Ellenzékváltást most!

2018. április 17. 08:47

Puzsér Róbert
Facebook

Az erő, amely majd elsöpri a rezsimet, már körvonalazódik a horizonton – a hatalom pedig jól láthatóan retteg tőle.

„A  nemzeti együttműködés rendszere egy szörnykoalíció, amely a Hit  Gyülekezetétől, a Mazsihisztől és Köves Slomó rabbitól egészen a  goebbelsi uszítás hazai mesteréig, Bayer Zsoltig és a nemzeti  radikalizmus strasbourgi nagyasszonyáig, Morvai Magunkfajta Krisztináig,  kulturált, konzervatív értelmiségiektől korrupt, kokainista cég- és  pártvezérekig, vidéki gyülekezetek lelkészeitől zsidó-keresztény  hagyományt megvető pogány táltosokig ível. Ezekben az emberekben és  nézetekben nincs semmi közös – a hatalom, a pénz, a történelmi sérelmek  és a balliberális kurzus iránti gyűlölet tartja őket össze.

A  nemzeti együttműködés rendszerének szavazói sokfélék. Nagy hibát követ  el, aki hagyja becsapni magát azzal, hogy tudatlan, megfélemlített és  Erzsébet-utalványon lábhoz szoktatott közmunkás cigányok tömegei  szavazták meg Orbán Viktor rendszerét. Nyilván sok szavazójukra igaz ez,  ahogy az MSZP-re is tömegesen szavaznak kétbites világképű, tizenharmadik havi nyugdíjat vagy alapjövedelmet váró szerencsétlenek,  akik a napi megélhetés reményében és végső elkeseredésükben szavaznak a szocikra, esetleg a cigányoktól való  félelmük, vagy az irántuk táplált gyűlöletük nyomán a Jobbikra.

Az ellenzéki pártoknak nem volt mit mondaniuk azon kívül, hogy Orbán  Viktor és köre lop. Az ellenzéki pártvezetők majd bizonyára nem fognak  lopni, bár épp szemérmetlenül hazudják le a csillagokat is az égről. A  szociális uszítást felvértezték a modern politikai marketing  gátlástalanságával, így született  meg a Vona-kormány, a Karácsony-kormány meg a Szél-kormány ígérete –  mindössze a kormányképesség merő látszata meg a társadalmi támogatottság  hiányzott mögülük. Nemcsak arról hazudtak, hogy milyen lehetőségei  vannak az országnak a következő négy évben, hanem arról is, hogy a  választás másnapján mi történik majd. A magyarok tömegei inkább a jól  ismert rosszra, a kiszámítható és lassú sorvadásra szavaztak, mint  azokra, akik annyival sem tisztelték meg őket, hogy a legelemibb  realitásokra reflektáljanak: akár holnap csődbe vihették volna az  országot.

Még  a Momentum Mozgalom kampányának is az az imázsfilm volt a  legemlékezetesebb pillanata, amelyben egy lelkes, fiatalos csapat tagjai  korán kelnek, egész nap dolgoznak, és addig nem lankadnak, míg végül  sikeresek nem lesznek. Elképesztően profi, dinamikus és nagyon jó  hangulatú reklámspot – csak hát ugyanúgy hirdethetne szénsavas  üdítőitalt az Egyesült Államokban, személygépkocsit Németországban és  moblil-tarifacsomagot Bulgáriában, mint politikai pártot Magyarországon.  Ami hiányzik belőle, az épp az identitás, a vízió, az érték és  bármiféle üzenet, amiről a magyar választók önmagukra, saját  problémáikra ismernek. Az ellenzéki pártok vezetői és hívei azzal  hülyítették magukat és egymást, hogy pusztán multimarketinggel meg Orbán  korruptságának mantrázásával a kormány leváltható. Így aztán nemcsak a  valós diskurzusra, nemcsak a kormányzat eredményeinek elismerésére,  nemcsak saját programjaik megalkotására és ismertetésére nem maradt  erejük, de arra sem, hogy legalább a küldötteik minden szavazókörben  jelen legyenek. Ez okozta Orbán Viktor újabb kétharmadát, és nem a  Magyar Kétfarkú Kutya Párt, amelyet a balliberális véleményelit  erőlködve próbál az ellenzéki vereség felelősének beállítani. Az  ellenzék vereségének tényleges okai: valóságdeficit, igazságdeficit,  hitelességdeficit és identitásdeficit.

