a nyugatiakkal ellentétben a magyarság mindig integrálni tudta az ide érkező idegeneket;

– Orbán a magyar nép felhatalmazásával a magyar érdekeket képviseli, miközben az ellenzék minden értelemben teljesen kiüresedett;

– a jobboldali értelmiségnek nem kell csöndben maradnia, de a valóságot igyekezzen megmérni;

– Soros már meg van fejtve és nemigen lehet róla újat mondani;

– és ma már a konzervativizmus a szexi.

***

Miért tartották fontosnak, hogy szervezzenek egy konferenciát a visegrádi négyek magyar elnökségének alkalmából?

Mindenki érzi, hogy új korszakba léptünk, a 21. század teljesen új kihívásokat hoz és feltételeket teremt, amelyekben Európának is újra kell gondolnia a szerepét és hivatását. Az az Európai Unió, ami mára kialakult, válságjeleket mutat, és képtelen kellő gyorsasággal vagy a megfelelő színvonalon reagálni. Szinte mindenki elfogadja azt a tényt, hogy megújulásra, újraindításra van szükség.

a közép-európai érdekeket egyeztetni kell, és közös javaslatokkal kell az újjászerveződés során fellépnünk. Ehhez kíván támpontokat adni a konferencia. Olyan beszélgetés-sorozatot szeretnénk, ahol politikailag inkorrekten, nem bürokratizált, kilúgozott nyelven beszélünk, felvállaljuk a konfliktusokat, és ezekkel együtt próbálunk közös nevezőt kialakítani.

A migránskérdés jól összehozta a visegrádi négyeket, viszont az előző időszakban megpróbáltak éket verni közéjük, többek között Macron francia elnök próbálta kihalászni a cseheket. 

Az, hogy a visegrádi országok és egyáltalán a térség államai szót értenek egymással, ez nyilvánvalóan nem tetszik az egykori nyugati nagyhatalmaknak. Amúgy is: az ő nagyhatalmi szerepük mára erősen megkérdőjeleződött. Ők azok, akik olyan békét hoztak össze száz évvel ezelőtt Versailles-ban, illetve Trianonban – amit egyébként inkább fegyverszünetnek neveznék –, aminek az volt a célja, hogy olyan határokat húzzon ebbe a térségbe, amelyek ellehetetlenítik azt, hogy mi egymással szót értsünk; és ezzel lehetővé tegye, hogy ők szabadon tudjanak minket egymás ellen fordítani, majd pedig békebírák lehessenek. Ez száz évig működött, de

és ha közösen fogalmazunk meg érdekeket, akkor több mindent tudunk elérni. Nem értek egyet azzal a felvetésével, hogy a visegrádi országokat csak a migráció kérdése hozta volna össze. Szerintem sok más fontos kérdés van, amiben az érdekeink közösek. Ilyen például a közös fellépés az épülő második Északi Áramlat ellen, amit a németek és az oroszok a szankciókat megkerülve terveznek bele az Északi-tengerbe, és aminek a célja az, hogy tovább függjünk az orosz energiától, sőt már a németektől is, akiken keresztül jönne az orosz energia. Ezek az esetek is azokat a történelmi tapasztalatokat erősítik meg, amelyek szerint ennek a térségnek sem a német, sem az orosz dominancia nincs ínyére, és főleg nem a kettő együtt. Ez is az EU kétarcúságát mutatja, hogy az energiakérdés nyugaton nagyjából megoldott, de a Nabucco csődje kiszolgáltatottá tette régiónkat. Ez is arrafelé lök minket, hogy közösen keressük a megoldást. 

Az EU-t a háttérben a német gazdaság és sok tekintetben a német politika is dominálja. Tudja ezt ellensúlyozni a V4?

Nekem az a benyomásom, hogy a németek elsősorban saját magukat ellensúlyozzák. Nem lehet úgy irányítani az uniót, hogy azt a németek önző pénztárca-soviniszta politikája dominálja. Ha a periféria mindig rosszul jár, akkor előbb-utóbb leszakad. Ez kitűnik a spanyol, portugál, görög és olasz ellenérzésekből is. A V4-ek ráadásul nagyon fontosak mind gazdasági, mind politikai szempontból Németország számára. Amennyiben Németország ezt a térséget tartósan maga ellen hergeli, akkor nagyon megnehezíti a saját pozícióját, nemcsak gazdasági értelemben, hanem politikailag is, hiszen mi vagyunk a folyosó a németek és az oroszok közt. A jelenlegi német vezetés nem szívlelte meg Adenauer egykori tanácsát: keletre kell nézni először! És

Nekünk is keletre kell nézni? Keleti nyitás?

