Hiszek egy erős, intelligens, aktív, de alkotmányosan korlátozott államban

2018. április 17. 12:14

Stumpf István
Ars Boni

Most egy rejtett prezidencializálódás zajlik: a miniszterelnök egy szuperkancellár, aki utasíthatja a minisztereit, és ő mondja meg a kormányzás irányát. Interjú.

„Hogyan látja az Alaptörvény megalkotásának folyamatát?

A Fidesz történelmi küldetésének tekintette, hogy a ’89-es értéksemlegesnek tartott, átmeneti alkotmányt felváltsa egy új, értékelkötelezett, a nemzeti hagyományokat megjelenítő és a történeti alkotmánnyal a szimbolikus kontinuitást megteremtő Alaptörvénnyel. Az alkotmányozó hatalommal rendelkező kormánypártok kezdetben szélesebb konszenzusra próbáltak törekedni, ezért állították fel az Alkotmányozó Bizottságot, kértek fel egyetemi tanszékeket, szakmai műhelyeket javaslattételre, véleményezésre. Aztán elindult a szokásos politikai csatározás, ami 1994-98 között az alkotmányozás kudarcához vezetett. Hasonló folyamatok indultak el 2010 őszén is. A szocialisták, majd később más pártok is kivonultak a parlamenti bizottságból, a Fidesz vezérkar pedig úgy döntött, hogy nem alkudozik tovább, egyedül is keresztülviszi az új alkotmány elfogadását. Sutba dobták az addig elkészült anyagok jelentős részét és megbízták Szájer Józsefet, hogy készítse el a tervezetet.

A brüsszeli gyors sebességével készült új alaptörvényt a parlament viharos gyorsasággal el is fogadta. Sokan vitatják az alkotmány-előkészítő folyamat megalapozottságát, mások a széles politikai konszenzus hiányát róják fel és olyanok is vannak, akik a ’89-es alkotmányhoz való visszatérést szorgalmazzák. Az alkotmányozás még a szakmai vélemények szerint is politikai kérdés, ha megfelel az alkotmány elfogadása a vonatkozó eljárási szabályoknak, nem lehet kétségbe vonni a legitimitását. Alkotmánybíróként nem kívánom minősíteni a folyamatot, a szakmai ízlésem azt diktálta volna, hogy szélesebb konszenzusra kellett volna törekedni az előkészítés folyamán. Az alkotmányok elfogadásának is több formája ismert, például lehet népszavazást tartani a róla, vagy a következő parlament megerősítése szükséges. A Fidesz viszont a legegyszerűbb és hatalomtechnikailag a hozzá legközelebb álló módon intézte ezt a dolgot. Akik ezen változtatni akarnak, azoknak alkotmánymódosító felhatalmazást kell szerezniük.

Szükségesnek tartotta az alkotmányozást 2010 után?

Én az alkotmányozás szükségességét semmilyen tekintetben nem vitatom el, ez generációs értelemben is fontos. Az Alaptörvény nem hozott radikális változásokat, nem forgatta fel a közjogi viszonyokat: az alapjogi charta szinte változatlanul bekerült, nem változott a közjogi rendszer, hangsúlyosabbá vált a nemzeti, közösségi, értékdimenzió. Amivel a gond volt, hogy sietősen csinálták, és a hiányokat az Átmeneti rendelkezésekkel akarták megoldani. Támogattam az Alkotmánybíróság többségének döntést, amely alkotmányellenesnek nyilvánította az Átmeneti rendelkezéseket.

Itt jött elő, hogy mi hogyan jövünk ahhoz, hogy a 2/3-dal elfogadott, magát alkotmányértékűnek deklaráló rendelkezezéseket nem tartjuk mégsem alkotmánynak.. Azonban az alkotmánynak zárt rendszert kell alkotnia, nem lehetnek benne ellentmondások, illetve nem tartalmazhat olyan szabályokat, amelyek nem odavalóak, mert így nem tudja betölteni a jogrendszer mércéjének szerepét, az pedig alkotmányos káoszt okozhat. Az AB-nek pedig kifejezetten feladata, hogy őrködjön az Alaptörvény közjogi mérce jellegén.

