Budapest ostroma

2018. március 3. 08:42

Demszky Gábor
168 Óra

Az ellenzék megosztottsága ugyanis több mint butaság: bűn.

„Az első Orbán-kormányt 2002-ben Budapest buktatta meg. 32 egyéni képviselői mandátumból a fővárosban 28-at az ellenzék szerzett, és ezzel fordította meg a Fidesznek kedvező országos választási eredményt. Ebben nemcsak Orbán szabadságellenes lépései játszottak szerepet, hanem a

»kiszárítási politikája« és a 4-es metró projekt leállítása mellett az a Budapest-ellenes hangulatkeltés is, amely négy éven át uralta a közpolitikát. Ne feledjük: akkoriban kezdték az országot Fidesz-barát polgárokra és Orbán-ellenes posztkommunistákra osztani. Akkor akartak először két ellenséges táborba zárni bennünket, akkor kezdték a nem velük tartókat ellenségként kezelni. Budapest 2002-ben ezt kérte számon rajtuk.

A választók többsége ma is kormányváltást akar. Orbán már kisebbségbe került, de azért nap mint nap elmondja, hogy gyarapodó embereket lát maga körül – persze, hiszen őket a »fogadott család« tagjaként ő repítette pozíciókba. És ott vannak a rokonok is, akik, mára ez bebizonyosodott, bűnszövetségben terjesztik a sötétséget. Orbán nem is ebben lát problémát, hanem abban, hogy az ellenzék és a média még szabad része a civilekkel összefogva folyton felemlegeti őket. Ezért akarja egy újabb győzelem esetén felszámolni az ellensúlyokat: az önkormányzatokat, a sajtót, az igazságszolgáltatást. De a családot addig is etetni kell. Ezért kellenek az új és újabb projektek – ezért a margitszigeti beruházás.

Az LMP képviselői a napokban arra kértek, írjam alá a képviselőiket támogató ívet. Ezt elutasítottam. Az ellenzék megosztottsága ugyanis több mint butaság: bűn. Tudjuk, mi a tét: 1918 után a polgári radikálisok tétovaságuk következményeként harminc évre kiszorultak a politikából s az intézményekből, a liberális, polgári radikális és georgista gondolatok Károlyi forradalmának bukása után eltűntek a magyar közéletből. Ahogy a liberálisoknak nem volt helyük Horthy Magyarországán, úgy Kádár puhának nevezett diktatúrájának idején sem lehetett büntetlenül képviselni a szociálliberális értékeket.”

 

   

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/125985