Nekünk keletre és nyugatra egyaránt néznünk kell. Földrajzilag Oroszország közel van hozzánk, és ez így is fog maradni.

Az EU béna kacsaként működik. Sok a kritika a brüsszeli vízfej felé, miközben hatékonyabb fellépést követelünk a határvédelem és hasonlók kérdésében. A hatékonyabb fellépéshez nem inkább több EU-ra lenne szükség, mintsem kevesebbre?

A V4-es országok hajdan tagjai voltak egy multikulturális birodalomnak, a Habsburgnak. Akkor megmutattuk, hogy különböző kultúrák együtt tudnak élni anélkül, hogy felszívódnának egy nagyobba. Ez az egyik tanulság! A másik az, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia sikeres modellt mutatott be arra is, hogy miközben a nemzeti szuverenitások megmaradnak, mégis van erős közös külügy, hadügy és az ezeket kiszolgáló pénzügy. A többibe viszont Bécs nem szólt bele. A Monarchia példájával mindenben szembemenő folyamatot látunk az EU-ban, hiszen Brüsszelben pont a közös külpolitikával és hadüggyel nem tudnak mit kezdeni, de minden másba beleszólnak, sokszor mondvacsinált ürügyekkel.

A Monarchiában sikeresen együtt élő nemzeteket mégiscsak szétrobbantotta a nacionalizmus, mégiscsak teljesen saját országot akartak. Ennek fényében is sikeres modell a Monarchia? 

Az Európát kívülről és belülről ezerfelől feszítő konfliktusok szétrobbantották a kontinens státus quóját és ebben felmorzsolódott a Monarchia is. De fél évszázados sikeres működésének tanulságai megmaradtak, jó volna megszívlelni őket.

Megnyerhető az Európáért folytatott kultúrharc?

Azt remélem, hogy igen.

Tele vagyunk nagyszerű értékekkel és a mi felelősségünk, hogy ezeket tudatosítsuk és megőrizzük. Nem véletlenül akarnak annyian ide jönni és itt élni, a mi rovásunkra pozíciót foglalni. Ennek elhárításához erő kell, határozottság, önbizalom és öntudat. A mai maradi európai elit viszont nem ilyen. Ez az elit alkalmatlan, remélem, el is küldik őket a következő európai parlamenti választásokon. Egy olyan elittel, aminek 1968 óta nem jutott eszébe az égegyadta világon semmi, azzal nincs mit kezdeni. 

Hogy lehet, hogy az Európai Néppártból érkezett bizottsági elnök Marx-szobrot avat?

Az Európai Néppártnak a nevén kívül semmi köze nincs az alapító atyák felfogásához. Szerintem az EU-t és a nyugati országokat vezető elit nagy része marxista. És ez meglehetősen kiábrándító. Ha nem lennének ennyire arrogánsak és önteltek, akkor talán érdeklődnének az iránt, hogy miként működött a kommunizmus itt, minálunk. Ha megkérdeznék, mire jutottunk, esetleg kinyílna a szemük! De ők még mindig 1968-ban vannak, azon a szellemi, ideológiai és tapasztalati szinten. Szerintem menthetetlenek, nincs mit kezdeni velük. Egy Junckerrel mit lehet kezdeni? Ő nem érdemli ki a hivatalának kijáró tiszteletet. Szomorú vagyok, hogy Európa élén egy ilyen színvonalú ember áll. Szégyen az egész kontinensnek! Az meg, hogy a Néppárt eltűrte, hogy felavassa a Marx-szobrot, minősíthetetlen! Nem értek egyet Navracsics Tiborral abban, hogy „Juncker sem megbántani nem akarta a közép-európaiakat, sem nem akarta meggyalázni a kommunizmus áldozatainak emlékét”. Nagyfokú tiszteletlenség Navracsics Tibor részéről ennyire idiótának beállítani Junckert. Pontosan ezeket célozta meg, hogy ezzel is kiszolgálni a kétsebességes Európa tervét dédelgető francia elnököt, és érzelmileg megágyazzon annak, hogy Európa újra kettészakadjon. Persze nyilván jól meg is fizették. Azt is mondja Navracsics, hogy Juncker egész egyszerűen nem érzi át azt a történelmi fájdalmat, amit mi érzünk. Most képzeljenek el egy fordított esetet! Mi lenne, ha mi eltérnénk attól az új kánontól, amit a gyarmatosításról való beszédmóddal kapcsolatban kifejlesztettek! Arra hivatkozva – jogosan –, hogy mi ebben nem vettünk részt, nem érdekel bennünket! Mert egy pillanatig ne feledjük, hogy közben minket folyamatosan vegzálnak a fékekkel és ellensúlyokkal! Többek között az a Németország, amelyiknek keleti fele is pont eleget szenvedett a kommunizmus alatt. A költségvetési többletével semmi értelmeset kezdeni nem tudó Németország elfogadta ajándékba a szobrot Kínától! Ez szánalmas Németországra nézve, mert azt mutatja, hogy

