Miniszterelnökségi miniszter

Gulyás Gergely: A Fidesz nem mondott le az értelmiségről

2018. május 5. 14:45

Orbán Balázs parlamenti államtitkár lesz, Tuzson Bence a területi közigazgatást felügyeli, Fürjes Balázs pedig Budapestért és az agglomerációért fog felelni – ez csak néhány részlet arról, hogyan fog kinézni a Miniszterelnökség jövőben. A miniszteri tisztség várományosával, Gulyás Gergellyel beszélgettünk a minisztériumi struktúráról, az aktuális európai uniós vitákról, valamint a jobboldali értelmiség szerepéről, az értelmiség és a politikum konfliktusáról. Nagyinterjúnk.

Nem voltak „frakcióvezetői ambíciói”, aztán frakcióvezető lett. Azt nyilatkozta, hogy nem szeretne miniszter lenni, aztán miniszter lett. Van még olyan pozíció, amit nem szeretne betölteni? Csak, hogy a jövőre nézve fel tudjunk készülni.

Ebből látszik, hogy

az ambíció nem feltétele a tisztségvállalásnak.

Az én miniszterségtől való távolságtartásom döntően az Igazságügyi Minisztériumra vonatkozott. Annak idején fájdalmas volt, hogy a törvényalkotási parlamenti alelnökséget el kellett hagynom, a frakcióvezetést valamivel könnyebb szívvel tudom elengedni. Ahogyan akkor megnyugtató volt, hogy Hende Csaba személyében nem csupán egy tapasztalt politikus, hanem egyben egy kiváló jogász követ, úgy most is megkönnyíti a helyzetemet, hogy Kocsis Máté érkezésével a lehető legjobb kezekbe kerül a frakció irányítása.

Lázár János azzal búcsúzott a Miniszterelnökségtől, hogy: „én 112 kormányinfót tartottam, hajrá!” Elfogadja a kihívást?

Nem kihívást látok benne, hanem biztatást, amely egy, a bajtársiasság erényeit megjelenítő pártban üdvözlendő, és hálás is vagyok érte.

Ön is fog akkor kormányinfót tartani?

Természetesen. A sajtó tájékoztatása a kormányülésekről továbbra is a Miniszterelnökség feladata marad. Lázár János a kormányinfókkal műfajt teremtett, ami a politikában komoly teljesítmény, ezért e jó gyakorlat folytatásra érdemes.

Ki lesz a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, aki egyben az ön miniszterhelyettese?

Orbán Balázs. Az általa vezetett államtitkárság lesz felelős a stratégiaalkotásért, a kormányon belül működő stratégiai kabinet tartalmi előkészítéséért. Emellett fogja a klasszikus parlamenti államtitkári vagy – a sokkal kifejezőbb, de sajnos szocialista terminológiával –miniszterhelyettesi feladatokat ellátni.

Milyen feladatok fognak a Miniszterelnökséghez tartozni a jövőben?

Az európai uniós ügyek, az európai intézményekkel való kapcsolattartás a Miniszterelnökséghez fog tartozni. Ennek a területnek a miniszterelnök és a kormány is kiemelt jelentőséget tulajdonít, ez azt jelenti, hogy havi rendszerességgel tematikus, kifejezetten az európai uniós kérdésekkel foglalkozó kormányülések lesznek. Az eddigi egy helyett két államtitkár dolgozik majd itt, amely megkönnyíti e terület kormányon belüli súlyának növekedéséből is eredő többletfeladatok ellátását. Takács Szabolcs jelenlegi államtitkár mellett – aki az elmúlt években kiváló munkatársak alkotta uniós szervezetrendszert hozott létre és irányított a Miniszterelnökségen – Varga Judit is e területért felel majd államtitkárként. Ő tíz éve dolgozik az Európai Parlamentben, és a nemzetközi színterén is a magyar uniós politika új arca lehet.

Az uniós ügyeken kívül mi fog még a tárcához tartozni?

A teljes területi közigazgatásért való felügyelet tovabbra is a Miniszterelnökség feladata lesz. Tuzson Bence képviselőtársam, jelenlegi kommunikációs államtitkár vezetésével. Létrejön egy Budapestért és az agglomerációért felelős szervezeti egység is a Miniszterelnökségen, amelyet Fürjes Balázs fog vezetni. A Miniszterelnökséghez tartozik majd a Modern Városok Program, valamint az újonnan induló Modern Falvak Program, ezért a területért kormánybiztosként Gyopáros Alpár csornai képviselőtársam lesz felelős. A minisztérium közigazgatási államtitkára pedig Janó Márk lesz, aki jelenleg a frakció szakmai osztályának a vezetője.

A miniszterelnökség, miniszterelnöki kabinetiroda, valamint miniszterelnöki kormányiroda között mi lesz a feladatmegosztás? Miért jön létre a kormányiroda? Ki fogja vezetni? Hogyan fog zajlani a koordináció közöttük?

Rogán Antal miniszter úr portfoliója a turizmussal fog bővülni, de lényegét tekintve ő az eddigiekhez hasonló feladatot lát el, amelynek legfontosabb része, hogy továbbra is ő a miniszterelnök kabinetfőnöke. A Miniszterelnöki Kormányirodát közvetlenül a miniszterelnök fogja irányítani, a kormányiroda élén pedig Bíró Marcell államtitkár áll majd. A miniszterelnöki kormányiroda a napi kormányzati munka szervezéséért, a döntések előkészítéséért és végrehajtásáért lesz felelős, tehát a kormányzással kapcsolatos szervezési és végrehajtási feladatok közvetlenül a miniszterelnök irányítása alá kerülnek.

Térjünk át az európai uniós ügyekre, amikért ön lesz felelős. Kezdjük a Sargentini-jelentéssel, amely súlyosan elmarasztalja Magyarországot a jogállamiság szempontjából. Mi a véleménye a jelentésről?

A Sargentini-jelentés az Európai Unió legrosszabb arcát mutatja. Egy olyan hazugságoktól hemzsegő, koncepciós alkotás, amelyre a legsötétebb diktatúrák propagandája is elismerően csettintene. Ezen kívül újra felmelegíteni igyekszik olyan ügyeket, amelyeket a magyar kormány évekkel ezelőtt az Európai Bizottsággal való tárgyalásokban lezárt, és a Bizottság pecsétje tanúsítja, hogy ezek a közösségi joggal összhangban álló szabályozások. A Sargentini-jelentés tehát azt az üzenetet hordozza, hogy nem érdemes az Európai Unióval konstruktívan tárgyalni és megegyezni. Sargentini és a hozzá hasonló tevékenységet folytató európai parlamenti képviselők az Európai Unió legnagyobb sírásói. Ezek a jelentések semmi másra nem jók, csak arra, hogy

a pártpolitikai küzdelmet valamilyen jogi köntösbe burkolva próbálják meg megjeleníteni.

A jelentésben gyakorlatilag mindent az önök szemére vetnek, amit az elmúlt nyolc évben közjogi értelemben csináltak. Az Alkotmánybíróság gazdasági, pénzügyi határköreinek felfüggesztésétől kezdve az actio popularis (érintettség nélküli, bárki által indítható utólagos normakontroll az Alkotmánybíróságnál) eltörléséig. Tavaly Stumpf István is úgy fogalmazott, hogy „ma már egyre kevésbé indokolt az, hogy a magyar alkotmányosság testén legyen egy ilyen nyílt seb, amit a gazdasági alkotmányossági kompetenciák felfüggesztése vagy korlátozása jelent". Ráadásul köztudott, hogy ön sem tartja már indokoltnak ezt a jogkörkorlátozást. A kétharmad birtokában változtatnak rajta?

