A Fidesz a legkisebb rossz

2018. február 5. 10:12

Molnár Attila Károly
Magyar Narancs

Mindenki szereti a pénzt, és sokan, ha pénz közelébe kerülnek, meg is vadulnak. Ez politikafüggetlen. Korábban azt gondoltam, hogy ilyen szempontból a jobboldaliak talán jobbak, de nem. Interjú.

Ideológiailag, eszmeileg mennyire koherens a Fidesz politikacsinálása?

Téveszme, hogy a politikacsinálásnak ideológiailag koherensnek kell lennie. A 20. századból ismerünk olyan rendszereket, amelyek valamilyen koherens gondolkodást próbáltak megvalósítani, a kommunizmust és a nácizmust. Az amerikai liberális demokráciát is – minthogy bevándorlók hozták létre – egy világnézet, az amerikai alkotmány iránti elkötelezettség tartja össze. Az országok többsége azonban nem egy eszme köré szerveződött, hanem történetileg kialakult. Eszmei szinten nincs olyan politika, amelynek az inkoherenciáját ne lehetne kimutatni, az értelmiség kedvenc elfoglaltsága, hogy mindenféle logikai ellentmondásokra mutat rá. Fontosabb, hogy egy kormányzati politika a gyakorlatban legyen koherens.

Hogyan ítéljük meg a gyakorlatot, ha nem az eszmék felől?

Egy csomó elvárást tanultunk meg gyerekfejjel: van fogalmunk szabadságról, jólétről, egyenlőségről, igazságosságról, vallásról, nemzetről. Ezek az elvásárok egymással ütközhetnek. Koherencia alatt azt értem, amikor a politika egyensúlyt teremt ezek között, amikor minden elvárás kielégíthető a számunkra elfogadható mértékben. A gyakorlat mércéje például, ha egy ország polgárai többé-kevésbé elégedettek az ottani decens életmóddal. Ha a magyar kivándorlás az európai átlag körül van, akkor innen nem nagyon akarnak elmenekülni az emberek. Ahogy a Rákóczi-túrósról onnan tudjuk, hogy emberek tömege süti, vesz és eszi meg naponta lényeges változtatás nélkül, úgy a gyakorlat koherenciáját a benne élők döntik el. Ennek a legjobb módszere, ha 4-5 évente választásokat tartunk. A Kádár-rendszerben nem voltak szabad választások, de mivel az embereket fegyveres őrökkel meg drótkerítésekkel kellett távol tartani az emigrációtól, mondhatjuk, hogy az a gyakorlat nem volt koherens, még ha az eszme akár lehetett is az. 

Érdekes, hogy a kivándorlást említi, mert az elmúlt évtizedben több százezren, egyes becslések szerint több mint félmillióan mentek el, és ez az ellenzék kedvelt támadási pontja. 

A kormány sajtója más statisztikákat hoz, amik azt mutatják, hogy a magyar kivándorlás a térségben nem kiugró, inkább átlagos vagy az alatti. Ebben igazságot tenni nem tudok, de az azért nem történt meg nálunk, ami Romániában, ahonnan a rendszerváltás óta lelépett 5 millió ember, a felnőtt népesség durván 20 százaléka. Lengyelországból is nagyon nagy mértékű volt a nyugati kivándorlás.

Az utóbbi két-három évben egyre több magát jobboldalinak vagy konzervatívnak tartó értelmiségi – akár volt Fidesz-politikus vagy hangos támogató – hátrál ki a kormány mögül. Mi lehet ennek az oka?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Fidesz-kormány mindig mindent úgy csinált, ahogy szerintem helyes lett volna. 

Például mit nem csinált úgy?

Az ember a hibajegyzékkel együtt is azt mondja, hogy jobb ez a kormányzás, mint ami előtte volt, vagy mint ami utána következne. Persze a mai ellenzékről a kutya sem tudja, mi a fenét csinálnának. Sokak szerint az immorális magatartás, de számomra fontos érv a Fidesz mellett, hogy a kínálatból ők a legkisebb rossz. De azért a közpénzekkel való gazdálkodás nem a legelfogadhatóbb – hogy finoman fogalmazzak. Vannak kínos és kellemetlen történetek. 

Ezt tudatos politikának tartja, mint Lánczi András, vagy egyszerűen a kormányban és a kormány körül lévő emberek nyerészkedni akarnak?

A két állítás nem zárja ki egymást. Mindenki szereti a pénzt, és sokan, ha pénz közelébe kerülnek, meg is vadulnak. Ez politikafüggetlen. Korábban azt gondoltam, hogy ilyen szempontból a jobboldaliak talán jobbak, de nem. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy tudatos törekvés van egy kormányközeli vállalkozói réteg létrehozására, megerősítésére. A rendszerváltás utáni privatizációval létrehozott baloldali burzsoázia nem tudta kirángatni a kátyúból az országot, nem tudott exportképes gazdaságot fölépíteni. A politikai kapitalizmus a Távol-Keleten működött, nálunk a baloldal esetében nem, és nem látok biztosítékot arra, hogy a jobboldali burzsoázia esetében jobban fog működni. Annyira nem zavar, ha valakinek őrült nagy háza meg jachtja van, ha cserébe elárasztjuk a világot exporttermékekkel, és a magyar gazdaság emiatt dübörög. De szkeptikus vagyok azt illetően, hogy a jobboldalnak ez jobban fog menni.

Tehát a jobboldali értelmiség kiábrándulásának oka az elszabadult korrupció és közpénzherdálás?

Ezeket a szavakat ön használja, de az egyik ok nyilván ezekben az ügyletekben keresendő. A mondás szerint az egyház olyan, mint a tárogatómuzsika, sötétben szép és messziről. Ez a kormányzásra is igaz lehet, minél közelebb van az ember a kormányzati körökhöz, annál csúnyább történeteket hall, és ettől kicsit rosszkedvű lesz. A másik ok, hogy a kormányok a rendszerváltás óta a felsőoktatás és a tudományos kutatás világát nem kitörési pontnak, hanem pénznyelő zsáknak tekintik, és szerintem ebben a Fidesz élen jár. Rendben, 2010 után volt egy gazdasági helyzet, valahonnan pénzt kellett kivonni, de most, hogy már könnyebben vesszük a levegőt, legalább a szlovák és a lengyel színvonalon kellene Magyarországon támogatni a tudományt és a művészetet.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/124689