Szükség lenne európai hadseregre?

Szerintem igen, abszolút! Persze Európa külpolitikáját nem úgy képzelem el, mint ahogy ezzel a tűrhetetlen kommunista Mogherinivel most zajlik. Jellemző, hogy az Európai Unió marxista kommunista és liberális irányítás alá került, ami nem tükrözi vissza a valós politikai erőviszonyokat! 

Kissinger kérdezte, hogy kit kell hívni, ha Európával akar beszélni. Ezek szerint a külügyest?

Hát, az olasz biztost jobb, ha nem hívják, mert tőle még politikailag értékelhető mondatot nem hallhattunk.

Össze lehet egyeztetni Portugáliától Lengyelországig, Hollandiától Görögországig ennyi állam külpolitikai érdekeit?

Hogyne. Muszáj madártávlatból néznünk a világra! Ha Európa összeáll és erőt mutat, akkor képes lehet ellenállni a határait és a gazdaságát támadó erőknek. Különösen igaz ez most, hogy a németek ennyire kérdésessé tették a transzatlanti kapcsolatokat. Nézze, ma azért olyan játékosok vannak a világban – Kína, India, a valamivel kisebb Oroszország, az egész arab világ –, amelyek dinamikusan jönnek fölfelé. Nem fogják elvárni, mire a ’68-as elit eljut agyilag mondjuk ’69-ig. A Mercedes tíz százalékát már megvásárolták a kínaiak. Hogy fognak tudni a következő kivásárlási ajánlatra nemet mondani, ha nem lesz mögöttük az USA támogatása? Ami kérdésessé kezd válni, mert minden héten valamiben szembe mennek az Egyesült Államokkal!

Gondolom, nem szívlelik Trumpot.

Lehet, hogy most ezzel a német politikai elit egy részének elárulok egy nagy titkot, de szívesen teszem: az Amerikai Egyesült Államok elnökét Donald Trumpnak hívják. Ez a realitás, ebből fakadna a reálpolitika. És nem kizárható, sőt, hogy újabb ciklusra is megválasztják. Ez nem egy rémálom, amiből ha felébrednek, akkor újra egy Obamát vagy Clintont találnak az Ovális Irodában. Azok az idők elmúltak.

Amerikát a jobboldalon sokan gonosz liberális nagyhatalomnak látják. Ki akarja játszani Amerika egymás ellen mondjuk Nyugat-Európát és a V4-eket? Hogyan lássuk Amerika szerepét?

Amerika a világ vezető hatalma. Ha elvárjuk Amerikától, hogy a világban fenntartsa a rendet, akkor tudomásul kell vennünk, hogy ezt azért teszi, mert ebben látja az érdekeltségét. Ha ezt a szerepet Amerika nem volna hajlandó ellátni, akkor más lépne a helyébe, és teljesen új helyzet állna elő. És nem biztos, hogy az jobb lenne nekünk. Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy megválogassa, hogy ki fogja a világ dolgait intézni, ebben a játszmában nekünk nem osztottak lapot. Nekünk abból kell kiindulnunk, hogy abban a világrendben, amit Amerika biztosít, mi a helyzetünk és szerepünk, és hogyan tudjuk a magyar érdekeket érvényesíteni. Kína, az oroszok vagy az arabok világuralmi törekvéseinél még mindig kiszámíthatóbb számunkra a Pax Americana. Hogy aztán az Egyesült Államok vezetője ennek a fenntartása érdekében milyen világpolitikai lépéseket tart szükségesnek és arról nekünk mi a véleményünk, az tök más kérdés, de nem biztos, hogy minden konfliktussal kapcsolatban véleményt kell nyilvánítanunk. 

