Nincs barátság

Mi lesz az iráni atomalkuval? – Szalai Máté Közel-Kelet kutató a Mandinernek

2018. május 12. 19:39

A világ vezetői Oroszországtól Németországig szinte egy emberként ítélték el Donald Trump amerikai elnök lépését, hogy kilép a 2015-ben aláírt iráni atomszerződésből. Mi lehet Trump valódi célja a döntéssel? Irán csak fenyegetőzik, vagy valóban folytatni fogja az atomprogramot? És mi köze van mindehhez Izraelnek? Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója vázolja a helyzetet.

Donald Trump amerikai elnök kedden Washingtonban bejelentette, hogy az USA kilép az iráni atomprogramról 2015-ben aláírt többhatalmi szerződésből. Szörnyűnek és egyoldalúnak nevezte a megállapodást, amely szerinte nem hozott békét. Egyúttal kezdeményezte az Irán elleni szankciók visszaállítását, a közel-keleti ország politikai rendszerét pedig elnyomóként jellemezte, amely elmondása szerint négy évtizede uralkodik az iráni polgárokon. Trump elmondta: nyitott egy új megállapodás megkötésére, ha Irán is készen áll majd erre.

Haszan Róháni iráni elnök azonnal reagált a lépésre: utasította az iráni atomenergia-ügynökséget, tegyen előkészületeket, hogy szükség esetén folytatni tudják a korlátlan urándúsítást. Ugyanakkor jelezte, várnak néhány hetet, ez idő alatt tárgyalni akarnak az egyezmény többi részesével, és megbeszéléseket folytatnak majd a szerződés jövőjéről is.

A világ vezetői szinte egy emberként ítélték el Donald Trump lépését, de felmerül a kérdés, változtat-e bármit az erőviszonyokon a döntés? Marad a status quo? Irán csak fenyegetőzik, vagy valóban folytatni fogja az atomprogramot? Mi köze van Izraelnek mindehhez? Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója válaszol.

Miért pont most döntött úgy Trump, hogy kilép az egyezményből? 

Nehéz megállapítani, hogy miért pont 2018 tavaszán hátrált ki az egyezményből, erre sok racionális oka nem volt. Trump már tavaly ősszel bejelentette, hogy nem fogja újra aláírni, hacsak nem történik pozitív előrelépés Irán részéről. Az amerikai jogszabályok rögzítik, hogy az elnöknek bizonyos időközönként meg kell erősítenie, hogy Irán betartja a nukleáris megállapodást: ezt Trumpnak most kellett volna megtennie, de nem tette meg. Az elmúlt időszakban volt egy intenzív diplomáciai nyomásgyakorlás európai részről, hogy gondolja meg magát.

Washingtonban járt Macron és Merkel is, de láthatóan semmit nem értek el vele.

Érdekes kérdés, hogy Izraellel mennyire koordináltak: a mostani dátum mellett szólhatott az, hogy hétfőn helyezik át hivatalosan Tel-Avivból Jeruzsálembe az amerikai nagykövetséget, másrészt most van Izrael megalapításának a hetvenedik évfordulója. Ezzel lehet összefüggésben az időzítés, de inkább izraeli oldalról, hiszen szimbolikusan fontos, ha az évfordulót ezzel a lépéssel is meg tudják „ünnepelni”.

Mi várható most a Közel-Keleten?

A retorikából és a tényleges cselekvésből is azt lehet látni, hogy nagyon feszült a helyzet. Szíriában egyből megszaporodtak az izraeli beavatkozások: ez azt feltételezi, hogy volt előzetes stratégiai rákészülés az amerikai-izraeli részről az egész folyamatra. Izrael köztudottan elég nyugtalan volt az utóbbi időben attól, hogy senki nem tesz semmit az iráni befolyás ellen Szíriában. Ráadásul a hétvégén voltak a libanoni választások ahol a Hezbollah elég jó eredményeket ért el, tehát az izraeli fenyegetettség érzés egyre csak növekszik – ez mind arra készteti Izraelt, hogy aktívan lépjen fel. Ennek ellenére alacsony a valószínűsége egy nagy háború kitörésének a térségben. A döntés nem fogja egyik pillanatról a másikra megváltoztatni sem a szíriai polgárháborút, sem a Közel-Keletet, de

az biztos, hogy az eszkaláció veszélye növekedni fog,

az elmúlt napok eseményei egyértelműen ezt igazolják.

Szalai Máté, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója

Van realitása annak, hogy Irán tovább fejleszti az atomfegyverét?

Van realitása, még ha alacsony is. Irán saját, jól felfogott érdeke, hogy ezt ne tegye, mert akkor elveszíti Oroszország, Kína és az EU jóindulatát. Az iráni belpolitikát nézve viszont elképzelhető, hogy mégis belevágnak. Az USA kilépésével és a szankciók visszaállításával a mérsékeltek befolyása csökkent az országban, ráadásul az egész atomprogramot a keményvonalasok szeretnék. A Forradalmi Gárda a politikában is egyre nagyobb befolyásra fog szert tenni a mérsékelt Róhánival szemben,

ezek miatt az iráni külpolitika is keményebbé válhat.

Ez pedig nem a kompromisszumok, és nem a diplomácia külpolitikája lenne. Tehát van rá realitás, de egyelőre kicsi, még akkor is, ha Róháni erre finoman is utalt. Egy nukleáris Irán sem Oroszországnak, sem Kínának nem érdeke. 

Mi lehet az USA valódi célja a döntéssel?

Nem arról van szó, hogy Trump irracionális és össze-vissza csinál dogokat. Ebben pont van következetesség, akár még stratégia is. Lehet, hogy az USA arra játszik, hogy kizsaroljon Iránból egy új szerződést, amiben Irán még több kompromisszumot tesz, bár erre egyelőre kevés az esély. Egy másik stratégiai cél az lehet, hogy az iráni rezsimet belülről megdöntik a gazdasági problémák miatt, ám ennek a realitása szintén kicsi, ráadásul az iráni lakosság kiáll a kormány mellett. De elképzelhető az a forgatókönyv is, hogy kiprovokálják Irántól, hogy indítsák újra az urándúsítást, ami okot szolgáltathatna arra, hogy az USA beavatkozzon. Ez persze beláthatatlan következményekkel járna. Tehát felfedezhető egyfajta logika, vannak célok és eszközök, de talán pont ez a leginkább aggasztó az egész helyzetben.

(nyitókép: MTI/AP/Evan Vucci)

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129470