Konstanzi körkép

„Fontos a folyamatosság”– németek az újabb Merkel-nagykoalícióról

2018. március 14. 13:05

Írta: Illés Gergő

Jó vagy rossz az újabb nagykoalíció Németországnak? Mikor kellene távoznia Merkelnek? Mik a vélemények a német és a magyar migrációs politikáról? A Mandiner riportere a dél-németországi Konstanzban faggatta az utca emberét.

Több mint féléves patthelyzetnek vetett véget a német szociáldemokraták március 4-én tartott pártszavazása, ahol a baloldali alakulat tagjainak kétharmada kimondta: folytatni kell az Angela Merkellel és pártjával, a CDU-val történő nagykoalíciós kormányzást.

De mi vezetett idáig, mikor a mostanára a pártvezetésről lemondó SPD-vezér Martin Schulz azzal a világos ígérettel vágott neki a tavaly szeptemberi választásoknak, hogy egy esetleges vereség esetén is szakítana Merkellel? Ennek hosszú története van.

Jamaikától a fekete-vörösig

A 2017. szeptember 24-i Bundestag-választások éjszakáján egyik nagy párt sem lehetett boldog: az SPD Schulzzal együtt – az előzetes méréseknek megfelelően – történetének legnagyobb vereségét könyvelhette el, csupán a szavazatok 20,5 százalékát megszerezve és 5,2 százalékot veszítve az amúgy sem rózsás, 2013-as eredményéhez képest. Ennél nagyobb fricskát talán csak a választásokat ugyan megnyerő, de jelentősen megroggyanó kereszténydemokrata koalíció, a CDU/CSU-szövetség kapott. Hiába szavazott rájuk ugyanis a választók 32,9 százaléka, a négy évvel ezelőtti eredményhez képest 8,6 százalékos gyengülés minimum jelzésértékű lehetett Merkelék számára.

Igazán boldogok a kis pártok lehettek, főleg a német politikai elit által se kiköpni, se lenyelni nem tudott, bevándorlásellenes, jobboldali, és több ízben is lenácizott AfD. De örülhettek a Bundestagba magabiztosan visszajutó liberális szabaddemokraták (FDP), és a Zöldek is.

Mivel Schulzék világosan leszögezték, ellenzékbe vonultak, a CDU/CSU szövetséges – és többség – nélkül maradt a törvényhozásban: tárgyalások kezdődtek egy az FDP-vel és a Zöldekkel kötendő (a pártok színei alapján csak Jamaika-koalíciónak nevezett) együttműködésről, amiről végül a szabaddemokraták kivonultak, Merkelék pedig kezdhettek aggódni a kormányzás miatt. A két szélsőséggel, a szélsőbalos Die Linkével, és a radikális jobboldali AfD-vel szóba sem jöhetett az együttműködés, két lehetőség maradt tehát: vagy kisebbségi kormány alakul, vagy az SPD – felülírva korábbi álláspontját – mégis belemegy a nagykoalícióba. 

Belementek, de súlyos árat fizettek érte.

A választási eredményhez képest még tovább zuhantak a közvélemény-kutatásokban – volt olyan is, ami az AfD-t a szocdemek fölé mérte. Eközben Martin Schulz politikailag megsemmisült: először az új kormány külügyminisztere akart lenni, majd a személyét övező viták miatt ezen tervéről lemondott, ahogyan az SPD vezetői székétől is megvált. Talán épp emiatt jelentős többséggel ment át a szociáldemokraták tagságán a nagykoalíció folytatásáról szóló szavazás, de a lényeg nem is a bukdácsoló párton van, hanem azon, hogy mit gondol a folytatásról a lakosság. A svájci határon fekvő Konstanzban járva megkérdeztükerről  az utca emberét.

***

A Baden-Württemberg tartományban fekvő, alig több mint 80 ezres népességű Konstanz népszerű turistacélpont: történelme, gyönyörű óvárosa, a Boden-tó és az Alpok festői látványa miatt sokan utaznak a városba – Németországon belülről és kívülről egyaránt. Svájciakba sem nehéz belebotlani: miután a svájci határ a konstanzi belvárostól csupán ötperces sétára fekszik, a határ túloldaláról tömegével jönnek át Konstanzba vásárolni az alacsonyabb árak miatt. Ennek tudatában kezdtük meg a kérdezősködéssel egybekötött belvárosi sétánkat, ahol Merkel személyéről, a nagykoalíció megítéléséről, a migrációs politikáról, illetve Magyarországról kérdeztük meg az emberek véleményét.