Merjünk kicsik lenni?

Amikor az egykori szocialista külügyminiszter, Kovács László ezt mondta, nem reálpolitikus volt, hanem egy kisstílű posztkommunista. A reálpolitikus tudja, hogy hol vannak a határai, és a reálpolitikus bátor, mert tudja, hogy a határokig mindenképpen el kell mennie, mert azok holnap vagy holnapután kitolódhatnak. A „merjünk kicsik lenni” szánalmas, beszari duma.

Megvan-e nálunk a lemaradás előnye? És nem semlegesítik-e ezt azok a demográfiai és mentális problémák, amelyektől a magyar nép szenved?

Arra gondol, hogy Franciaországban egyre több muszlim születik? Azt nem tudom, hogy hol több az alkoholista, Magyarországon vagy Hollandiában; lehet, hogy ott nem isznak alkoholt, mert ott annyi a kábítószer, hogy nincs alkoholra szükség.

így mi, akik nem tartunk velük, tudunk korrigálni. Én azt remélem, hogy előbb-utóbb Nyugat-Európa is észhez tér.

Nem szükségszerű, hogy mi is arra menjünk, csak kicsit később?

Szerintem el tudjuk kerülni ezt, mert ma az emberek már sokkal többet látnak abból, hogyan élnek mások. Ha Kádárék tudták volna, hogy milyen ostoba dolog elzárni az országot az amerikai szappanoperáktól… Ha láttuk volna, hogy élnek, sokkal kevesebb illúziónk lett volna, mint amennyi volt. Az emberek már nem gondolják azt a nyugatról, amit az elzártság alatt gondoltak, hogy ott kolbászból van a kerítés. Pontosan tudják, hogy a nyugati életnek is megvannak a hátrányai, és hogy ott se jobb, sőt egyre többen gondolják úgy, hogy itthon jobb. Itt van perspektíva, van állandó, folyamatos gyarapodás, és az sokkal jobb, mint megszokni, hogy a régóta stagnáló jólét fokozatosan zsugorodik. Már nem akarunk mindenáron olyanok lenni, mint Nyugat-Európa, mert már nem rózsaszín szemüvegen keresztül tekintünk rájuk, kivéve néhány ballib értelmiségit, akik mindig valami külső ponthoz próbálnak igazodni.

Milyen hatása lehet a V4-konferenciának?

Biztosan fontos kérdések merülnek fel, releváns válaszokat adunk, megismerjük egymás álláspontját, és elindulhat egy beszélgetés. Meghívtunk pár nyugat-európai vendéget is, de elsősorban nekünk kell a saját érdekeinket megfogalmaznunk. Aki pontosan meg tudja fogalmazni az érdekeit és céljait, az mindig előbbre lesz egy tárgyalásnál, mert tudja azt, hogy miben engedhet, és mihez kell ragaszkodnia. És Nyugat-Európából olyan javaslat, amit érdemes komolyan venni, még nem hangzott el.

de ezen kívül más alapja nincs az elképzeléseinek. A többiek ragaszkodnak Brüsszelhez és a fizetésükhöz. Hogy a migrációs válságot szakítópróbának állítják be, az nagy hiba.

Elszigetelődött Orbán Viktor a nemzetközi politikában? Legyen szó EU-ról, Afrikával kötendő ENSZ-egyezményről és másról? Mekkora a mozgásterünk? Nem túl konfrontatív a politikánk?

Mondhatjuk úgy is, hogy Orbán konfrontatív, de úgy is, hogy érdekképviselő. Aki a bürokratikus elittel szemben megfogalmazza és képviseli az érdekeit, azt nyilvánvalóan problémásnak tekintik. Szeretik azt, ha valakit le lehet fizetni.

