Elizabeth Swaney védelmében

2018. február 19. 19:07

Elizabeth Swaney a modern sportmozgalmat egykor még átható amatőrizmus mai megtestesülése, egy jóravaló dilettáns a dollármilliárdos korrupciókban, reklámiparban és vegyészetben feloldódott 21. századi olimpiák világában.

2018. február 19. 19:07
Trombitás Kristóf
Trombitás Kristóf
Mandiner

A magyar színekben induló Elizabeth Swaney utolsó helyezést érő produkciója a téli olimpián

 

Nézem az Elizabeth Swaney felé áradó gyűlölethullámot és egyszerűen értetlenül állok előtte. Ennek első oka rendkívül triviális: soha az életben nem fogtam fel, hogy

milyen magasságos ethoszról beszélhetünk mi, ami különösképpen az olimpiákat és a futball-világversenyeket illeti,

hiszen ezek erkölcsi állapotáról mindent elmond, hogy milyen körülmények között ítélik oda megrendezésüket, milyen módon lehet ezeket megkapni; illetve hosszan beszélhetnénk – ha nem lenne szörnyűségesen és unalmasan elkoptatott –, hogy egy sor, egyébként olimpiai sportágat miként hálóz be az a tény, hogy a legjobbakat mindössze dílereik tartják a trónon, akik jobb szereket szállítanak az utcán elérhetőnél, ezért egyelőre az orvostudomány átlagos része csak kullog utánuk.

Kicsit olyan ez, mint amikor egy börtönben becsületkasszát tartanak, és a rabló hisztériázik azon, hogy a sikkasztó lenyúlta a pénz nagyobbik részét.

Micsoda meglepetés!

Ha ezen túllépünk, akkor csak a végtelen ambíció szülte lelkesedés marad. És mint tudjuk, amilyen gyilkos kombináció is lehet ez, amikor valódi súlya van, úgy pontosan a súlytalansága miatt őszintén vicces a szórakoztatóiparban. És mi más egy olimpiai verseny?

Swaney, máskor

Abban a világban, ahol egy az egyben ilyen előzményekkel a popkulturális mindennapok állandó hivatkozási alapja lehet Tommy Wiseau – akinek életműve a The Disaster Artist megfilmesítésével beérett és ha nincs Franco botránya, egy Oscar lett volna a jutalma –, ott senki se állítsa azt, hogy bizonyos sportszámokban egy pontosan ugyanilyen életút nem érdemel legalább ironikus tiszteletet!

Mert azért abban is lássunk tisztán, hogy a hivatkozott sportág megszentségtelenítése nagyjából olyan horderejű, mintha valaki egy búvárfoci meccsen vagy vízalatti kosárlabda mérkőzésen csinált volna bármi nem odaillőt. Lefogadom, hogy erről az akrobatikus síizéről a most utálkozók 99 százaléka az életében nem hallott még.

Vagy tényleg olyan téveszme van egyesek fejében, hogy mostantól, ha külföldön belép egy boltba és ott megtudják, hogy magyar,

nem csak a Puskás jelentette pozitív teherrel kell megbirkóznia, de esetleg a Swaney-produkció okozta megvetéssel is?

Érezzük már az események pontos helyét a világban!

Számomra, ha már feltétlenül kategorizálni kell egy ilyen semmit, akkor Swaney története azt mutatja, hogy az ember mindig küzd és bízva bízik. Hogy a fenébe vindikálhatjuk magunkat a jogot, hogy azt képzeljük, Swaney nem teljes odaadással és nekibuzdulással tesz mindent, amibe belefog? És elég sok mindenbe belefogott. Ha ez elég egy világversenyen való indulásra, úgy maximum a szabályok rosszak.

Elizabeth Swaney a modern sportmozgalmat egykor még átható amatőrizmus mai megtestesülése, egy jóravaló dilettáns a dollármilliárdos korrupciókban, reklámiparban és vegyészetben feloldódott 21. századi olimpiák világában.

Összehasonlíthatjuk más, korábban hasonló módon feltűnt sportolóval Swaney esetét, de egyik sem kevésbé nevetséges, mint síakrobatánké. Az pedig tökéletesen szubjektív – így végül érdektelen –, hogy valakinek szimpatikusabb egy uszodában fuldokló fiatalember, mint egy kedélyesen síelgető hölgy.

Első és utolsó nélkül nincs verseny. Valakinek utolsónak is kell lennie!

