A bevándorlás a Nyugat problémája, és a bevándorlásnak a Nyugat az okozója – legújabban például azzal, hogy országokat bombáz porig és/vagy titkosszolgálati akciókkal dönt meg hatalmakat, hogy adott helyeken a teljes anarchia legyen úrrá. A legegyszerűbben úgy is mondhatnánk, hogy nekünk ehhez semmi közünk. Mégis ránk akarják tolni azt a szart, amit ők díszítettek évszázadokon át, arra hivatkozva, hogy ez egy emberi minimum. És erről a nyugati, emberi minimumról bízvást sokat tudnának beszélni az egykori Belga-Kongóban és Algériában is.
A fentiek teremtették meg a muszlimellenességet. Az, ahogy az európai, bennszülött proletariátus és értelmiség lassanként rájött, hogy lehet, eltakarítják a szemetünket, de nem átallanak párhuzamos társadalmakat kialakítani.
A probléma nem most kezdődött és nem a muszlimok miatt,
hanem legkésőbb a második világháború után és az angol-francia koalíció áldásos tevékenysége kapcsán.
Magyarul felesleges azzal szédítenünk magunkat, hogy nekünk az iszlám mondanivalójával van problémánk. A sokaság azt sem tudja, mit mond az iszlám, ha pedig tudná és összevetné a kereszténységgel, kényelmetlen párhuzamokra akadna. Nekünk azokkal a koszos, nincstelen senkikkel van bajunk, akik nem elég, hogy nem kussban pakolják a téglát, de még úgy-ahogy kultúrájuk foszlányait is szeretnék megőrizni. Azzal van bajunk, hogy nem idomul hozzánk, nem veszik fel a modernitás külső és belső jegyeit. Az ősi, atavisztikus ösztönünk jön elő, ami kitaszítja a sokaságból azokat, akik nem konformizálódnak.
Visszatérve a Pesti Srácokon olvasottakra, szóba került Durics Hilmi Huszein is, akinek budai főmuftiként mondott szavait én idéztem korábban. Paranoid Android Durics hozzáállásából valami – számomra, bevallom, nem nagyon érthető – marxista történelemszemléletet olvas le. Én nem tudom, Durics miként gondolkozott a történelemről, azt azonban igen, hogy harcolt a Rongyos Gárda kötelékében, vezetve egy mintegy 100 főből álló muszlim különosztagot és fegyverrel is küzdött a magyar érdekekért. A Horthy-rendszer megbecsült közéleti személyisége volt, márpedig az a rendszer nem éppen a baloldali elfogultságáról volt neves. Abban a színleg jobboldali, magyar környezetben, ami ma uralkodik, dívik a tradíciók megvetése, de minimum a feléjük táplált érdektelenség; míg a valóban jobboldali jellemzőkkel is bíró, két világháború közötti légkörben igencsak keresni kéne a muszlimokkal szemben táplált utálat jeleit.