Melyek voltak eddigi alkotmánybírói munkássága alatt a legnagyobb dilemmái, mely döntések okozták a legtöbb fejtörést?

A legnagyobb dilemmát az Átmeneti rendelkezések alkotmányellenessége és az előzetes választási regisztrációval kapcsolatos köztársasági elnöki vétót elbíráló alkotmánybírósági döntések okozták. Azért volt különösen nehéz helyzet, mert az Átmeneti rendelkezésekről szóló döntésnek meg kellett előznie a regisztrációval kapcsolatosat ahhoz, hogy ellentmondásmentes alkotmányos döntést hozhassunk. Bihari tanár úr volt az előkészítője, hosszú ideig vitatkoztunk az Átmeneti rendelkezésekről, majd megérkezett a regisztrációs törvény. Rám szignálták ki az ügyet. Harminc napunk volt rá úgy, hogy ennek minimum egyharmada munkaszüneti nap volt, mivel karácsony előtt kaptuk meg a feladatot. Ekkor már itt volt öt új bíró, akik aggályokat vetettek fel azzal kapcsolatban, hogy miért sietünk úgy, különben is kimondta az alkotmányozó többség, hogy ez is az Átmeneti rendelkezések és az Alaptörvény részei. Tehát szakmailag és politikailag is egy kiélezett vita zajlott, végül pedig megszületett egy nagyon cizellált döntés, ami megteremtette a lehetőséget, hogy a választási regisztráció, politikai reklám és hirdetés kérdéséiben is egy hasonlót alkossunk.

Ez nagyon kiverte a biztosítékot a hatalom berkeiben, de az előzetes regisztráció sok politikai problémát okozott volna, így végül nem írták bele az Alaptörvénybe.

A másik fontos dilemma az egyházügyi törvény hatályon kívül helyezése volt. Az történt ugyanis, hogy e törvénynek gyakorlatilag a felét kicserélték a zárószavazás előtti módosító indítvánnyal, pedig ennek az eszköznek a célja az lenne, hogy az egymásnak ellentmondó jogszabályhelyeket kigyomlálják. A vita itt arról folyt, hogy valójában ez a többségi döntés elvonta a kisebbség azon jogát, hogy érdemben meg tudja vitatni az új szöveget. Ezért mi az egészet hatályon kívül helyeztük közjogi érvénytelenség címén. Végül rendkívüli ülésszakban visszahozta a parlament a törvényt, ami megint elénk került, de ahhoz már nem volt elég támogatás, hogy közjogi érvénytelenség címén gyakorlatilag újra megsemmisítsük, csak néhány rendelkezését nyilvánítottuk alkotmányellenesnek. Az egyházi státusz rendezetlenségével kapcsolatban azóta is folyamatosan érkeznek beadványok az AB-hoz.

Fontos dilemmák merültek fel a közérdekű adatigényléssel kapcsolatban is. Én abból a meggyőződésből indultam ki, hogy az Alaptörvény egyik új preferenciája az állami vagyon védelme és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés biztosítása, hiszen ezt több helyen hangsúlyozza az alkotmány. Azt gondolom, hogy az AB egyik kitüntetett feladata, hogyha ezt az Alaptörvény ilyen hangsúlyosan előírja, akkor azt tegye lehetővé, hogy akik erre kíváncsiak, azok azt meg is kapják. Erős kritikám van azzal a nézettel kapcsolatban, hogyha egy szervezet döntés-előkészítő anyagnak nyilvánít valamit, és a bíróság anélkül, hogy megvizsgálná, hogy ez melyik döntéssel hozható kapcsolatba, csak így ráüti a kóser pecsétet mindenféle vizsgálat nélkül, akkor egy olyan szent tehenet kreálunk, amihez nem lehet hozzányúlni. A bíróságnak pont az lenne a dolga, hogy megvizsgálja, ezek valóban döntés-előkészítő anyagok-e, de ezt nem végzi el. Számos bírósági döntést megsemmisítettünk, aminek hatására nagy a felzúdulás, de

Szerintem, ha az Alaptörvény ilyen hangsúllyal kezeli a közérdekű adatok nyilvánosságát, akkor azt érvényesíteni kell.

