Család, politika

Nem kényszerítünk, csak elismerünk és támogatunk! – Novák Katalin a családpolitikáról

2018. május 12. 12:20

Írta: Kovácshegyi Lili

„Nem szólunk bele, ki milyen magánéleti döntéseket hoz. Pusztán elismerjük a gyermekvállalás szolgálatát” – mondja a családpolitikáról Novák Katalin. A Fidesz-alelnöke, az Emmi család- és ifjúságügyért felelős államtitkára szerint szó sincs kényszerítésről, csak támogatásról. Novák hangsúlyozza: minden lehetséges fronton segíteni kell a fiatalokat. Interjúnk.

Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy szeretne „átfogó megállapodást kötni a magyar nőkkel” Magyarország jövőjéről. Ha ön most állna családalapítás előtt, mit szólna ehhez?

Felkapnám rá a fejem, hogy mit is jelenthet ez. Azt hiszem, az érdeklődésemet keltené fel, és a lehetőséget látnám benne arra, hogy elmondhassam, amit gondolok. A megállapodás szóban benne van, hogy a felek egyezségre jutnak, figyelembe veszik, mit mond, mit akar a másik. A miniszterelnöki nyilatkozat azt üzeni, hogy megkerülhetetlenül fontos, hogy mit gondolnak a mai fiatalok, mit gondolnak a magyar nők az előttük álló kihívásokról, milyen nehézségekkel találkoznak a gyermekvállalás és -nevelés körül. Emlékszem,

én is számos dilemmával néztem szembe annak idején, és bizony akadályokkal is szembesültem.

Mik lehetnek ezek az akadályok? Vegyünk példának egy mai fiatal nőt. Évekig tanult, dolgozik, megvan a párja, mégse vállal gyereket, mert azt érzi, nem fér bele.

Ha vállal is, azt általában nem fiatalon teszi. Az első és legfontosabb természetesen, hogy meglegyen a megfelelő társ. Amíg ez nincs meg, addig nem lehet senkit sem gyermekvállalásra biztatni. A helyzet azonban az, hogy sokszor a stabil kapcsolat ellenére sem mernek a fiatalok belevágni a családalapításba. Magyarországon ma már több a diplomás nő, mint a férfi. Rengeteg fiatal nő érzi azt, hogy ha már éveket invesztált a tanulmányaiba, jó lenne végre kamatoztatni a megszerzett tudást, elindulni a munkaerőpiacon. Hogy fér ebbe bele a gyermekvállalás? Sokan érzik azt, hogyha a gyerek mellett döntenek, akkor elszalad mellettük a szakmai élet. Ez persze nem csak a diplomásokra igaz. Attól tartanak, hogy ha családot alapítanak, akkor le kell mondani a szakmai kihívásokról és fordítva. Márpedig a munka- és a gyerekvállalás nem állhatnak szemben egymással. Ezért is kell az elkövetkező években még több figyelmet fordítani erre a területre.

Milyen segítséget jelentene ez a gyakorlatban? 

Ma már az egyetemi tanulmányok alatt vagy közvetlenül utána is vállalhatnak gyereket a fiatalok, hiszen ehhez támogatást kapnak. Ez a diplomás GYED. Éppen idén emeltük duplájára az időtartamát, és az összeg is növekedett. De beszélhetünk az otthonteremtésről is. Ha a fiatalok a szüleikkel élnek és nincs lehetőségük máshova menni, sokkal nehezebben vállalnak gyermeket. Ilyenkor segít a CSOK és az otthonteremtési program többi eleme is. Említhetem a bölcsődéket is. Ha egy fiatal édesanya hamarabb visszatérne a munkaerőpiacra, ehhez is kap támogatást.

Ön szerint ma megvan a munkaadók részéről a szándék, hogy visszavegyenek vagy felvegyenek egy kisgyermekes édesanyát? Ez egy olyan probléma, amiben igazán szükséges lenne az előrelépés.

Egyre inkább megvan. Nagyon sok ágazatban ma már munkaerőhiány van,

a cégek vadásszák a jó munkaerőt, a lojalitás pedig különösen felértékelődött.