Két dolgot válasszunk el egymástól. Az,hogy én a költségvetési hatáskörcsökkentést nem tartottam és ma sem tartom a legszerencsésebb megoldásnak, teljesen független véleményem attól, hogy az Európai Uniónak és Sargentininek ehhez az égvilágon semmi köze nincsen. Az actio popularis eltörlése pedig indokolt, helyes és szükséges volt. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy annak idején éppen az Alkotmánybíróság javasolta, hogy az érintettség nélküli Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét töröljük el. Hozzáteszem, hogy korábban még Sólyom László volt alkotmánybírósági és köztársasági elnök is arról beszélt, hogy ami az átmenet időszakában szükséges volt, az nem biztos, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás után feltétlenül indokolt. A jelentés pedig csak a lényeget hallgatja el: az Alkotmánybíróság hatásköre nőtt az új alkotmány elfogadásával. Hiszen az, hogy a költségvetési tárgykörű törvények csak bizonyos alapjogok vonatkozásában semmisíthetők meg, lényegesen csekélyebb hatáskörcsökkenés, mint amilyen mértékű az a növekedés, amelyet a német típusi alkotmányjogi panasz bevezetése jelent, amelynek következtében az Alkotmánybíróság már az igazságszolgáltatás egésze felett is alkotmányossági kontrollt gyakorol, megsemmisítheti bármely bírói ítéletet annak alaptörvényellenessége esetén. Ennek indokoltságát az elmúlt hónapokban a Kurián folytatott választási bíráskodás sokszorosan igazolta.

Kritizálják a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényt is, mert „olyan időszakban került sor, amikor folyamatosan ellenséges retorikát alkalmaztak a kormányzó koalíció bizonyos képviselői, akik finanszírozási forrásukra hivatkozva nyilvánosan külföldi ügynöknek minősítettek néhány nem kormányzati szervezetet, és megkérdőjelezték azok legitimitását”.

Aki ez ellen a törvény ellen küzd, az nem csak az állami szuverenitást tartja szükségtelen és zavaró tényezőnek, hanem az átláthatóság ellen is harcot hirdet. Ez a törvényjavaslat semmilyen formában nem korlátozza e szervezetek működését. Egyetlen egy követelményt állapít meg: ha 7,2 millió forintot meghaladó éves külföldi juttatást kapnak egy adományozótól, akkor ezt nyilvánosságra kell hozni.

Mi úgy gondoltuk eddig, hogy az átláthatóság és a transzparencia a demokratikus jogállamokban közös értékek.

Ezeket támadja meg a Sargentini-jelentés.

A Sargentini-jelentés leginkább azt sérelmezi, hogy kormánypárti politikusok „külföldi ügynököknek” neveztek szervezeteket.

A szólásszabadság Magyarországon biztosított, és uniós nyomás esetén sem kívánunk változtatni ezen. Tudomásul vesszük, hogy vannak olyan európai parlamenti képviselők, akik nem csak az átláthatóságot viselik nehezen, de a szólásszabadság ellen is harcot hirdetnek.

A „Stop Soros” is kiverte a biztosítékot Sargentininél, azt írja róla, hogy a csomag „nem felel meg az egyesülési szabadságnak, különösen a migránsokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetekkel összefüggésben”. A kétharmad birtokában elfogadják végül? Változtatnak a jelenlegi javaslaton?

A Stop Soros-törvénycsomagot azért hoztuk nyilvánosságra a választásokat megelőzően, hogy mindenki számára világos legyen az, hogy az illegális migráció támogatásával kapcsolatosan milyen tervei vannak a kormánynak. Tehát nem árultunk zsákba macskát. A javaslatban megfogalmazott cél, az illegális bevándorlás alkotmányos eszközökkel történő megakadályozása világos, és részünkről megváltoztathatatlan, ezen túlmenően a parlamenti vitában módosításokra is van lehetőség. 

„Visszatérő probléma az antiszemitizmus, amely gyűlöletbeszéd, valamint a zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos cselekmények formájában nyilvánul meg” – szól a jelentés. Erre mit mond? 

Magyarországon büszkék vagyunk arra, hogy Európa talán legnagyobb zsidó közössége él itt, és virágzó zsidó kulturális és újjáéledő vallási élet van a fővárosban. Mi ezt a továbbiakban is biztosítani fogjuk. Azokban az európai országokban tapasztalhattunk az elmúlt években komoly antiszemita incidenseket, amelyek bevándorlóországgá váltak. A Sargentini-jelentésnek a koncepciózus és hazug voltát tehát semmi más nem igazolja jobban, mint ezek a vádak.

Ma az európai zsidóság sehol nincs olyan biztonságban, mint Magyarországon.

