Folytatni kell a cigányok felzárkóztatását!

A kutya ugat, a karaván halad, és ez sokadszorra bizonyosodik be. Amíg a fél világ a szemeit forgatja, és a szívéhez kapva jajong egy olyan történés miatt, ami hónapokkal, évekkel előtte már látható és várható volt (nyer a Fidesz); addig az új kormány valószínűleg a lehető leghamarabb megalakul, és reményeim szerint majd olyan prioritásokat határoz meg, illetve tesz még fontosabbá az eddigiek közül, amelyek révén a következő négy évben még előbbre juthatunk a társadalmi felzárkózás kérdésében. Hogy egyszerűbben fogalmazzak, a hazai cigány közösségek felzárkózása érdekében.

Hogy ezt hogyan teszi majd, az nyilván nagyban függ attól, hogy mik lesznek általában a hangsúlyos kérdések a kormányfő és a kormányzat számára, illetve hogy az eddigi intézkedések közül melyeket tartja érdemesnek arra, hogy megtartsa és fejlessze őket. Mindemellett egyértelmű, hogy új dolgok, új programok és kezdeményezések is kellenek, de az vitathatatlan, hogy az elkövetkezendő ciklusban is kiemelt jelentőségű marad a témakör. Sőt, talán először a rendszerváltás óta egy olyan időszak következik majd be, amelynek az eredményei végre mindenki számára egyértelműek lehetnek – leginkább azért, mert

Az elmúlt években folyamatosan vizsgálhattam a munkám során, hogy elsősorban vidéken hogyan hatnak a kormányzat társadalmi felzárkózást célzó intézkedései. Éppen ezért az alábbi felvetések és javaslatok valós tapasztalásokon és helyben megfogalmazott igényeken alapulnak, és azért kerülnek most ide, hogy segíthessék a következő hetekben ebben a témakörben a kormányzati célok, fő csapásvonalak és belső struktúrák meghatározást és kialakítását.

Közfoglalkoztatás

Egyértelmű, hogy egyre inkább értékteremtő hatása van mind a helyi közösségekre, mind a bevont személyekre. Folyamatosan nő a közfoglalkoztatásból kikerülő és a valós munkaerőpiacon elhelyezkedni képes emberek száma, ami nemcsak abból fakad, hogy komoly munkaerőhiány van; hanem abból is, hogy sok helyen a közfoglalkoztatás egyéni szocializációs felzárkózást is eredményezett, azaz sokan megértették, mi kell ahhoz, hogy valaki képes legyen saját maga is boldogulni olyan munkahelyeken, ahol szabályok vannak, elvárások, társas folyamatok. Aki változik, és élni tud a lehetőségekkel, az komoly esélyt kap arra, hogy hosszú távon megragadjon.

Kétség nem férhet hozza, hogy a közfoglalkoztatást folytatni lesz szükséges a jövőben is, ugyanakkor

sőt, akár egy önálló közfoglalkoztatási reform részeként kialakíthatna többféle bérkategóriát, valamint közfoglalkoztatási karrierlehetőséget – kvázi közalkalmazottá tenni azokat, akik ezt megszolgálják. Fontos lenne a lehető legszélesebb körben alkalmazni a közfoglalkoztatottakat és keresni az átjárást az egyéb közfeladat-ellátó rendszerek felé (egészségügy, rendvédelem, oktatás, önkormányzati mezőgazdaság, postai és közlekedési szolgáltatások, stb.). Ez utóbbira már voltak korábban kísérletek (vízvédelem), érdemes lenne azok tapasztalatait is felhasználni.