Ezután  a választás után azt kell végre tudomásul venni, hogy a nemzeti  együttműködés rendszere több, mint a Fidesz mögé szervezett  konglomerátum – része az ellenzék is. A nemzeti együttműködés  rendszerének részei mindazok a pártelitek, amelyek most az  Országgyűlésben újabb négy évnyi ócska színházzal készülnek  demonstrálni, hogy mekkora ellenzékei annak a kormányzatnak, amit ha  nagyon akartak volna, egy technikai koalícióval mára könnyedén  megbuktatnak. A nemzeti együttműködés rendszerének részei azok a  politikai tanácsadók és marketingesek, akik ezeknek az ellenzéki  pártoknak a vezetőit hazudozni tanítják, akik harminc éve vesznek fel  vagyonokat kétes értékű tanácsaikért, és akik minden bukás után új  gazdát találnak, hogy aztán sok pénzért Orbánhoz és Gyurcsányhoz rothasszák.

A  nemzeti együttműködés rendszere úgy dönthető meg, ha új ellenzéki elit  épül. Nem a pártokkal, és nem a politikusokkal van a baj, hanem ezekkel a  pártokkal, és ezekkel a politikusokkal. Gyurcsánnyal nem lehet Orbánt  leváltani, ahogy az MSZP-vel nem lehet a Fideszt leváltani. Az LMP-nek  meg kell újulnia, a Momentumnak identitást kell növesztenie, és valahol  körülöttük, a polgári centrum alapjain lehet elkezdeni a rendszerváltó  erők térfoglalását. A nemzeti együttműködés rendszerét csak középről  lehet leváltani, és csakis akkor, ha egy nap egy tényleges ellenzéki erő  a Fidesz szavazóit is megszólítja majd. Aki nem a centrumból próbálja  megnyerni az országot, az hazárdírozik, gazdasági válságra vár, és nem  lebontani, hanem átvenni kívánja Orbán Viktor rendszerét.

A  választás eredménye megerősítette a hatalmat nemtelen működésében: a  gyűlöletpropaganda, a migránsozás, az ügynöközés, a hazaárulózás, a  karaktergyilkosságok a következő években még inkább a hazai mindennapok  részei lesznek. A nemzeti együttműködés rendszerének elitje  megmámorosodott Habony Árpád sötét géniuszának bűvöletében: tagjai azt  hiszik, hogy a lelketlen tömegpropagandát nem lehet túltolni  – azt hiszik, hogy ez majd mindörökké működni fog. A magyarok  felkészülhetnek arra, hogy a rájuk váró ciklusban a kormányzati  propaganda rémalakjai a tűzfalakat is birtokba veszik: mindenhonnan  migráns orkok tömegei néznek majd a bennszülöttekre, hogy félelemérzetük  állandó legyen. Mészáros cége talán épít majd egy hatalmas tornyot a  főváros fölé, ahonnan Soros György szeme figyeli majd a budapestieket.  Mordort hazudnak majd a magyarok köré, és világossá teszik, hogy egyedül  Orbán Viktor képes megvédeni őket.

Csakhogy  Budapest már nem hiszi el ezt a hazug népmesét – Budapesten már a  kormányváltás hívei vannak többen. S amit ma Budapest gondol, azt  gondolja holnap az ország. A Londonban dolgozó magyar fiatalok körében a  kormánynak tíz százaléknyi támogatottsága sincs, a Jobbiknak, az  LMP-nek meg a Momentumnak viszont kétharmada van – valós kétharmada, nem  negyvenkilenc százaléknyi szavazatból hegesztett parlamenti kétharmada.  Az erő, amely majd elsöpri a rezsimet, már körvonalazódik a horizonton –  a hatalom pedig jól láthatóan retteg tőle. Mindig hajnal előtt  legnagyobb a sötétség.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/128273