A kormány mindig a leghatározottabban szállt szembe az antiszemitizmussal. Az ilyen szerencsétlen figurák, mint Sargentini által szorgalmazott bevándorlás-politika éppen a zsidó közösségeknek árt, hiszen a bevándorlással importált antiszemitizmussal ők válnak veszélyeztetetté. Sargentinit tehát tevékenységének következményei miatt – melyeket egyáltalán nem biztos, hogy képes átlátni – okkal sorolhatjuk az antiszemitizmus erősödésének európai támogatói közé.

Embertelen, kínzással felérő viszonyok a tranzitzónákban, a magyar hatóságok „fizikai bántalmazásának” kitett migránsok – csak néhány pont, ahol a migrációs politikájukat kritizálják.

Azért nem javaslom, hogy mondatról mondatra menjünk végig ezen jelentésen, mert tartalma által vesztett értékéből a papír, amelyre írták. Hazugságok, csúsztatások, képtelenségek. Ma semmi akadálya annak, hogy más országokról egy európai parlamenti képviselő hazugságokat írjon, csak akkor ennek megfelelően érdemes viszonyulni hozzá.

Azt is írja a LIBE, hogy szigorítani kellene Magyarországon a képviselői vagyonnyilatkozatok rendszerén: „olyan rendelkezéseket is életbe kellene léptetni, amelyek lehetővé teszik a pontatlan vagyonnyilatkozatok benyújtásának szankcionálását.”

Természetesen lehet vitatkozni azon, hogy a magyar vagyonnyilatkozati rendszer jó vagy rossz. Ha valaki készít egy korrekt, tudományos alapokon nyugvó európai összehasonlító elemzést, akkor arra jut, hogy a magyar vagyonnyilatkozati szabályozás az egyik legszigorúbb Európában. De emberi alkotás, ezért aligha lehet tökéletes. Viszont mi köze ehhez Sargentininek? Mi köze ehhez az Európai Parlamentnek? Hogy jön ahhoz egy európai parlamenti képviselő, hogy beleszóljon a magyar vagyonnyilatkozati szabályozásba? Mi jogosítja őt erre fel?

Többek között ezek alapján a pontok alapján kéri Sargentini, hogy a Tanács állapítsa meg, hogy „egyértelműen fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az Unió alapját képező értékeket.” Ennek milyen következménye lehet? Szavazati jog felfüggesztése?

Kétféle 7-es cikkely szerinti eljárás létezik. Az Európai Parlament által kezdeményezett 7-es cikk első bekezdés szerinti eljárás nem járhat a szavazati jog semmilyen korlátozásával. A szavazati jog felfüggesztése a Bizottság vagy a tagállamok egyharmada által kezdeményezett 7-es cikk második bekezdés szerinti eljárás esetén történhet meg. A Magyarország elleni eljárást az Európai Parlamentben szeretné indítani szegény Sargentini,

ezzel tehát csak szórakoztathatjuk egymást.

Ennek az lehet a következménye, hogy az Európai Parlament nevetségessé válik, bár ezen szerintem a Tavareseknek, Verhofstadtoknak, Sargentiniknek és Cohn Benditeknek köszönhetően már rég túl vagyunk.

Arra viszont jó alapot szolgáltat az eljárás, hogy megállapítsák, hogy a magyar jogállamisággal problémák vannak. És pont a jogállamisághoz akarják kötni az uniós fejlesztési pénzek lehívhatóságát a jövőben a szerdai bizottsági javaslat szerint. Mit lép erre Magyarország?

A költségvetés elfogadásához, valamint az EUMSZ. 322. cikkében foglalt eljárás költségvetéssel való összekapcsolásához egyhangúság szükséges. Ha a költségvetés ilyen összeköttetést nem hoz létre, akkor a pályázati pénzek és az említett szabály között később nem lehet összefüggést teremteni. Az európai uniós források lehívhatóságának feltételeit a költségvetés elfogadásakor kell a javaslat részéve tenni, azt viszont csak egyhangúsággal lehet elfogadni. A V4-ek a javaslatot egységesen elutasítják.