ami az ő számukra zavaró, de nem is nekik kell megfelelnie. Hogy mennyire erős ez az érdekképviselet: azért erős, mert mi pontosan ismerjük az érdekeinket, és mert együtt lépünk fel az egész régióval. A világban egyre több helyen korszerű, Orbánéhoz hasonló felfogású politikusok jutottak szerephez, gondoljunk csak akár Donald Trumpra vagy az olasz választások eredményére. Ők sem jönnek ki a maradi, ’68-as elittel. De megingott Németország politikai stabilitása is, mert az utolsó választás nem igazolta vissza Angela Merkel politikáját, patthelyzetet eredményezett. A hagyományos pártok az eltűnés szélén vannak Franciaországban. Szerintem ez a folyamat tovább folytatódik majd. Ezért is fél az elit a 2019-es EP-választásoktól. Brüsszelben a bürokrácia segítségével próbálják elrendezni, hogy miképp legyenek a dolgok még pár évtizedig, függetlenül attól, hogyan döntenek majd a választók. Ki akarják venni a politikából a politikát. Amit ez az elit csinál, az aláássa a demokráciát, mert kiüresíti a politikát, és mindent megpróbál szakértői-technokrata szinten eldönteni. Ennek Angela Merkel a legjobb példája, aki nem politizál, hanem technokrata menedzserként próbálja az ügyeket intézni. Reggeltől estig ügyeket intéz, fáradhatatlanul, de hogy milyen politikai célt szolgál mindez, arról egy szó sem esik. Macron a kivétel, de más nyugati politikust nem tudnék mondani. A hét éve kormányzó Mariano Rajoy spanyol kormányfőtől egy megjegyezhető mondatot sem hallottam soha, pedig két elődje, Zapatero és Aznar fajsúlyos figurák voltak. És Berlusconi után az olaszoknál is technokrata menedzserek vezették egy ideig az országot. És ha ez így marad, akkor valójában megszűnik a politika, nem maradnak politikai kérdések, amelyeket a politikumban kell megvitatni. A migrációs kérdésből is megpróbálnak a politikai helyett logisztikai kérdést csinálni: hova tegyünk ennyit, annyit, mintha erről szólna ez a kérdés.

A konferencia arról is szólni fog, hogy a politikának vissza kell adni a méltóságát?

Vissza kell adni a politika elsőbbségét. Politikai döntésekről van szó! Az politikai döntés, hogy merre akar menni Európa, hogy akarunk-e Európai Egyesült Államokat vagy nem. Ez nem technikai kérdés, ez politikai kérdés, és azokat meg, sőt ki kell beszélni! Át akarjuk-e venni a kulturálisan kiürült, nihilista szemléletet, amit Nyugat-Európa ránk akar kényszeríteni, és amit most a marxizmussal házasított össze? Szerintem a magyar emberek válasza erre a kérdésre az, hogy nem.

Douglas Murray, aki elő fog adni a konferencián, azt írja, hogy a migrációt sosem támogatták a nyugati nemzetek, ha az ötvenes évek óta készült közvélemény-kutatásokat vesszük alapul. A politikai elit ezt mégis figyelmen kívül hagyta. 

1945-től 2008-ig példátlan módon biztosítva volt a nyugati országokban a jólét, és folyamatosan, évről évre mindig egy kicsit jobban is éltek. Ezért úgy ítélték meg, hogy a bevándorlás belefér. Részben azáltal, hogy minket beraktak a szovjet táborba, Amerika felpumpálta Nyugat-Európát, hogy a gazdasági-ideológiai versenyben Nyugat-Európa jól teljesítsen. És amikor összeomlott a szovjet birodalom, akkor azáltal, hogy ezeket az új piacokat bekebelezték, kaptak egy új esélyt, vagyis haladékot arra, hogy változtassanak, de nem éltek vele, és ezért 2008-ban összeomlott az egész.

és ha jön egy válság, akkor még több is kockán foroghat. Kezdik érteni azt is, hogy akik most jönnek, azok mások, mint akik vendégmunkásnak érkeztek a hatvanas évek konjunktúrájában. Mostanra kezd számítani, milyen hatással lesz az ő életükre, ha bejönnek olyan tömegek, akik az alsóbb rétegek életviszonyait lerombolják. Felmennek a lakásárak és a bérleti díjak, mert nagyobb lesz a kereslet, a munkabérek lejjebb mennek, mert nagyobb lesz a kínálat, és a szociális ellátórendszerben is többfelé kell osztani azt, ami van. A bevándorlók ugyanis nem az elit zárt lakókörzeteibe fognak beköltözni és nem az ő gyerekeiket fogják vegzálni az iskolában. Az agyilag ’68-ban maradt elit kizárólagos gondja az, hogy az ő fizetésük és kiváltságos életkörülményeik megmaradjanak. És úgy gondolják, hogy az ezt biztosító pluszszavazatot a migrációból fogják állandósítani. A CDU-nak van muszlim tagozata, ami olyan, mintha a Ku Klux Klánnak fekete tagozata lenne. Teljes a zűrzavar. És közben azon vitatkoznak, hogy az iszlám része-e Németországnak. De amikor a törököket behívták annak idején, akkor nem német állampolgárnak hívták őket, hanem vendégmunkásnak, és eszükbe nem jutott integrálni őket. Aminek szintén látszanak a következményei.