Itt nem érzelmekről beszélek, hogy milyen jó, ha egy cég felismeri annak a szépségét, hogy támogathat egy édesanyát: gazdasági érdekekről is szó van. A cégeknek az az érdeke, hogy megbízható, motivált, képzett, hosszútávon kiszámítható munkaerőt tudjanak alkalmazni, és a kisgyermekes édesanyák egy jelentős része megfelel ennek. Persze nem minden édesanya jó munkaerő, de azt senki sem vitathatja, hogy a gyereknevelés során olyan készségeket szerezhetnek a nők, amelyeket nagyon nehéz az iskolapadban elsajátítani. Gondoljunk csak bele például egy nagycsalád menedzselésébe, egy anya logisztikai területen sokszor olyan tudással bír, amelynek csak a töredékét lehet megtanulni a logisztika szakirányon. Szerencsére a kisgyermekes anyákban rejlő lehetőségeket egyre több cég ismeri fel, és a kormány nem titkoltan igyekszik díjazni ezt többek között járulékkedvezményekkel. Sőt, elismerjük azokat a családbarát cégeket, ahol jó gyakorlatokat alkalmaznak. 

Azért még van hova fejlődni.

Feltétlenül. A jogszabályi környezet az első lépés. Aztán jönnek az ösztönzők. És szépen lassan a mentalitás, a hozzáállás is átalakul. Itt tartunk most. No persze nem a folyamat végén. Nagyon fontos például a rugalmasság is. Magyarországon nincs még meg a kultúrája a rugalmas foglalkoztatásnak. A munkaidő általában fix, sokan több műszakban dolgoznak, és az otthonról való munkavégzést is ritkán támogatja a cég, pedig nagyon sok olyan feladat van, amit el lehet végezni távmunkában is.

A rugalmas munkaerőpiac előmozdítására, az ilyen irányú közös gondolkodásra nagy szükség van.

A valóságban van már kimutatható hatása az elmúlt évek intézkedéseinek, azon kívül, hogy elméletben biztonságot nyújthatnak egy fiatalnak?

Igen, hiszen jelentősen, mintegy 20%-kal nőtt a gyermekvállalási kedv. Ahhoz azonban sokkal több időre van szükség, hogy rögzüljön az emberek tudatában, hogy ma Magyarországon a gyermekvállalás egy támogatott, elismert döntés. Ez nem megy egyik napról a másikra: idő, amíg tudatosul, hogy Magyarország családbarát ország, ahol stabil, biztonságos, kiszámítható a családok támogatása is. Lehet egy fiatal nő meggyőződése, hogy a gyermekvállalás szép és jó, de ha az állásinterjún – a jogszabályok védelme ellenére – felteszik neki a kérdést, hogy mikor tervez gyereket, vagy ha három gyerek után visszamenne, és nem talál munkát, az bizony nagyon elkedvetlenítheti. Azt gondolom, hogy elindultunk a jó úton, munkaadói oldalról is egyre többen ismerik fel, hogy a korábbi mentalitáson változtatni kell. Fontosak a minták is, a „divat”. Ha egy fiatal a szűk környezetében, a baráti körében azt tapasztalja, hogy vannak olyanok, akik bátran belevágnak a családalapításba, az jelentős ösztönző erővel bír. A kortársak hatása nagyon fontos.

A nagy igyekezet nem hathat visszásan egy bizonyos szint után?

Az elvi lehetőség meglenne erre. Ezért sem szólunk bele, ki milyen magánéleti döntéseket hoz. Pusztán elismerjük, hogy a felelős gyermekvállalás értékes szolgálat, és támogatást, segítséget adunk. A célunk az, hogy amikor késznek érzik magukat a fiatalok, akkor minél kevesebb akadályba ütközzenek, minél kevesebb legyen bennük a kétely, és a mérleg a családalapítás felé billenhessen.

Tehát a kormány részéről ez inkább a biztatás, mint kényszerítés?

Egyértelműen. Biztatás, és nem kényszerítés, ezt határozottan ki kell mondani. Szó sincs kényszerítésről, de biztatásról, támogatásról, elismerésről mindenképpen. Fontos az is, hogy hiteles, pozitív példákat helyezzünk előtérbe. A pozitív példák engem is erősítettek:

nekem is nehéz volt, de belevágtunk, és soha nem bántuk meg. 