A Portfolio számításai szerint a felzárkóztatási támogatások 11 százalékkal, az agrárkasszán belül lényeges közvetlen kifizetések pedig 17 százalékkal csökkenhetnek a 2020 utáni uniós költségvetésben a mostanihoz képest. Ehhez a tervezethez mit szólnak?

Mi racionálisan közelítünk a Brexit Európai Uniót érintő következményeihez. Európa második legerősebb gazdaságával rendelkező országa távozik az Unióból, ezért a költségvetési támogatások összességében csökkenni fognak. Ha a tagállamok nem vállalnak több befizetést. akkor ennek a csökkenésnek a mértéke valóban 10-15 százalék körül lehet. Azonban nem mindegy, hogy e csökkentések mely területet milyen mértékben érintenek. Például a franciákkal együtt fogunk küzdeni azért, hogy az agrártámogatások ne csökkenjenek. De Magyarország tisztában van azzal, hogy egy nettó befizető ország távozásának következményeit az európai közösség 27 tagállamának közösen kell viselnie. Attól nem kell tartani, hogy ez Magyarországra rendkívül sérelmes lesz, hiszen az elmúlt hétéves időszakban 25 milliárd euró érkezett az Európai Unióban lehívható forrásokon, ez azonban a magyar GDP-nek mintegy 3 százalékát teszi ki. Természetesen összességében jól jár Magyarország az uniós tagsággal, de nekünk a fejlesztési források járnak. Ezek nem könyöradományok, hiszen Magyarország a piacait megnyitotta, uniós tagdíjat fizet, lemond a vámbevételekről.

Újra kétharmada lett a Fidesznek. Az igazságszolgáltatáshoz hozzá fognak nyúlni? Létrehozzák az önálló Közigazgatási Felsőbíróságot? 2016-ban már megpróbálták egyszer, de akkor az Alkotmánybíróság elkaszálta a javaslatot, mivel nem volt meg a szükséges kétharmados felhatalmazás.

Nem az igazságügyi tárcát fogom vezetni, ezért illetéktelennek érzem magam a kérdés megválaszolásában. Trócsányi professzor úrnak volt egy világos koncepciója a közigazgatási bírósági rendszerrel kapcsolatosan. Ez nem érintette a bírósági rendszer függetlenségét, hanem önmagában csak egy közigazgatási különbírósági rendszert hozott volna létre, amely egyébként 1949-ig létezett Magyarországon, csak a kommunisták a polgári közigazgatás elleni küzdelem részeként megszüntették. 

A bíróságok igazgatásának központi feladatai maradnak az Országos Bírósági Hivatalnál vagy átkerülnek az Igazságügyi Minisztériumhoz vagy a Miniszterelnökséghez?

Semmilyen törvénytervezet nincs a frakció előtt vagy a kormány előtt.

Nekünk az az érdekünk, hogy stabil, független, jó színvonalú bíráskodás legyen Magyarországon.

Ha bármit lehet javítani a helyzeten, akkor azon érdemes gondolkozni, de kész tervekről, vagy koncepcióról nem tudok. 

A csütörtöki HVG ehhez képest azt írta, hogy „kidolgozott javaslat van arra vonatkozóan, hogy minden olyan bírót nyugdíjba küldjenek, aki már 1990 előtt ítélkezett”.

Ez minden alapot nélkülöz. Aki 1990 előtt bíró volt, azt ezért semmilyen vád nem érheti, hiszen pontosan tudjuk, hogy a '70-es évektől kezdve semmilyen állampárttal való együttműködésre nem volt szükség ahhoz, hogy valaki bíró lehessen. A '80-as években a bírói kar az akkori nem jogállami körülmények között kifejezetten színvonalas jogszolgáltatásra volt képes.

Hozzányúlnak az önkormányzatokhoz? Olyat lehetett hallani, hogy a kétezer főnél kisebb településeken teljesen megszüntetik az önkormányzatiságot.

Ez sem igaz. A miniszterelnök személyesen is cáfolta ezeket a minden alapot nélkülöző vádakat.

Másfél év múlva önkormányzati választások lesznek. Lesznek?

Lesznek. Erre vonatkozó módosítás sincs napirenden.