Konstanz jelképe, a kikötőben álló Imperia

Ami sok, az sok!

Először egy nyugdíjas házaspárt szólítok meg. Elmondják, nem rajongói a nagykoalíciónak, szerintük a CDU-nak és a CSU-nak kisebbségi kormányt kellene alakítania, a legjobb pedig – ha sikerült volna – a Jamaika-koalíció lenne. Szkepticizmusukon érzem, vissza kell kérdeznem: ez lehet Merkel utolsó ciklusa kancellárként?

A hölgy rögtön helyesel, majd hozzáteszi, jobb volna, ha Merkel most azonnal visszavonulna. „A menekültkérdést nagyon rosszul kezelte, ezért kéne távoznia.” 

Szép dolog a humanizmus, de ami sok, az sok!

– horkant fel, megjegyezve, hogy a bevándorlók miatt sokat szenvednek a németek, a bűnözés is jelentősen megnőtt.

Megkérdezem, hogy lakóhelyükön is súlyos-e a helyzet. Überlingenben élnek – feleli a férfi –, a Boden-tó másik partján. Ott nem vészes a helyzet, de tudják, Kölnben nagyobb problémák is vannak: „A testvérem ott él, de este 10 után már fél felülni az elővárosi vonatra”.

Továbbállok, egy huszonéves konstanzi párt támadok le kérdéseimmel a székesegyház mellett, hátha ők másképp vélekednek. Sejtésem nem igazolódik be, a nagykoalíciót ők sem támogatják. Szerintük az újabb CDU-SPD friggyel, ha nem is lesz rosszabb, de javulni sem fog Németország helyzete. „A kisebbségi kormányt jobbnak találnám, még akkor is, ha esetleg két év után megint új választásokat kéne tartani” – ismétli meg az idős házaspár véleményét a fiatal hölgy. Szerinte ez demokratikusabb is lenne a nagykoalíciónál, mivel a választók így elmondhatnák az éppen aktuális véleményüket a pártokról, és egy esetleges új választás már más eredményt hozhatna.

És hogy ez lehet-e Merkel utolsó ciklusa? Nehéz megmondani. „Négy éve még azt sem tudtuk, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, szóval ki tudja” – filozofál a fiatalember, akinek személy szerint nincs különösebb problémája Merkellel, már azon kívül, hogy visszahozta az SPD-t a kormányba.

A menekültekre terelem a szót. A pár szerint a bevándorlókkal nincs különösebb probléma Németországban, csak „egy kicsit jobban kéne megszervezni” a migrációt. A magyarok határkerítését azonban nem tartják jó ötletnek, mondván, hogy az nem a helyes megoldás. A férfi még meglepetten vissza is kérdez:

szabad egyáltalán ilyen kerítést építeni, megengedi ezt az EU?

Miután megnyugtatom őket a magyar lépés jogszerűségéről, újabb „áldozatokat” keresek.

Manfred Weber lehet Merkel utódja? Fotó: EP

Magyar kivándorlók a bevándorlók közt

A fiatalokat nem könnyű megszólítani. Sokan mászkálnak a bevásárlóutcákon, és amikor – azt hívén, turistaként – megszólítom őket, segítőkészen fordulnak hozzám.

Amint azonban a politikára terelődik a szó, hirtelen sok dolguk és annál kevesebb idejük lesz;

kivétel nélkül nagyon diplomatikusan elbúcsúznak, majd továbbsietnek. 

Nyugdíjasok annál szívesebben nyilatkoznak, főleg az az idős hölgy, aki látszólag tanácstalanul állt a vasútállomás előtt. Elmondta, csak két órája van Konstanzban, a Bajor-Alpokból, Oberammergauból érkezett. A hölgy lelkes CDU/CSU-szimpatizáns, ennek megfelelően nagyon is örült a nagykoalíciónak. Szerinte a kormányzás már csak azért is fontos, mert Németországra sok megoldandó kérdés vár: úgy vélte, a kisemberek túl sok adót fizetnek, és a középosztállyal is többet kellene törődni. 