Magyarán később nem vállalták a politikai kockázatot, hogy a munka végeztével kitegyék őket az országból? És ez nem vetíti előre azt, hogy ha a menekülteket ideiglenesen fogadják be, akkor sem fogja később senki sem vállalni azt, hogy pár évvel később, amikor például véget ér Szíriában a háború, akkor azt mondják nekik, hogy mehettek haza? Hogy elveszik az ideiglenesség?

Már az elején lehetett volna különbséget tenni menekült és betelepülő között. A menekültnek meg kell adni az átmeneti oltalmat azzal, hogy tudomásul vesszük, ő is haza akar menni, és mi is hazaküldjük őket, ha a hazájukban rendeződnek a dolgok. A betelepülőt, vagyis a migránst viszont integrálni kell. Na de hogy lehet integrálni? Hova lehet integrálni? A németek nem tudnak integrálni, nem tudták a törököket sem integrálni. Integrálni a magyarok tudnak. 

Mi hogy tudunk?

Itt van egy büszke, határozott magyarságtudat, amihez lehet igazodni, integrálódni.

Mi sosem úgy beszéltünk azokról az emberekről, akik idejöttek tanulni és itt maradtak, hogy „vendégmunkás”. Nem hagyta volna el egy magyarnak a száját ez a szó. A törökök Németországban külön laknak és nincsenek integrálva. Egyszer volt egy vitám egy konferencián a németekkel, akik felhozták, hogy mi hogyan bánunk a cigányokkal. Mondtam, hogy szerintem jól bánunk velük, persze messze nem tökéletesen; és azt is, hogy a magyar nyelvben például sok cigány kifejezés van, amit használunk. Kérdeztem tőlük, hogy tudják-e hogy van törökül az, hogy köszönöm? Néztek rám, senki nem tudta, pedig van ötmillió török Németországban. Több kérdés nem volt. Hozzánk sok német, szlovák és más nemzetbeli integrálódott, bárki, aki idejött. Mert megvan bennünk ez a felszívóképesség, bennük meg nincs meg. 

Nem lehet, hogy azért nem neveztük őket vendégmunkásnak, mert nem is voltak azok?

Nem. Azért nem neveztük őket vendégmunkásnak, mert nem csak a munkájuk volt a fontos, hanem az is, hogy mit hoznak magukkal a kultúrájukból, a tradícióikból. És ha elfogadtak minket és akartak velünk, a mi szabályaink szerint együtt élni, megtartva és nekünk megmutatva a hagyományaikat, akkor örömmel fogadtuk be a nemzetünkbe őket. A vendégmunkásnak csak a munkája fontos, maga az ember nem: és akkor ő is így fog ehhez viszonyulni.

Evezzünk egy másik témára: megmondhatja a véleményét a politikáról egy jobboldali értelmiségi? Hogyan látja a jobboldali értelmiség és a politikum viszonyát?

Nem is értem a kérdést. Miért ne mondhatná meg bárki a véleményét a politikáról, szabad országban élünk! Ki nem mondhatja meg a véleményét? 

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Professzorok Batthyány Köre kiadott egy kötetet Újra néven nevezzük címmel, amiben kormánykritikát is megfogalmaztak, jobboldali szempontból. Ezt Németh Szilárd lesorosozta. A kiadó szervezetek először visszakoztak, majd mégis abban maradtak, hogy valóban van kormánykritika a kötetben.  

Nem olvastam a kötetet, ezért nem mondok véleményt róla.

Ha nem mindenben ért egyet azzal, ahogy a dolgok mennek, csöndben kell maradnia az értelmiségnek?

Szerintem

az a fontos, hogy releváns-e a vélemény, amit képviselnek. De segítsen már, hogy miről van szó.

Eleve baloldali fogalom-e az értelmiségi? Létezhet-e olyan, hogy jobboldali értelmiségi?