Kocsis Máté csütörtökön bejelentette, hogy Alaptörvény-módosítás lesz a kvóta kapcsán. Az állam és kormányfők júniusban tárgyalnak a kvótáról. Elég lesz az alkotmánymódosítás a kvóta megakadályozására?

Szerintem az alkotmánymódosítás egy kiválóan kidolgozott, az Igazságügyi Minisztérium által előterjesztett, az alkotmányos identitást megerősítő javaslat volt. De miután nem volt kétharmados többségünk, nem tudtuk elfogadni. A Jobbik pedig előzetesen azt közölte, hogy hazaárulásnak tekinti, ha valaki ezt az alkotmánymódosítást nem szavazza meg, majd testületileg tartózkodtak. Ebből a logika szabályai szerint le lehetne bizonyos következtetéseket vonni, de én most ezt nem teszem meg.

A jobboldali táboron belül is fogalmazódott meg kritika a kormányzással szemben: „manapság nincsenek szabadon elfoglalható földek, mint a római korban, azonban vannak uniós források. Azt tapasztaljuk, hogy az uniós pénzek egyesek számára úgy állnak rendelkezésre, mint a rómaiaknak a frissen hódított földek. Ez olyan mértékben vállalhatatlan része a mai magyar közéletnek, amit a keresztény értelmiség nem tud, és nem is akar tovább magyarázni.” Mit üzen ezeknek a keresztény értelmiségieknek?

Az Idők jeleiben megjelent átfogó és Magyarország helyzetét elemző tanulmánynak a sajtóban befutott pályája bizonyítja azt, hogy

az értelmiségnek mennyire nehéz manapság, ha politikáról akar írni.

Hiszen ön most felolvasott egy idézetet, de egy másikat is hozzá lehetne tenni, ahol maguk a keresztény értelmiségiek teszik egyértelművé, hogy nem az aktuálpolitikáról és a kormánypártokról akartak állást foglalni, hanem általános mércét fogalmaztak meg. Amit általánosságban egyébként leírnak, az 90 százalékban elismerő a kormányra nézve. De nyilván, amikor az Index ebből cikket ír, akkor a korrekt és sokszínű tájékoztatás jegyében kizárólag azt a 10 százalékot említi meg, ahol a a kormánypártokra nézve negatív áthallást vélelmeznek. 

Sokak szerint egyébként a Fidesz már rég elvesztette az értelmiségi bázisát, mások szerint nincs is szükség rájuk, mert csak „moralizálgatni” tudnak. Lemondott a Fidesz az értelmiségi szavazóiról? 

Szerintem a „moralizálás" nem megbélyegzendő, hanem helyes – a politikában különösen fontos – tevékenység. Szükség van moralizálásra. Az értelmiségnek a társadalomban betöltött kiemelt szerepéhez igazodik morális felelőssége, ezért kell is moralizálnia. A Fidesz nem mondott le az értelmiségről, és bár a korábbiaknál sokszor kritikusabban, de az értelmiség többsége szerintem ma is bennünket támogat, vagy legalábbis tisztában van azzal, hogy más kormányképes erő pillanatnyilag nincs Magyarországon. Az pedig külön megérne egy nemzetközi tanulmányt, hogy az értelmiség hogyan viszonyul a modern politikai kampányokhoz itthon és szerte a nagyvilágban, mert ez egyáltalán nem egyedi, magyar jelenség. Egy politikai kampány, különösen annak utolsó szakasza, az a világon mindenhol végtelenül leegyszerűsítő. Ha valaki a 2016-os amerikai választási kampányt figyelemmel kísérte, akkor mi még mindig, mintha akadémiai vitákat folytatnánk – nem vitatva, hogy nehéz más olyan viszonyítási pontot találni, ahonnan nézve ez igaz. Szerintem az értelmiségnek nincs értelme e folyamat fő áramlatával szembeszállni, hiszen az általános választójogon alapuló többségi demokrácia lényegéből fakadóan csak vesztes lehet. Az értelmiség legnagyobb hozzájárulása, ha a viták terjedelmét magas intellektuális színvonalat képviselve szélesíti és elmélyíti. A migráció erre jó példa, hiszen a demográfia mellett az európai sorskérdések között a legfontosabb. A migrációról lehet igazat mondani egy plakáton egy kétszavas mondatban, amely a műfajból adódóan  leegyszerűsítő, de lehet akadémiai disszertációt is írni. 

