Így írtok ti, ott Nyugaton, ja, és a baloldalon

„Példátlan volt az a médiafelhajtás, amit a fősodrú nyugati sajtó a magyar választással kapcsolatban rendezett. Jól esik, de azért vicces is. Jól esik, mert én magam régóta meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország a világ közepe, a bokréta Isten kalapján, de hogy ezt az »egész« Nyugat is ugyanígy gondolja, ez váratlanul, kedves meglepetésként ért.

Orbán Viktor címlapképe több újságról virított a nyugaton élő emberekre az elmúlt hetekben, mint akármelyik »fejlettnek« kikiáltott demokrácia vezetője. A minapi olasz választások kapcsán fele ennyi jólinformált osztotta meg az észt a nagyérdeművel, közölte megfellebbezhetetlen ítéletét a helyi viszonyokról, az ottani demokrácia és közélet állapotáról, mint esetünkben. Mondanom sem kell, hogy akik oly határozott véleményeket fogalmaztak meg, sőt, nyilvánítottak ki hazánkról, azok általában egy árva szót sem értenek magyarul. Nem jártak itt mostanában, ha valamikor meg is fordultak nálunk, akkor sem álltak szóba másokkal, mint elvbarátaikkal, akiktől azóta is informálódnak. Ez utóbbi lehet, hogy csak jóindulatú feltételezés a részemről, mert sokkal valószínűbb, hogy a sok mértékadó médium tekintélyes és nagytudású szerzőinek nincs is szükségük információkra ahhoz, hogy pontosan tudják, mit is gondoljanak. Itt van mindjárt a Princetonon tanító Jan-Werner Müller, aki az elfogulatlan és persze mértékadó New York Times-ban fejtette ki álláspontját rólunk 2018. április 5-én, »A demokrácia még mindig fontos« címen. 

Az egykor jobb napokat látott Princeton mára egyike lett azoknak a kampuszoknak, amelyek élenjárnak a szólásszabadság korlátozásában, és ezt megfejeli azzal, hogy sorozatban szabadít a diákjaira olyan embereket, mint a ránk szakosodó, igencsak elfogult Scheppele vagy barátja, a már rég külhonban élő Halmai Gábor, illetve a fenti Müller professzor. Ők azok, akik hol Soros pénzén, hol önszorgalomból, legtöbbször mindenfajta érvelés, bizonyítás, alátámasztás nélkül tesznek kijelentéseket, persze megfellebbezhetetlenül. Ők ugyanis akkora ászok, hogy a tényeket nyugodtan figyelmen kívül hagyhatják, azokra semmi szükségük nincs. Ennek az a magyarázata, hogy egy olyan hitvilág főpapjai közé tartoznak, akiket feltétlen odaadással követnek híveik és beérik kinyilatkoztatásaikkal. Például ezzel: »Orbán úr az elmúlt néhány évben meggyengítette országa demokratikus fékeit és ellensúlyait, megtámadta a független civil társadalmat és a médiát a kormányhoz közel álló oligarchák ellenőrzése alá vonta… Nem csak a jogállam van veszélyben.  Azok a jogok is, amelyek elengedhetetlenek egy demokráciában, például a szólás, a gyülekezési, és szervezkedési szabadság is rendszeres támadás alatt állnak. Ahogy a médiapluralizmus eltűnik, a polgár nem kap kritikus információt arról, hogy a kormány hogyan dolgozik.«

Hogy is van ez? Nemrég ítélte el a bíróság első fokon, az Országos Bírói Hivatal elnökét. A Kúria leszedette Orbán Viktor és a kormány plakátjait, Orbán Viktort pénzbüntetésre ítélte a Nemzeti Választási Bizottság, mert gyermekekkel fényképezkedett. Akkor ezek mik? Mikor ítélte el Merkelt vagy Obamát bármikor, bármiért az ottani valamelyik ellensúly? Mikor szólt be egyetlen fék valamely kormányzásra esélyes párt választási plakátjaiba a fejletteknél? Ami a független civil szervezeteket illeti, azokat senki nem támadta meg nálunk. Jelentem, Magyarországon több mint 60 ezer ilyen szervezet tevékenykedik háborítatlanul. Azok a magukat civilnek hazudó szervezetek, amelyeket a kormány ellenőrzés alá akar vonni, azok nem függetlenek és nem civilek, hanem Soros György által pénzelt és mozgatott politikai lobbitevékenységet végző lobbiszervezetek. (...)

Azt is csak halkan jegyzem meg, hogy Ausztriában az FPÖ nevű, szerintük szélsőjobboldali párt is kormányon van. Az a párt, amelyik miatt 2000-ben Európa akkori nevenincsei még kezet sem voltak hajlandóak fogni az osztrákokkal. Most meg a bécsi Café Museum-ból kitiltják a Mandiner stábját, amikor videointerjút készít Graf Peter zu Stolberg-Stolberggel, arra hivatkozva, hogy szélsőjobboldaliak és ez a számukra tűrhetetlen. Bécs, a bécsi balos szcéna nem csak kiábrándító, de szánalmas is. Remélem, ennek a kávéháznak a nevét mindenki megjegyzi és a jövőben bojkottálja.

A hivatásos rettegők körében a Figyelő egyik cikke verte ki a biztosítékot.  Ebben ugyanis egy olyan lista is helyet kapott, amelyre a Soros szervezetek munkatársai, illetve kedvezményezettjei közül kerültek fel jópáran, a teljesség igénye nélkül. Mostanra emiatt mindenki, aki a ballib körökben adni akar magára, becsatlakozott a »listázás« elleni tiltakozók közé. Így a  Magyar Tudományos Akadémia, amelyben még ott ülnek a komcsi időszak múmiái is, illetve neveltjeik, vagy az ELTE és a Corvinus oktatói közül jónéhányan a legfélősebbek közül. Ahogy a Professzorok Batthyányi Körének és az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának megmondói is nyilván rettegni kezdtek. Nagy lehet a félelem az értelmiségi körökben, az már biztos, ezért nem győznek önlistázással hitet tenni Soros György mellett demonstrálva, hogy velük nem tanácsos packázni, mert mindenki, aki ellenük szegül, megsemmisítőnek szánt  dühük célpontjává válik. Aki nem kerül fel, vagy nem iratkozik fel az általuk összeállított listák valamelyikére, az csak magára vethet, és jobb, ha tudja: az akadémiai, egyetemi és egyéb értelmiségi világban végleg elvágta magát.

Kénytelen voltam elgondolkodni azon, mi ennek a Figyelő iránt megnyilvánuló hirtelen érdeklődésnek az oka? És megfejtettem. Nagyon úgy néz ki, hogy az ellenzéki média egyik fő finanszírozója, a nem oligarcha Simicska Lajos, végleg bedobta a törölközőt. A páston már csak Soros György és egy-két külföldi befektető maradt. Megindult tehát a harc az én vagyok a »legfontosabb ellenálló sajtótermék«, illetve a »legelszántabb ellenzéki« címért, aminek az elnyerésétől megélhetésük további biztosítását várják. Remélem, nem kell csalódniuk.”