Van itt viszont valami, amit úgy tűnik, nem lehet befolyásolni a kedvező családpolitikai intézkedések ellenére sem: folyamatosan csökken a szülőképes korú nők száma. Ráadásul Európában sehol nincs meg a 2.1-es születési arányszám, ami ahhoz lenne szükséges, hogy megálljon a népességfogyás. Az írek és a franciák vannak a legközelebb ehhez a számhoz: az íreknél eddig még tilos az abortusz, a franciáknál pedig inkább a bevándorlás miatt születnek gyerekek. Mit lehet tenni?

Teljesen jogos a kérdés. Európában mindenhol kétségbeejtő a demográfiai helyzet, egyetlen olyan európai ország sincs, ahol elegendő lenne a gyermekvállalási kedv ahhoz, hogy akárcsak megmaradjanak annyian, amennyien vannak. Az Európai Unió népességnövekménye szinte teljes egészében a migrációból származik. Vegyük például Franciaországot, amely egyértelműen a bevándorlás többgenerációs hatása miatt lehet az élmezőnyben a gyermekvállalási mutatók tekintetében. A probléma ezzel az, hogy Európában rossz választ adnak egy fel nem tett kérdésre, sőt a kérdéssel egyáltalán nem foglalkoznak: mi az oka annak, hogy a mai európai fiatalok nem vállalnak annyi gyereket? A bevándorlás, a magyar vagy éppen a lengyel kormány kritizálása folyamatosan visszatérő téma, ám

az Európa jövőjét, a mi jövőnket valóban meghatározó kérdés nem kerül az európai napirendre.

Erről nem kérdezik meg az érintetteket. Megkérdezik őket Európa jövőjéről, egy csomó kérdést feltesznek nekik, ezt miért nem? Itt visszatérnék a miniszterelnökre vonatkozó, első kérdéséhez: meg kell kérdeznünk a nőket. A párbeszéd legyen a szövetség alapja, határozzuk meg közösen, mi az, amiben segíteni tudunk. Foglalkozzunk végre azzal, hogy egy fiatalnak miért nem lesz végül annyi gyereke, amennyit szeretne?

Magyarországon egyébként mi nagyon jó helyzetben vagyunk. Ha itthon megkérdezünk egy fiatalt, a válasz az, hogy 2-3 gyermeket szeretne vállalni. Szerencsés helyzet, hogy nem a fiatalok hozzáállását kell megváltoztatni, hanem támogatni kell őket. Rendkívül nehéz az örökségünk: egy három és fél évtizede tartó demográfiai lejtmenetből nem lehet négy vagy nyolc év alatt kimászni. „Legszemélyesebb közügyként” a középpontba kell helyeznünk ezt a kérdést és minden lehetséges fronton segíteni kell a fiatalokat. Szerintem ez egy sokkal bátrabb vállalkozás, mint a bevándorlás ész nélküli támogatása, és én hiszek abban, hogy a családok támogatása a helyes válasz a problémára. 

Az ír abortusztilalom követendő példa lehet Magyarország számára?

Az íreknél pont most zajlik egy komoly társadalmi vita a kérdésről, enyhíteni kívánnak az abortusz szabályozásán, népszavazás előtt állnak. Én nem tekintem az abortusz szabályozását eszköznek a demográfiai problémák kezelésére. Ahogy az előbb említettem, nem tiltás és nem kényszer, hanem támogatás, szövetség és segítségnyújtás szükséges ebben a kérdésben. 

rhatóan ez a szellemiség határozza majd meg a következő ciklust?

A Fidesz a családokat középpontba helyező, nemzeti, kereszténydemokrata politikai közösség. A most megalakuló kormány is ezeket az értékeket képviseli majd. Alapvetően azon az úton szeretnénk tovább haladni, amin elindultunk. Fontos, hogy a családközpontú gondolkodás legyen ott a köznevelésben, a közszolgáltatásokban, a vállalkozói szférában, a gazdaságfejlesztésben, ne csupán a szűk értelemben vett családtámogatási rendszerben. Sok teendőnk van még. Azt is fontosnak tartom, hogy a tehetséges, közélet iránt érdeklődő nők kiemelt támogatást kapjanak, hogy előre tudjanak jutni, minél inkább jelen legyenek. Szeretném, hogy legyen vonzóbb a nők számára is a közéleti szféra, ezt nevezhetjük akár személyes missziómnak is. 

***

Fotók: Földházi Árpád

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129513