Azzal, ahogy bizonyos ballib emberek értelmezik az értelmiség feladatát, azzal nem tudok mit kezdeni. Amikor kiállnak és megmondják, hogy a politikának kit kell jelölnie miniszterelnöknek, kik legyenek az árnyékkormány tagjai. Ezt tette elhíresült cikkében Lengyel László; aki arra hivatkozott, hogy neki pont ez a dolga. Azóta is gondolkodom, hogy kitől kapta ezt a feladatot, vagy megbízatást? Valószínűleg saját magától, talán üzletfeleitől és barátaitól.  A politika a politikusok dolga. Kiteszik az arcukat és négyévente megméretik magukat. Az értelmiség nincs erre kényszerítve, de azért felelőssége van abban, amit mond.

Mindenkinek szabad véleményt mondania, csak legyen releváns, amit mond. A moralizálgatás és különböző, izgalmasnak tűnő utópikus célok kitűzése nem visz minket előre. Jó lenne, ha megkímélnénk ezektől egymást, de hát az értelmiségiek sem jobbak, mint bárki más, azt adják, ami a lényegük. 

Rendben. Például Megadja Gábor vagy Békés Márton értelmiségiek?

Igen, mivel vannak releváns gondolataik.

Létezhet olyan, hogy jobboldali értelmiségi?

Azok, akik a Fideszre szavaznak, őket hívják jobboldalnak? Nyilván a Fideszre szavazók hatalmas táborában vannak értelmiségiek is. Az a kérdés, hogy a jobboldal mögött álló értelmiségiek miért nem tudják a kulturális életben jobban érvényesíteni a szerepüket? Na, ez egy fontos kérdés.

És miért nem?

Azért, mert olyan, koncentrált ellentámadásoknak teszik ki magukat, amit sokan közülük nem vállalnak, nem hajlandóak elviselni.

Mint például?

Nekik mennek minden felületen, és mindig személyre támadnak. 

2010 óta van kormányon a Fidesz, újra kétharmada van a parlamentben a harmadik ciklusra. Nem aránytévesztés a baloldalt, a baloldali véleményformálókat, médiát úgy támadni, mint 2010-ben?

Miért, meg voltak támadva? Volt ilyen?

Akkor cseréljük ki a támadást kritizálásra. Máshogy fogalmazva: tényleg olyan jelentősek még a baloldal hadállásai, hogy ennyire kelljen küzdeni ellenük?

A hadállásaik abból a szempontból jelentősek, hogy sok a szövetségesük az országon kívül. Amikor Juncker elmegy Marx-szobrot avatni, akkor igenis felértékeli a hazai baloldali értelmiséget. Mert az ő számukra még mindig Heller Ágnes és Konrád György az etalon, miközben Magyarországon ők már nem fontosak. Külföldtől, a nyugattól kapják meg ugyanazt a védőernyőt, amit korábban, a szocializmusban Moszkvától és a párttól. Én nem gondolom, hogy olyan fontosak lennének, mert nem tudnak olyan releváns dolgokat mondani. Nincs mondanivalójuk. 

Biztos kaptak védőernyőt Moszkvától? Ők büszke demokratikus ellenzékiek voltak a saját felfogásuk szerint.

Nem tagadom, hogy a demokratikus ellenzék egyes baloldali tagjaiban hajdan volt erő, gondolat, még hazaszeretet is. De alapvetően meghatározta őket az, hogy a fél szemüket mindig Moszkvára vetették. És ez vezérelte a működésüket: mindig találtak egy külső viszonyítási pontot, és ez mára felülírja azt, hogy saját gondolataik legyenek, így aztán szépen lassan kiürültek.

Nem volt benne politika, tartalom, mondás, semmi. Nem tudjuk, kik ők, mit akarnak, mit képviselnek, és milyen jövőt szánnak a választópolgároknak. Még csak egy ígéretre sem futotta nekik. Egyetlen fontos ígéret volt, ezt Gyurcsány Ferenc fogalmazta meg: ha megnyerik a választásokat, káosz lesz. Én nem tudok felidézni tőlük egy politikai mondást, egy ígéretet. Az utolsó politikai mondás Botka Lászlótól származott, miszerint fizessenek a gazdagok, ami tehát komcsi, marxista ígéret volt – Juncker pont beleillik, bár az adócsalási ügye már problémás. Az ellenzék feladata lenne a politikai alternatíva kidolgozása és felmutatása. Ehelyett azzal foglalkoztak, hogy szeretni kell-e a Jobbikot. A politikai szövetségkötés feltételeit a politikusoknak kell kidolgozniuk. Nekik, az értelmiség tagjainak az alternatív tartalmat, a társadalomnak tett ajánlatot kellene kimunkálniuk.