A jobboldali értelmiségiek a kommunikációs stílust kritizálják legtöbbször. Tehát nem a migráció kérdésében állnak szemben a kormánnyal, hanem azzal a hangnemmel nem értenek egyet, ahogy a kormány kommunikál erről.

Szerintem az elvárható az értelmiségtől, hogy a stílusvita ne kerüljön a tartalom elé. Tehát, ha az értelmiségnek a modern politikával szemben fenntartásai vannak, azt készséggel elfogadom. Azonban

éppen attól értelmiség az értelmiség, mert egy stílusvitára hivatkozva nem kerülheti el a tartalom vizsgálatát.

Ha valaki azt mondja, hogy neki nem tetszett a kormány migrációs plakátjainak stílusa, és itt megáll, mindösszesen ennyi az álláspontja, az szerintem önmagában egy rendkívül felületes, értelmiségihez nem méltó vélemény, mert az intellektus és a morális felelősség a tartalmi véleményalkotás parancsát is hordozza. Ezért a stíluskritikát – mint az értelmiség és a modern politikai kampány találkozásának logikus következményét – azzal a lényegi kiegészítéssel tudom a konkrét esetben elfogadni, hogy "azonban a tartalmát tekintve a kormánynak száz százalékban igaza volt abban, amit a migrációról állított."

Nem is migráció ügyben szokták kritizálni a kormányt a jobboldali értelmiségiek, hanem a korrupció, oktatás, egészségügy témáiban.

Itt éltem két hónappal ezelőtt is, amikor a hódmezővásárhelyi vereség után elég sokan megpróbáltak minket rávenni arra, hogy a kampány irányán változtatni kellene. Ma ők is elismerik, hogy az eredmények ismeretében a Fideszé a rendszerváltozás utáni időszak legprofibb kampánya volt. Ezt nem a győzelem feletti triumfálás szándékával mondom, csak rögzítem, hogy az az állítás, hogy a migráció kampánytémává tétele ügyében mindig mindenki mögöttünk lett volna, nem igaz.

De mondjuk a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége pont igen.

Igen, de a jobboldali értelmiség más része tartott attól, hogy a migrációnak a kampány középpontjába állítása sikertelen lesz. Nem nekik lett igazuk. A többi kérdésben pedig nem szabad elfogadni, hogy azok az ellenzék témái lennének. Az oktatásban és az egészségügyben is rengeteg pozitívum történt. Például a életpályamodell a pedagógusoknak, vagy a korábbinál a finanszírozáson keresztül megteremtett lényegesen nagyobb esélyegyenlőség, a nemzeti alaptanterv, az iskolai étkeztetés sokszorosára bővítése. Persze az oktatásban mindig lehet előrelépni, de ez igaz minden országra. Egészségügynél pedig különbség van a főváros és a vidék között. A vidéki egészségügy sok területen megújult az elmúlt 8 évben, viszont Budapesten komoly lemaradások vannak, ezért épül egy szuperkórház, ezért lesz három súlyponti kórház, és ezért kell újjáépíteni a méltatlan állapotban lévő Szent János kórházat. Ha ezek a következő 4-5 évben megtörténnek, akkor azt mondhatjuk, hogy a 21. századhoz méltó állapotba került a legtöbb egészségügyi intézmény. Arról is beszélni kell, hogy soha a rendszerváltás óta nem volt olyan mértékű béremelés az egészségügyben, mint az elmúlt 4 évben, ennek következtében már az orvosok kivándorlása is lassult. A béremeléseket éppen ezért folytatni kell. Tehát fontos téma a migráció, mert az emberek kényesek a saját biztonságukra, ugyanakkor ez nem változtat azon, hogyha amúgy a választópolgárok nem érezték volna azt, hogy van megvalósítható saját jövőjük, hogy egyről a kettőre juthatnak, akkor önmagában a migrációra adott helyes válasz kevés lett volna.

Fotók: Földházi Árpád

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129160