Oktatásügy

Minden korábbinál indokoltabbnak látszik a 9 osztályos iskola programjának kidolgozása és egyes helyeken akár a kísérleti jelleggel is való elindítása. Nagyon fontos lenne végre mindenkinek megértenie: a közoktatás kérdésében nem az általános iskola a legnagyobb gond, hanem az azt megelőző óvodai nevelés, amely a hátrányos helyzetű/cigány gyerekek vonatkozásában nem képes arra, hogy valóban iskolaérett gyerekek kezdjék meg az általános iskolát. Leírom egészen egyszerűen is:

És értse meg végre minden oktatási jog-, és érdekvédő: a világ legnyitottabb szellemiségű pedagógusa sem képes jó minőségben oktatni olyan gyerekeket, akik az alapvető tiszteletet sem ismerik, nem fogadják el a szabályokat, komoly tudásbeli hiányosságokkal küzdenek, illetve, ha az őket körülvevő környezet sem segíti őket abban, hogy ez változhasson. Az óvoda és az iskola közé kerülő periódus megoldhatná ezt a problémát, és igenis szükségesnek látszik kipróbálni.

A hátrányos helyzetű/cigány gyerekek számára komoly segítséget kínáló ingyenes óvodai és iskolai étkezés, valamint az ingyen tankönyv fontos lenne, hogy megmaradjon, és kétségem sincs abban, hogy ez így is lesz. Hajlamos az ellenzék és a nyugati kritika ezt figyelmen kívül hagyni, holott komoly támogatás és biztosíték legalább ahhoz, hogy jóllakott gyerekek fejébe kerüljön tudás.

Az oktatási szegregáció kérdésében továbbra is látni kell azt, hogy a spontán szegregáció nem megállítható és nehezen befolyásolható, a szándékkal történővel szemben viszont fel kell lépni. Komoly gond az iskolai erőszak: a tanterv része kellene legyen majd, hogy akár már általános iskola 7. osztályától tanulható legyen a konfliktuskezelés, és a kisebbség-többség viszonyának, egymásra szorultságának a megértése. Sőt, kisebb helyeken ezek a témakörök a szülőkre, szülői közösségekre is kiterjeszthetők lehetnek.

A szakképzés komoly esély a hátrányos helyzetű/cigány fiatalok számára: bízom benne, hogy a kormány mindent elkövet azért, hogy vonzó legyen a számukra a szakmaszerzés. Ma még nagyon magas a lemorzsolódás a körükben, és ennek oka leginkább az, hogy

Sokan merengtek már azon az elmúlt években, hogy miért akar összeszerelő-üzemet csinálni az országból a kormány, amire én csak azt tudom most is reagálni: a munkaerőhiány és a jól teljesítő gazdaság igenis komoly esélyhez juttatja most azokat a fiatalokat, akik szakmát szereznek és nem restek akár már a húszas éveik elején munkába állni. De ehhez szemléletformálás kell és őszinte beszéd.

Az igazán tehetséges cigány fiatalokat komoly tehetséggondozói program segíti a felsőoktatásban, a roma szakkollégiumok rendszere az egész Európai Unióban egyedülálló. A kormányfő ígéretet tett rá, hogy ez program a következő években is működik majd, amivel pedig egyfajta keretbe is foglalhatja a kormány azt, hogy a kötelező óvodáztatástól az ingyenes étkezésen és tankönyvön, a szakközépiskolai ösztöndíjakon át egészen az egyetemi tehetséggondozásig komoly segítséget kínál ahhoz, hogy legyen esély valóban kitörni a szegénységből – elsősorban az oktatás révén.

Közfeladat-ellátás

A kormánynak az elmúlt években is fontos volt, hogy a hátrányos helyzetűek, cigányok lehetőséget kapjanak a közfeladat-ellátásban, kiemelt célcsoportot jelentettek már eddig is.

Ezt nemcsak a kényszerűség szüli (kevés az ember a közfeladat-ellátásban), de esély arra is, hogy a közfeladat-ellátók munkáját olyanok is segítsék, akik azokból a közösségekből jönnek, amelyek számára különösen fontos ezeknek az embereknek a munkája.

Harmadik szempontként ez valódi felzárkózási lehetőség, hiszen már

Ezt a témakört kiemelten fel kellene majd vállalnia a kormányzatnak, és a lehető legtöbb hátrányos helyzetű/cigány fiatalnak kínálni itt elhelyezkedést, karrierlehetőséget.

Mezőgazdaság és társadalmi felzárkózás

Kimondottan szeretném, ha a kormány egyik fő felzárkózási területnek határozná meg a mezőgazdaság és vidékfejlesztés témakörét.