Kapcsolódó cikkek

Összesen 225 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2018. február 21. 21:05
Még egy videó erről a "hobbisportról": https://www.youtube.com/watch?v=SHiOlBjwk18 Amit Elisabeth Swaney nem tud megcsinálni, azt ők érdekes módon meg tudják. Pedig Tanár úr, Elisabeth Swaney készült ám! Részt vett vizes meg mittudoménmilyen edzéseken! Kit érdekel? Még iskolában sem számít, ha valaki arra hivatkozik, hogy de ő készült ám, ha egyszer nem tudja azt, amit számon kérnek rajta. Az olimpia nem kötelező számon kérés, aki nem tud teljesíteni, az ne jelentkezzen és ne menjen oda.
Autofocus
2018. február 20. 22:26
Ilyenkor derül ki, ilyen kis apró, három napig csoda kisszínes történetekre adott emberi reakciókból, hogy kiben mennyi gyűlölet, frusztráció, indulat, gonoszság várja az alkalmat, hogy felszínre törhessen. Nem kellenek nagy jelentőségű politikai ügyekben kifejtett állásfoglalások ahhoz hogy kiderüljön, ki milyen ember. Trombitás Kristóf például jó ember. És persze ezek a kis lépés az emberiségnek - nagy lépés egy embernek történetek alkalmat adnak arra is, hogy egy csomó, látszólag vagy lazán kapcsolódó dolgon is elgondolkozhassunk, pl azon hogy miért is lehet egy olyan sportág önálló olimpiai versenyszám, ellentétben hatalmas milliós tömegbázissal rendelkező sportágakhoz, amelyben két évnyi gyakorlással bárki a világ 24. legeredményesebb versenyzője lehet? (A magyar futballválogatott például egy világranglista 24. helyért szerintem simán eladná a lelkét az ördögnek. De akár egy tenisz világkupa 24. helyet is megsüvegelnénk, nem?) Azért a Síszövetségnek a saját maga által delegált versenyzőjével szemben fikarcnyi lojalitást is nélkülöző, gyáván meghunyászkodó "nemmivoltunk" sajtókommünikéje se volt semmi, meg kaphattunk egy viszonylag reális képet a ballib fikázómédia gyűlöletcunami keltő képességéről is. Hajrá Liz! :-)
zsiráf
2018. február 20. 15:18
Eddig nem hallottam erről a sportágról, jó reklám.Talán nem véletlenül kvalifikálhatott.
Vén Csataló
2018. február 20. 15:03
Sajnálattal látom, hogy a Swaney-ügy pártpolitiki törésvonalak mentén polarizálódott. Nyilvánvaló, hogy a libsi söpredék jó ötletnek tartja bnetámadni a MOB-ot Swaney miatt, de az már nem nyilvánvaló, hogy a kormánypárti szimpatizánsok egy jelentős része automatikusan beáll bevédeni Swaney-t - csak azért, mert a 444 fikázza. Nem kéne! Amit Swaney csinált az az olimpia megcsúfolása. Arra nem az a helyes, érték alapú válasz kedves Trombitás úr, hogy akkor lerántjuk a sárba az egész olimpiát Swaney mellé, hogy lám csak az egész rendezvény úgy szar, ahogy van, úgyhogy Swaney csak azt csinálta, amit az olimpia megérdemel. Nagyon úgy néz ki, hogy a cikk szerzője nem sportol. Mert akkor tudná, hogy az olimpia nem a drogosokról szól. A bulvármédia, az igen. Az naná, hogy ennyit bír megragadni pl. az olimpiából (is). Hogy valakinek ennyi jön le az olimpiából, az nem azt jelenti, hogy az olimpia ilyen rakás szar rendezvény, hanem azt, hogy rakás szar médiumok rakás szar, tornából felmentett firkászainak írásaiból tájékozódik az olimpiáról. A sportolók elsöprő többsége kőkeményen készül és küzd a részvételért és boldog, ha akár egy 20. helyet meg tud szerezni az olimpián. Persze, akit dobogóra várnak az előélete alapján, az nem lesz boldog egy 20. helytől, de az olimpián a dobogós helyezést előrők nagyon aprócska kisebbséget képeznek. Tehát sportolók tömegei teszenk bele nagyon sok munkát, hogy ott lehessenek és a tudásuk legjavát mutathassák meg, akkor is,ha a legjava csak a 20. helyre elég. Swaney versenyzése ezeknek a valódi, komoly sportolóknak a munkáját tette zárójelbe. Hogy sok-sok pénzzel és edzésnek nevezett bohóckodással odakerülhetett, hogy aztán NE hajtsa végre azt, amiért odakerült. Mivel Swaney egyáltalán nem mutatott be síakrobatika gyakorlatot, akár csalásnak is nevezhetném, amit csinált. Azt ígérte a magyar szövetségnek, hogy a támogatásért és a nevezésért síakrobatika gyakorlatot fog végrehajtani, de végül nem hajtott végre semmiféle síakrobatika gyakorlatot. És ez így nincs rendben! Ezzel ártott a magyar sport hírének! És ez akkor sincs rendben, ha történetesen a 444, meg a többi libsi médium is támadja emiatt. Az olimpia a teljesítményekről szól. A teljesítő képesség határainak feszegetéséről. Aki nem hajlandó teljesítményt felmutatni, annak semmi helye nincs az olimpián. Mielőtt valaki félreért, nem csak a kiemelkedő teljesítmény jelent teljesítményt. Még a rossz, gyenge teljesítmény is teljesítmény. De Swaney nem rossz teljesítményt mutatott, hanem egyáltalán nem mutatott semmiféle teljesítményt, mert meg sem próbált akár csak egyetlen akrobatikus elemet bemutatni. Ez így a szó minden értelmében értékelhetetlen volt. Eddie a sas, legalább leugrott a sáncról. Ha rövidet is ugrott, attól még valóban síugrás volt az a gyakorlat, amit végrehajtott. Swaney viszont nem tette a dolgát, gyakorlata nem tartalmazott egy milligramm síakrobatikát sem, amit csinált azt három-négy nap síoktatás után meg tudja csinálni egy átlagos hobbisíelő. Ha most beállunk Swaney mögé, akkor ezen az alapon bárki közölheti, hogy márpedig ő az Operaház balettkarában akar táncolni, mert hadd próbálja meg ő is. És majd akkor is azt fogjuk mondani, hogy "le a kalappal", mert megpróbálta??? Azok a táncosok meg, akik mondjuk 15-20-évet tettek bele az életükből a balettbe, le vannak szarva??? Kit érdekel, hogy ők mennyi áldozat árán kerülhettek oda, amikor itt van egy gazdag hülye, akinek szeretne ugyanolyan tiszteletreméltó lenni, mint azok, akik kemény munkával és áldozatok sorozatával érték el a tudásukat és az őket ezért övező nagyrabecsülést. Ez az egész felfogás és gondolatmenet nem más, mint valami förtelmes neobarbár, tudás- és teljesítménygyűlölő prolizmus.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik