Kelet felé kell tekintenünk

2018. április 15. 11:10

Éric Zemmour
Le Figaro

A magyar illiberalizmus lehet a francia jobboldal nagy esélye.

Éric Zemmour algériai berber zsidó származású francia író, újságíró, esszéista, a kortárs francia jobboldali gondolkodás egyik vezető egyénisége. A Figaróban megjelent hétvégi véleménycikkének szemléje. Zemmour '68-asokról írt minapi cikkének szemléjét itt olvashatják.

***

„Illiberalizmus. Nagy ideológiai és politikai jövő áll e nehezen kiejthető szó előtt. Az osztrák, olasz, szlovák, lengyel, sőt a német választások után Orbán Viktor magyarországi választási diadala rá a legutóbbi ékes bizonyíték. A nyugati elitek a jelenség populizmusát ostorozzák, mintha bármit is jelentene még ez a fogalom.

Orbán dolgozta ki az illiberalizmus elméletét, amelyet a liberalizmussal, de nem a piacgazdasággal állított szembe. A kommunista igát elszenvedett országok nem is lehetnek ellenségei a piacgazdaságnak, ám a 2008-as válság ráébresztette a magyar vezetőket arra, hogy a globalizált liberalizmus egy őrült és hegemonikus gépezetté vált, ahol a pénzvilág rendelkezik minden hatalommal és joggal. A liberális és az illiberális társadalmak végső elkülönülését ugyanakkor a 2015-ös migránsválság hozza el. A német és francia liberális társadalmak multikulturális társadalmakká váltak, lemondva határaik és identitásuk védelméről. Ezekben az országban a bíró szabja meg az emberi jogi vallás által ihletett normákat, amelyek mindenkire kötelező érvényűek. Így született meg az, amit érzelmesen jogállamnak neveznek, és amit szándékosan vagy tudatlanságból összekevernek a demokráciával. Márpedig éppenséggel ellentétes fogalmak ezek: a jogállamban a bírók kormányoznak, a bírói oligarchia erőlteti rá törvényét a népre, míg a demokrácia a nép uralma a nép által a nép érdekében.

A liberalizmusnak és az illiberalizmusnak, a jogállamnak és demokráciának ez a szembenállása lesz a jövő meghatározó ellentéte Európában. Helyére lép a szuverenisták és a föderalisták, a szocialisták és a liberálisok közti, elavult ellentéteknek. Az illiberalizmus Magyarországon született elmélete elterjedt egész Közép-Európában, a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén. Ez nem véletlen: elég csak felidéznünk, hogy ez a régió szenvedte el a legélesebben a muzulmán terjeszkedést, amely Bécs 1683-as ostromában csúcsosodott ki.

Ám ez a magyar elmélet lehet a francia jobboldal nagy esélye is, ha képes megragadni. Orbán igyekszik lazítani a gazdasági és a kulturális liberalizmus szoros kötelékén, amelyet a piacgazdaságnak megtért hatvannyolcas baloldal hozott létre a nyolcvanas években. Orbán elfogadja az előbbit – még ha állami ellenőrzés alá is vonja –, az utóbbit viszont elutasítja Európa keresztény gyökereinek a nevében. Arra törekszik tehát, hogy leküzdje Michéa, a két liberalizmus összefonódására ragyogóan rámutató marxista filozófus átkát.

Az illiberalizmus megteremti a különböző jobboldalak szövetségét, maga mellé állítva a népi szavazóréteget azáltal, hogy elítéli a Nagy Felcserélést, és rámutat Európa iszlamizálódásának veszélyére. Az illiberalizmus az illedelmesen gondolkodó média és a brüsszeli Európa-párti ideológusok új ellensége. És ez a legjobb bizonyíték arra, hogy kelet felé kell tekintenünk.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/128180