Azt mondta, nem tudjuk, kik ők. Egyesek szerint Soros bérencei.

Beszélgethetünk Sorosról is, de a róla való beszélgetésnek nem lenne sok hasznos tartalma.

Soros üzletember, méghozzá nagyon okos, és Európa és a világ ügyét is üzletként kezeli. Tartok tőle, hogy az eddigi beszélgetésünket nem is értené, mert abban nem szerepeltek a dollár, az euró és a milliárd szavak. Soros az üzleti érdekeihez igazítja a politikai nézeteit és szánalmas, hogy ezt sokan nem ismerik fel, vagy nem akarják felismerni Európa ballib értelmiségei és politikusai közül.

Sok huzavona után sikerül elhozni Budapestre Milo Yiannopoulost. Végül nem a konferencia programjában szerepel...

Eredetileg sem a konferencia programjában szerepelt volna. 

Miért hívták el?

Azért, hogy lássuk, hogy ebben a magyar közéletben, ahol sokkal szabadabban beszélnek az emberek, sokkal több a vita, sokkal kevesebb tabu van, mint Amerikában vagy Nyugat-Európában, ahol bizonyos szegmensek már ki vannak lúgozva, le vannak szabályozva, és mindent meghatároz a politikai korrektség, szóval hogy a mi közegünkben is olyan polgárpukkasztóan hangzik-e, amit Milo mond. Mert nálunk azért van Puzsér meg Bödőcs is. Azon mi nem szoktunk felháborodni.

Ott sokkal kevesebbet engednek ma már meg, mint mi, ott már nincs szólásszabadság. A német sajtóban nem olvastam Merkel-kritikus cikket az előző öt évben. Orbánról biztos, hogy születik naponta legalább négy-öt kőkritikus cikk. Hogy létezik, hogy a németeknél nem jelenik meg a kancellárról egyetlen egy negatív cikk sem? Merkelt és Obamát csak dicsőítették, szegény Trumpot pedig csak szidni tudják. De ő bírja. Szóval lehet, hogy idejön Milo, és mi azt mondjuk, hogy erre vagytok úgy oda? Mi minden héten hallunk ilyet! Elmegy, aki akar, meghallgatja és leszűri magának a véleményét. Nem biztos, hogy én egyet fogok érteni mindennel, amit mond, de kíváncsi vagyok rá! Minél több véleményt kell meghallgatnunk! A fiataloknak is szeretnénk nyújtani valamit, mert nem biztos, hogy hozzájuk az akadémikus előadásokkal tudunk szólni. Ha bejön, akkor lehet, hogy még sok mindenki mást is meghívunk! Az a ballibek módszere, hogy tabu alá helyeznek bizonyos embereket, és azt mondják, még meghallgatni sem szabad őket és vitatkozni sem szabad velük. Évekig ezt csinálták a Jobbikkal, aztán kiderült, hogy nemcsak szóba állni kell velük, hanem mindjárt támogatni is kell őket! A lényeg, hogy mindig ők mondhassák meg, hogy épp kit kell szeretni, illetve ellehetetleníteni! Szerintem ez az idő lejárt, itt a harmadik kétharmad, tehát ők mondják, de már nem mondhatják meg! Nem hagyjuk magunkat többé! Azt meg majd meglátjuk, hogy helyes srác-e Milo vagy sem!

És Bannontól mit várnak? Hogyan, miben látja Bannon szerepét?

Bannon az utóbbi évek egyik legsikeresebb politikai innovátora. És nem mellesleg a média által épített hazugságfal lebontásának kikísérletezője. Kíváncsi vagyok, hogyan látja Amerika és Európa kapcsolatát, mit jósol a globális gazdasági folyamatokról, Trump mozgásáról, az oroszokról, az ázsiai nagyhatalmakról. De én, ha lesz módom egy kicsit személyesen is beszélni vele, akkor a Breitbart logikájáról és logisztikájáról fogom kérdezni, engem ez is érdekel: mit mond arról, hogy hogyan lehet friss, modern, új politikai termékeket építeni. Mert a titok szerintem itt van:

És ezt kell és ezt fogjuk világossá tenni ezen a konferencián mindenkinek.