A sós víz munkája és a karszttevékenység lassan megpecsételi Aknaszlatina sorsát, az egykor virágzó település segítség nélkül el fog tűnni a föld színéről. Az eltelt évek alatt a helyzet folyamatosan romlott, az illetékes minisztériumok képtelenek voltak húsz év alatt megoldást találni. Ma már ott tartunk, hogy a román-ukrán határon fekvő település tragédiáján is túlmutat a veszély. Fennáll a veszélye ugyanis annak, hogy a sós karsztvíz belefolyhat a Tiszába, aminek beláthatatlan következményei lennének az élővilágra.
Az ukrán kormány tehetetlenségét és alkalmatlanságát jól példázza az, hogy Magyarország közbenjárására az Európai Unió hajlandó 3 millió eurót kiutalni egy szakszerű hatástanulmány elkészítésére, az aknaszlatinai sóbánya, környezetvédelmi veszélyeinek felmérésére. Magyarország azt is vállalta, hogy hajlandó kifizetni a projekthez szükséges önrészt, Kijevnek csupán írásos engedélyt kellene adnia.
Azonban a kijevi agrártárca erre ezidáig képtelen volt. Nem adott írásos engedélyt arra, hogy az Európai Unió elvégezze a minisztérium munkáját. A kijevi kormány szívét az sem lágyította eddig meg, hogy maga a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke, Mihajlo Rivisz kérte a vezetést, hogy tegyenek lépéseket az ügy rendezésére.