Balog Zoltán emlékére

2018. április 24. 20:53

Tóta W. Árpád
HVG

Nem siratni jöttem Balog Zoltánt, de az se volna helyénvaló, ha szó nélkül néznénk végig a bukását.

„Nem siratni jöttem Balog Zoltánt, de az se volna helyénvaló, ha szó nélkül néznénk végig a bukását. Nem sok minden történik ma a politikában, ami örömet okoz, úgyhogy becsüljük meg a villanásnyi derűt. Hogy legalább ő eltakarodik. Tudjuk, nem lesz jobb ezután se, de Balog Zoltánt sosem fogjuk visszasírni.

Alá tartoztak az érdemi politika legfontosabb területei. Sajnos már egy egész generációnak nincs emléke arról, hogy eredetileg kormányzás alatt nem kizárólag a rémhírterjesztést, a manipulációt és az egyet nem értők eltaposását értettük. Hanem például az volt a téma, hogy mi folyik az iskolákban és a kórházakban. És legalábbis gondolkodtak azon politikusok, hogy vajon hogyan tehetnék ezeket jobbá.

Sőt, amikor reformterveik nem kapták meg a politikai támogatást, fogták magukat, és lemondtak. Ezt azért tették, mert hittek valamiben, akartak valamit, és némelyik még értett is hozzá. Balog volt az első, akinek mindegy volt, mi történik."

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/128676