Kifejtette: mindenképpen ez lehet Merkel utolsó ciklusa, ami tizenkét év kormányzás után nem is olyan meglepő – szerinte ezért a kancellárnak már meg kéne kezdeni utódjának keresését. Rákérdezek, ki lehetne a jó utód, a hölgy az Európai Néppárt bajor frakcióvezetőjét, Manfred Webert választja.

Megpróbálom a menekültkérdéssel megszorongatni: szerinte a 2015-ös helyzetet Angela Merkel jól kezelte. És bár a menekültek minden ország számára kihívást jelentenek, a hölgy szerint az Orbán-féle válasz nem lehet megoldás. „A határkerítés nem old meg semmit”, mondta, hozzátéve, hogy az egész világon népvándorlás van a rossz életkörülmények miatt, ezt pedig

sem a németek, sem a magyarok egyedül nem tudják megoldani.

Továbbállok, utcazenészek muzsikája üti meg a fülemet: egy errefelé ritkán hallott nyelven énekelnek – magyarok, magyar dalokat játszanak, méghozzá igen tehetségesen. Egy utcával arrébb egy másik zenész lanton játszik, és sem tősgyökeres német. Sokszínűség, újnémet módra.

A konstanzi Münster

Ez Konstanz, itt nincs probléma

A magyarok mellett középkorú férfit szólítok meg. Ő maga is támogatja a nagykoalíciót, szerinte ez a legjobb megoldás Németország számára. Ami Merkel visszavonulását illeti, a férfi kifejti, szeretné, ha a kancellár kitöltené mandátumát, és csak aztán vonulna vissza. „Fontos a folyamatosság” – mondja.

Amikor a migrációról kérdezem, elneveti magát: „ez itt Konstanz, itt nincs ilyen probléma” – utal a vidék szerencsés adottságaira, hozzátéve, hogy a svájci határ mellett a gazdasági helyzet is igen jó. De komolyra fordítva a szót elmondja, hogy az ott élő barátai szerint Kölnben, Dortmundban, vagy az ország keleti részén valóban vannak gondok a bevándorlókkal.

Már-már meglepődve tapasztaltam, hogy interjúalanyaim között még egy svájci sem szerepelt, amikor egy idős svájci házaspárba botlottam, akik – nem meglepő módon – vásárolni jöttek a városba. Kifejtik: a nagykoalícióról és a német helyzetről nem tudnak sokat; ám nem hagyom ennyiben a dolgot, Magyarországról kérdezem őket. Az idős hölgy meghallva Magyarország nevét rögtön Orbán Viktorra asszociál, a miniszterelnökről nincs túl jó véleménye. „Még középiskolás voltam az 1956-os magyar forradalom idején, két lány is jött hozzánk az iskolába Magyarországról. Sokan jöttek és dolgoztak itt menekültként.” Kifejti: nem érti, hogy egy olyan ország, amely okozója volt a migrációnak, miért zárná le a határokat most mások előtt.

A magyar hivatalos állásponttal, miszerint nem szeretnénk tömegeket más kultúrákból befogadni, ő nem ért egyet:

szerinte összességében nézve nem drasztikus a helyzet,

ő is sok bevándorlót ismer Svájcban, aki sikeresen integrálódott, és most például bolti eladóként dolgozik.

Rákontrázok: tudtommal a svájci migrációs politika is igen szigorú, nehéz letelepedett státuszt kapni. A hölgy szerint azonban a bevándorláspolitika sokat enyhült az elmúlt időben, arra azonban a derék svájciak máig kínosan ügyelnek, hogy a befogadottak valóban menekültek legyenek. „A Szíriából jövőket természetesen be kell fogadni. De ha valaki Eritreából érkezik, ahol most tudtommal nincs háború, akkor azokat vissza kell küldeni” – összegzett, majd férjével együtt az egyik bevásárlóközpont felé állt tovább.

(Borítókép: MTI)

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/126543