Keresztényellenesség Európában: templomgyalázások, muszlimok által zaklatott keresztények

 Ötszáz, keresztények elleni diszkriminatív esetet sorol fel a bécsi székhelyű Observatory on Intolerance and Discrimination Against Christians in Europe (OIDACEurope) 2018-as jelentése. 

Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének tagjaként is munkálkodó szervezet 2005 óta 2100 olyan esetet regisztált kontinensszerte, amelyek a keresztények elleni diszkrimináció esetei. A központ 2010 óta ad ki jelentéseket, az első a 2005-2010 közti időszakot vizsgálta, azóta a jelentések éves ciklusokat vizsgálnak, kivéve az ideit, ami két évre visszamenőleg, 2016-2017-ből gyűjti össze az eseteket és fogalmaz meg ezzel kapcsolatban ajánlásokat. Ugyanakkor, mint írják, listájuk nem teljes, mivel nem biztos, hogy minden eset híre eljut a központhoz.

Mint írják: az előző két évben a világ ötven országában húszmillió keresztény volt kitéve üldözésnek, és háromezret gyilkoltak meg. Európában ugyanakkor a Ferenc pápa által „udvarias üldözésnek” nevezett jelenség az uralkodó, amikor a keresztényellenesség a modernitás, a progresszió vagy a kultúra álarcában jelenik meg. 

Ugyanakkor az előző két évben a szofisztikált formákon túl gyakoriak voltak a keresztényellenesség erőszakos formái is: a jelentésben számos esetben olvashatunk papok megtámadásáról, sőt meggyilkolásáról is, elsősorban muszlimok által. 

Összesen száznegyven templomgyalázás szerepel a dokumentumban, ebből hetven Franciaországban, és 26 Spanyolországban. Ezek elkövetői többnyire vagy muszlimok vagy radikális, egyházellenes szekularisták és anarchisták. Ugyanilyen gyakoriak a temetőgyalázások, az út menti és köztéri keresztek, szentszobrok megrongálása is. A jelentésben talán a leggyakrabban szereplő esettípusok a templom- és temetőgyalázások.

Németországban ugyanakkor nem a templomgyalázás a keresztényellenesség vezető megnyilvánulási formája, hanem a keresztények inzultálása muszlimok által. Erre többnyire menekülttáborokban kerül sor, ahol a menekültek muszlim többség zaklatja, zavarja hite gyakorlásában a menekült keresztényeket. Olyan is előfordult, hogy a muszlimok megpróbálták a keresztényekre kényszeríteni saját vallási előírásaikat, a reggeli imát, a ramadáni böjtöt, és inzultálták a Bibliát nyilvánosan olvasó társaikat. Az Acton on behalf of Persecuted Christians nevű szervezet a saját jelentésében egyenesen 743 olyan esetről tud, amikor menekülttáborokban muszlimok zaklattak, támadtak meg keresztényeket. Olyan is előfordult, hogy a keresztényeket végül teljesen el kellett szeparálni a muszlimoktól a védelmük érdekében. Egész Európában veszélyeztetve vannak azok a többnyire bevándorló származású keresztények, akik muszlimból tértek át, őket zaklatják, kivégzéssel fenyegetik a muszlimok. 

Ugyancsak gyakori a menekülttáborokon kívül, hogy a muszlimok körmeneteket zavarnak meg, miséről távozó hívekbe kötnek bele. Spanyolországban egy nővért egyszerűen azért ütöttek meg, mert apáca. 

A keresztény épületek, szimbólumok elleni támadások és a keresztény hívek elleni támadások mellett szerepelnek a hatóságok keresztényellenes megnyilvánulásai. Franciaországban rendszeres a laikus állam nevében való fellépés, aminek következtében veszélyben vannak a köztéri betlehemek. Brunsvily-ben a hatóságok megtiltották, hogy felállítsák a templom előtt a Szűzanya szobrát, mondván, az „túl vallásos”. 

Európa-szerte gyakoriak, de a legyakoribbak talán az Egyesült Királyságban a lelkiismereti szabadság elleni fellépések. Még mindig előfordul, hogy a cukrászdák bíróság előtt találják magukat, ha nem hajlandóak azonos nemű párok esküvőjére tortát sütni. 

2016 februárjában azért rúgták ki a Sheffieldi Egyetem szociális munkás szakáról Felix Ngolét, mert egy Facebookon folyó, a melegházasságról szóló vitában a személyes Facebook-oldalán egy bibliai idézetet tett közzé a hagyományos felfogást alátámasztandó. Az indoklás szerint azért rúgták ki, mert ezzel megsérthetett másokat és átlépte a megfelelő határokat.

Nyugat-Európa szerte gyakori, hogy kirúgnak olyan orvosokat, nővéreket, akik nem hajlandóak elvégezni abortuszt vagy eutanáziát. Egy belgiumi, szerzetesek által fenntartott öregotthont pedig hatalmas pénzbírságra büntettek, amiért nem volt hajlandó engedélyezni az eutanáziát.

Több egyetemen előfordult, hogy nem engedélyezték abortuszellenes, életpárti diákcsoportok létrejöttét.

Magyarországgal kapcsolatban csak egy esetet listáz a jelentés: a Patriarchátust Ellenzők Társaságának (PATENT Egyesület) 2016 áprilisi performanszát a budapesti lengyel nagykövetség előtt, amikor a szélsőségesen feminista és doktríner módon abortuszpárti szervezet egyik tagja a lengyel abortuszszabályozás elleni tiltakozásul püspöknek öltözve az abortuszellenes tablettát mutatta fel oltáriszentségként. 

A jelentés megemlíti az EU-t is, majd a végén előkerül a Facebook, ami 2017 július 17-ről 18-ra virradó éjszaka 25 angol, spanyol és portugál nyelvű katolikus oldalt blokkolt minden előjelzés és magyarázat nélkül, majd később visszaállították őket. 

Mint a jelentés írja: többféle keresztényellenes megnyilvánulás létezik, a két legjellemzőbb a szekuláris intolerancia és az iszlamista elnyomás. Emellett érik támadásokat a keresztényeket társadalmi szinten, jogi szinten és politikai szinten. Előfordul nyomásgyakorlás (squeeze) és durva fizikai erőszak (smash) is. 

Nem csak a 84 éves Jacques Hamel atyát gyilkolták meg templomában muszlimok, hanem a németországi Bad Friedrichshallban egy 27 éves muszlim meggyilkolt egy keresztény, hetven éves nőt, s a motávációi közt volt az is, hogy megöljön egy „nem hívőt”. A muszlim gyilkosok mellett a szélsőséges ateisták is képviseltetik magukat a gyilkosságot elkövetők közt, Daniel E. például – ugyancsak Németországban – keresztény szobatársát gyilkolta meg, aki számára a keresztény híveket testesítette meg, indoklása szerint pedig megyilkolta a szobatársát, „ha már minden hívőt nem tudott”. 

Az  OIDACEurope riportja többek közt arra kéri a civil szféra szereplőit, a hivatalnokokat, lobbistákat és a politikai élet résztvevőit, hogy legyenek toleránsak a keresztényekkel, tiszteljék hitüket, és erősítsék meg a lelkiismereti szabadság jogát. Felszólítanak arra is, hogy a parlamentek ne fogadjanak el olyan, diszkriminációellenes törvénykezéseket, amelyek csökentik a szólás, a gyülekezés és a vallás szabadságát. 

A jelentés az OIDACEurope honlapjáról tölthető le a korábbiakkal együtt.