Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs

Gyóni Géza Csak egy éjszakára c. versének átirata: Csak egy évszázadra... Csak egy évszázadra küldjétek el őket; A liberális kútmérgezőket Csak egy évszázadra: Akik fent hirdetik, hogy nagyon figyelünk, Mikor Soros hangja muzsikál felettünk. Mikor láthatatlan magja kél a pénznek S „Soros” aktivisták szanaszét röpködnek Csak egy évszázadra küldjétek el őket; A hidegvágókkal művészkedőket. Csak egy évszázadra: Mikor siketítőn bőgni kezd a másság S úgy nyög a józanság, mintha gyomrát vágnák, Pusztító píszínek mikor fénye támad S mocskos vize kicsap a hazugságnak. Csak egy évszázadra küldjétek el őket. A genderkedő nemzetvesztőket Csak egy évszázadra: Mikor a humbúg-vulkán izzó közepén Ugy forog a férfi, mint a falevél; S mire földre omlik, ó iszonyu romlás, – Szép magyar férfiből csak hímnős csontváz. Csak egy évszázadra küldjétek el őket: A joggal takaródzó nyerészkedőket. Csak egy évszázadra: Mikor a hamisság égő torka tárul S jog csurog a földön, jog csurog a fáról Mikor a másság dübörög a szélben S magyar sóhajt, hol a magyar énem.. Csak egy évszázadra küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel másságszeretőket. Csak egy évszázadra: Sunyi álnokságnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a Duna tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sirva sikoltsák: Soros György, ne többet. Küldjétek el őket csak egy évszázadra, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy évszázadra: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Soros György, mi kell még! Spekuláns, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind-mind, S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet! – Csak egy évszázadra küldjétek el őket.

Szítod te feszt azt a tüzet.

Munka hadának a lépte dobog, Zendülő ének az égre lobog, Hajnali fényözön földre leszáll, Kézhez a kéz és vállhoz a váll! Repülj te lángoló, tűzszínű zászló, Vezess az éjnek éjén át, Vezess a harcra, sok sápadt arcra, Terítsd a hajnal bíborát! Száll a dalunk, szava ég felé tör, Láncban a szédítő harcos ököl Fáklyavivők kezén csörög a bilincs, Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs. Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot, És döngesd bátran a falat, Legyünk az új rend hű katonái, S leszünk a győztes élcsapat.

"És ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat. A válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk és telepre visszük, a városokat, országunkat megvédjük." a hibbant táncoslábú