Van olyan vívmánya az Alaptörvénynek, amit kiemelne, aminek mindenképp be kellene szivárognia az Alkotmánybíróság gyakorlatába?

Például a történeti alkotmány vívmányainak bedolgozása, úgy, hogy az ne legyen erőltetett, nagyon nehéz intellektuális feladat. Az Alaptörvény nagyon erősen hangsúlyozza a nemzeti vagy alkotmányos identitás fontosságát, illetve a kötelességeket a jogok mellett. Az is fontos szerintem, hogy hangsúlyt helyez a fenntartható fejlődés szempontjaira. Én úgy látom, hogy szép lassan kezd kialakulni az, hogy mi az a plusz, amit az Alaptörvény hozott. Ezeket az AB-nek sokkal markánsabban kellene megjeleníteni a döntéseiben. Ennek nagyon fontos eleme, hogy itt kontinuitásról van szó, az Alaptörvénybe beemeltek olyan elveket, szabályokat, amelyeket az Alkotmánybírósági gyakorlat alakított ki, például az alapjog-korlátozás tesztjét.

Szuverenitásteszt lehetőségén már elkezdtünk dolgozni: az AB-nek van-e hatásköre azokban a kérdésekben, ahol a nemzetközi döntések és a magyar alkotmány belső magja közti ellentétet vizsgálja? Erről az AB-n belül is nagy viták vannak. Kimondhatjuk-e, hogy adott európai uniós döntésről, hogy sérti a magyar szuverenitást, és ezért nem alkalmazható? Emellett fontos, hogy az AB-nek az alkotmányvédelem során úgy kell eljárnia, hogy mércét állít fel, ami mindenki számára átlátható és egyértelmű, amely alapján minősíti az egyes jogszabályokat a magyar alkotmány szempontjából. Ennek kidolgozása még várat magára. 

Az erős állam alkotmányos korlátok c. könyvében írtakkal kapcsolatban kérdezem, hogy mit ért »radikális átalakításon«, erre miért van szükség?

Én amellett érveltem, hogy az államot nem szabad eszközteleníteni, nem szabad a legfontosabb feladatokat is kiszervezni olyan piaci szereplőknek, akik nem rendelkeznek közhatalmi felelősséggel. A »good governence« koncepciója léket kapott, a 2008-as gazdasági válság megmutatta, hogy a piac nem mindenható, az állam gazdasági beavatkozása nélkül, egyes bankárok hazárdírozása miatt összeomlott volna a világ pénzügyi rendszere.

Hiszek egy erős, intelligens, aktív, de alkotmányosan korlátozott államban. Az én kormányzati tapasztalatom miniszterként azt mutatta, hogy – különösen válságos helyzetben – a kormányzat gyors cselekvőképessége felértékelődik. Szerintem mi voltunk például az első kormány 1998-ban, aki világossá tette a miniszterei számára, hogy ők nem az általuk vezetett minisztériumok lobbistái a kormányban, hanem a kormány képviselői a minisztériumok élén.  Ehhez kell egy közös kormányzati filozófia, kormányzati cselekvési stratégiai program.  Korábban ezzel szemben a minisztert egy fél év alatt »megette« az apparátus – ez az, ami megváltozott. Ez természetesen egy erőteljesebb miniszterelnöki szerepkört is jelentett, ami nem volt egyszerű, mert vissza kellett fogni Torgyánt és a koalíciós aktivitást kiegyensúlyozottá kellett tenni. A miniszterelnökség koordinálta a minisztériumokat. Ebben az értelemben én már akkor is egy erős prezidencializálódás felé haladónak gondoltam a magyar folyamatokat, ahogy ma is. Szerintem emiatt egy félprezidenciális vagy prezidenciális rendszer adekvátabb lenne, most egy rejtett prezidencializálódás zajlik: a miniszterelnök egy szuperkancellár, aki utasíthatja a minisztereit, és ő mondja meg a kormányzás irányát. Ez a tendencia, illetve a végrehajtó és a törvényhozó hatalom összefonódása ma megfigyelhető a világban. Ez egyébként felértékeli az AB-t, alkotmányvédelmi szervet  és alkotmányos ellensúlyt.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/128289