A hazai cigányok túlnyomó többsége vidéken él, és mindent el kell követni, hogy immár majd ne csak napszámosként, hanem szakmát szerzett valódi munkavállalóként is részei legyenek a helyi mezőgazdasági folyamatoknak, valamint tovább kell erősíteni a szociális föld-alapú programokat, a közösségi kerteket, valamint meg kell teremteni azokat az önellátó közösségeket, amelyek nem csak az államtól várják a sorsuk jobbra fordulását, hanem gyümölcsöt,-zöldséget termelnek, állatot nevelnek, erdőt gondoznak.

Tudatosabb közösségek megteremtése

Az elmúlt nyolc év nagyon sok településen ébresztette rá arra a cigányok egy részét, hogy a segély helyett dolgozni szükséges, és hogy ha csak apró dolgokban is, de mindenki tehet egy keveset önmagáért,

Ezt a gondolatiságot folytatni kell, és miközben nyilván az alapvető szolidaritást nem engedhetjük kiveszni a társadalomból, igenis szükséges, hogy beszéljünk arról, hogy mindenkinek van abban felelőssége, hogy mennyire tudnak a kormányzat intézkedései eredményesek lenni.

Ehhez viszont tiszta beszéd, és elsősorban a helyi közös érdekek meghatározása szükséges az ideológiai szembenállás és a többségi társadalom/kormány folyamatos számonkérése helyett.

Határon túli magyar-ajkú cigány közösségek kérdése

Bízom benne, hogy ez a következő négy esztendő esélyt ad arra is, hogy az eddigieknél is komolyabban vehessük a határon túli magyar-ajkú cigány közösségek segítését, támogatását.

Több százezer olyan magyar identitású emberről beszélünk, akik elsősorban és egyszerre magyarok és cigányok, és csak azt követően érzik magukat szerbnek, románnak vagy éppen szlováknak. Fontos lenne, hogy lássuk őket is, és segítsük őket ugyanúgy, ahogyan a határon túli nem cigány magyarokat is támogatjuk.

A hazai társadalmi felzárkózás nemzetközi megítélése

Igazságtalanul sok kritikát, és sokszor igaztalan kritikát kap a kormány, amikor szóba kerül külföldön a hazai társadalmi felzárkózás kérdése. Miközben európai jelentőségű Uniós Roma Keretstratégiát kezdeményezett Magyarország, illetve a kormányzópárt folyamatosan és minden elkövet azért, hogy a hazai roma közösségek a legmagasabb szintű uniós képviseleti rendszerben is ott legyenek – elsőként küldött cigány képviselőt az Európai Unió parlamentjébe.

Úgy vélem, hangsúlyosabban kell majd a jövőben megmutatnunk országnak-világnak, hogy igenis komoly erőfeszítéseket vállal a kormány – és rajta keresztül több százezer közfeladat-ellátó –, hogy segítse a leszakadt társadalmi rétegek, köztük a 8-900 ezer embert magukba foglaló roma közösségek felzárkózását.

a több tízezer családnak jövedelmet kínáló közfoglalkoztatási programban, a cigánylányokat iskolában tartó támogatási programban, a roma szakkollégiumokban, a társadalmi felzárkózást célzó több száz projektben.

Biztos vagyok abban, hogy ha a fentiekben meghatározott gondolatok beépülhetnek majd a kormányzati elképzelésekbe, akkor az érdemben segíti a 2010-ben megkezdett munka eredményes folytatását.

Kell hozzá még egy elhivatott, és kibővített szakmai apparátus (ebben bővítés, frissítés és megerősítés lesz várható – az eddig jól teljesítők további támogatása és erősítése, hatáskör-bővítése indokolt!), társadalmi támogatás (ennek a megteremtése, megszerzése lesz a legkönnyebb feladat), valamint néhány olyan kulcsszereplő, akik a legmagasabb kormányzati szinteken segíthetik ennek a témakörnek a legfőbb döntéshozók általi megértését és támogatását. Ez utóbbiban is várható a változás, mint ahogyan az egész kérdésnek a stratégia kérdésként való középtávú meghatározása is.